Ebben a cikkemben az együttélés szabályairól és a határokról lesz szó.

A példaként bemutatott családi történet szereplői és a cselekmény kitaláltak. Az eset a lélektani folyamatokat kívánja szemléltetni.

Ritáék fiatal házasként anyagi okokból kifolyólag férje szüleihez költöztek. A nagy családi házban a második szinten önálló lakrészt tudtak kialakítani maguknak. Később itt született gyermekük, Ricsi is. A kisbaba körüli teendőkben rengeteg segítséget kaptak az apa szüleitől. Akkoriban kiegyensúlyozott viszony volt köztük, ezért úgy döntöttek, hogy félretett pénzükből inkább a nagy házat újítják fel. 3 évesen Ricsi óvodás lett, és Rita is visszament dolgozni. Jól jött a nagyszülői segítség, ha beteg volt a gyermek, ha túlóra miatt érte kellett menni vagy a szülőknek más dolga volt.

Ricsike szeretett a nagyszülőkkel lenni, mert egyetlen unokaként mindent megkapott tőlük. A probléma ekkor kezdte igazán felütni a fejét, hiszen ami otthon szabály volt, azt a nagyszülők nem mindig tartották be. Náluk lehetett csokit enni vacsora előtt vagy a televízió előtt ebédelni. Rita sokszor beszélgetett anyósával gyermeknevelési elveiről. Próbálta őket meggyőzni, miért nem tartja helyesnek pl. az édességevést, és ideig-óráig ez működött is. Egészen addig, amíg ki nem derült, hogy titokban kap csokit a kisfiú, csak a lelkére kötik, hogy ezt nem mondhatja el a szüleinek. Ez már komoly feszültség forrása lett, és Rita úgy döntött, megmondja a férjének, hogy beszéljen a szüleivel. János ugyan nem tartotta olyan fontosnak a kérdést, de próbált hatni édesanyjára, a béke kedvéért. Sajnos mire Ricsi iskolába került a problémák olyan mértékben fokozódtak, hogy már csak a kisfiú volt az, aki mindenkivel jóban volt. Mint egyfajta közvetítő próbált lavírozni szülei és nagyszülei között. A kamaszkorba érve azonban komoly lázadásba kezdett, és a hirtelen észbekapó családtagok egyszerre próbálták megoldani a helyzetet, amikor először lógott az iskolából.

A példából jól látható, milyen kommunikációs problémákhoz vezethet a határok összemosódása, hiánya vagy túlzott merevsége. Anélkül, hogy a példa esetet tovább boncolgatnánk, gondoljunk bele, hogy ezek a nehézségek mindenki életében előfordulhatnak. Nemcsak a generációk között, hanem házastársi vagy baráti kapcsolatokban is.

Ha több generáció együttéléséről van szó, még inkább fontos a nukleáris vagy más néven magcsaládok pozícióját, határait definiálni. Ez nemcsak a nagyszülőkre, hanem a gyerekekre is vonatkozik, hiszen abból is fakadhat konfliktus, ha akaratuk ellenére túlzott szerepet kapnak a nagyszülők a gyereknevelésben.

Határtartás a hétköznapokban

Minden családra érvényes biztos megoldás nincs a problémára, de néhány alapelvet érdemes átgondolni.

• Amikor (bármilyen okból kifolyólag) úgy dönt egy család, hogy több generáció él majd együtt, már a kezdetekben szerencsés végiggondolni, milyen szabályokat alakítsanak ki. Anyagi és más jellegű feladatokban is egyezséget kell kötni, mert sokszor az apróságnak tűnő dolgokon tör ki a konfliktus. Pl. ki vigye ki a szemetet, kinek a feladata a kert rendben tartása, vagy hogyan osztozzanak a közös költségen. Ezeket már a legelején jó tisztázni.
• Ugyanígy fontos, hogy a másik segítségének igénybe vétele ne egy automatizmus legyen a családban. Az unokákra való vigyázás vagy a hétvégi főzés is megbeszélés tárgya. A nagymama sem érhet rá mindig.
• Az élettér felosztása már az első lépésben szükséges feladat. Ha egy közös háztartásban több generáció él, akkor is érvényes az a megállapítás, hogy mindenkinek megvan a saját területe. A közös ház még nem jogosít fel a hívatlan átjárásra.
• Érthető módon kritikus pont lehet az anyagiak tisztázása. Többen mesélték már, hogy eleinte a nagyszülők nem hagyták, hogy a fiatalok belefizessenek a rezsibe, azonban az idő múlásával kiderült, mégis sok vitának ez az alapja. A háztartásban használatos közös tárgyak és költségek fizetését érdemes tételesen vezetni. Ez elsőre ugyan bizalmatlanságnak tűnhet, de a hosszú távú együttélés céljából nagy segítség.

Ezek a praktikus szabályok segítenek kézzelfoghatóbb határokat teremteni, melyek az érzelmi kérdések tisztázását is segítik. Mindezeken túl ugyanis a legtöbben az együttélést abból a szempontból látják problémásnak, hogy a családtagok indokolatlanul vagy jogosan, de beleszólnak egymás életébe.

Fotó: en.wikipedia.org