Inkubátorba tették és mesterségesen nevelik a gondozók a Fővárosi Állat- és Növénykert legifjabb orangutánját. A szeptember 4-én született kölyöknek azért van szüksége az anyai gondoskodás pótlására, mert Jambi (e: Dzsambi), az anyaállat az ellés után egy héttel elpusztult. Az anya egészségi állapotának jelentős mértékű romlása miatt a kicsi mesterséges nevelését már szeptember 10-én megkezdték. A hímnek bizonyult kölyök pillanatnyilag jól van, bár apróbb nehézségek folyamatosan adódnak, ahogy egy ilyen korú állatnál ez máskor is elő szokott fordulni.

Az orangutánok tartásával foglalkozó korszerű állatkertekben a kölykök felnövekedésénél az a cél, hogy lehetőleg az anyaállat nevelje fel őket. Mesterséges nevelés csak abban az esetben jöhet szóba, ha – mint most is – nincs más megoldás. Az állatgondozók és az állatorvosok most azon dolgoznak, hogy a kölyök állapotát tartósan stabilizálják, és meginduljon a kicsi megnyugtató ütemű súlygyarapodása. Ehhez az apróságnak a legteljesebb nyugalomra van szüksége, éppen ezért jelenleg az állatkerti munkatársak közül is csak azok láthatják, akiknek gondozóként vagy állatorvosként elengedhetetlen szerepük van az ellátásában. Szerencsére a kölyök rendesen eszik, így a szakemberek bizakodóak.

Jambi, az elpusztult anyaállat 15 éves volt. A Chesteri Állatkertben született és 2007 márciusa óta volt a Fővárosi Állat- és Növénykert lakója. Az eltelt hét év során egyszer – 2010. április 4-én – már korábban is világra hozott egy egészséges és életerős kölyköt, Moirát, aki jelenleg is a látogatók egyik nagy kedvence. A mostani kicsi tehát Jambi második kölyke.

Az anyaállat pusztulásának oka jelenleg még nem pontosan ismert, mert például a kórszövettani vizsgálatok eredményei ezután várhatók. Annyit biztosan lehet tudni, hogy az anya már az ellést megelőző napokban kissé fáradtnak és étvágytalannak tűnt, ám ez ilyenkor nem számít ritkaságnak, tehát önmagában nem utalt nagyobb problémára. Ráadásul az ellés után Jambi minden nehézség nélkül el is kezdte táplálni az újszülöttet. Aggodalomra adott azonban okot, hogy az anyaállat továbbra is nagyon keveset, inkább csak rapszodikusan evett. Ilyenkor persze egy idő után beavatkozásra van szükség, de nagyon kényes kérdés, hogy mikor kell ezt megtenni, hiszen előfordulhat, hogy az többet árt, mint használ a helyzetnek. Az egyértelmű jel az volt, amikor Moira, az anyaállat előző kölyke elvette az apróságot Jambitól, ilyesmire ugyanis ebben az életkorban nem kerülhet még sor. Ezért az ellés után hat nappal megkezdték a kölyök mesterséges nevelését, ezzel párhuzamosan pedig a legyengült Jambi kezelését is.

A tünetek bélhűdésre (paralitikus ileusz) utaltak, amely megakadályozta a béltartalom továbbjutását a vastagbélben. Az állatot intenzív terápia keretében két napon át igyekeztek megmenteni. Ebben a munkában a humán orvoslásban dolgozó ultrahangos és intenzív terápiás specialisták segítségét is igénybe vették az állatkerti állatorvosok. Először bélmozgató, beöntések, gyomorszonda és manuális masszázs alkalmazására került sor, majd altatásban végzett műtéti beavatkozásra. A műtét során a vastagbélben megrekedt béltartalom nagy részét sikerült eltávolítani. Néhány órával a beavatkozás, illetve az állat ébredése után azonban állapota megint rosszabbodni kezdett, majd a keringés összeomlása miatt sajnos elpusztult.

A bélhűdés kialakulásának többféle oka is lehetséges. Azt, hogy ebben az esetben mire volt visszavezethető, a laborvizsgálatok eredményei után van esély megmondani. Annyi mindenesetre már most biztos, hogy ez az egészségügyi probléma a lehető legrosszabbkor jött. Hiszen a vehemépítés, az ellés és a tejtermelés élettani szempontból rendkívüli mértékben megterheli az anyai szervezetet, amely ilyenkor sokkal nehezebben tud védekezni az esetleg már régebb óta, észrevétlenül lappangó betegségek ellen, így az pillanatok alatt elhatalmasodik rajta. Ráadásul az anyaállat szervezete ilyenkor úgynevezett „önfeláldozó” üzemmódba kapcsol, vagyis probléma esetén a tartalékokat elsősorban a magzat, illetve az újszülött érdekében mozgósítja, akár a saját szervezet kárára is.

A Fővárosi Állat- és Növénykertben több mint száz éve tartanak orangutánokat kisebb-nagyobb szünetekkel, négy évtizede pedig megszakítás nélkül. Az 1990-es évek eleje óta a népszerű emberszabásúak rendszeresen szaporodnak is Budapesten. Legutóbb 2010 áprilisában és decemberében születtek kis orangutánok. A magyar fővárosban világra jött állatok közül többel ma már más európai állatkertekben találkozhatunk. Legutóbb Lipcsébe került budapesti születésű orangután. A jelenlegi csapat összesen négy állatból áll. Chuij, a hamburgi születésű, 18 éves hím 2004 óta él Budapesten. Moira, a még növésben lévő nőstény Jambi és Chuij frigyéből született négy évvel ezelőtt. Jula és Lia pedig tavaly tavasszal érkeztek a Müncheni Állatkertből. A négy állatot jelenleg is láthatja a közönség. Az ötödik budapesti orangutánt, az inkubátorban cseperedő kölyök azonban természetesen nem látogatható.