De miért is ilyen fontos a napirend?

Képzeljük csak el, hogy megérkezik ebbe a világba egy újszülött, semmit nem ért és nem ismer, az egyetlen kapaszkodó pont az életében az édesanyja. Először neki is csak az illatát, a bőre tapintását és a hangját ismeri. Ezek időről időre eltűnnek a közeléből, de újra vissza is térnek hozzá. Ezek a tapasztalások kapaszkodó pontként szolgálnak az életében, hiszen egy idő után megtanulja, hogy csak idő kérdése és a biztos pont megint ott lesz mellette.

Ahogy nő a baba, úgy fedezi fel egyre inkább a világot, de a biztos pontokra akkor is szüksége van. Sőt! Mivel a világ néha ijesztő és fájdalmas a kisgyerek számára (sötétség, horzsolások, elesések, hangos kiabálások, stb.), a biztos pontok azok, aminek a segítségével meg tud nyugodni és vissza tud térni az eredeti állapotához, a világba vetett bizalmához. (Ezt hívja a pszichológia rezilienciának).
A biztos pont továbbra is a szülő lesz, a hozzá fűződő szoros, megingathatatlan és kötődő kapcsolata. Emellett viszont más biztos pontok is segíthetnek a gyereknek. Ilyen a napirend. Ha tudja a kisgyerek, hogy reggel, ébredés után mindig vár rá egy pár perces meghitt összebújás anyával, az biztos pontként szolgál a napjában. Ugyanilyen az esti rituálé: lefekvés előtt megfürdünk, fogat mosunk, mesét olvasunk, esti puszi, a villanyt lekapcsoljuk még egy korty víz és elalvás. Ez a mi családunk menetrendje, nyilván másnál más lesz, de nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy a gyerek tudja, mi következik az egyes lépések után, ezért a világot kiszámíthatónak tapasztalja meg.

Ha volt valaha olyan iskolai tanárotok, akinek a viselkedése kiszámíthatatlan volt (attól függött a hangulata, épp aznap milyen lábbal kelt fel), akkor tudjátok, hogy ez a lehető legrosszabb. Nem baj, ha valaki szigorú, ha közben következetes is. Ugyanez igaz a családi viszonyokra is: a biztos pontok a kiszámíthatóságot jelentik a gyerek életében.

A Maslow-i piramis alján, a fizikai szükségletek kielégítése után a biztonság következik. Aki nem érzi magát biztonságban, annak nehezére esik majd a többi szintet elérnie: a szeretet és hovatartozás, az elismerés és megbecsülés, a kognitív, majd az esztétikai szükségletek és végül az önmegvalósítás szintjét.

A pici gyerekkorban bevezetett napirend kiszámíthatóságot és biztonságot jelent a gyerekek számára.

Minden egyes nap, amikor ezek a napirendi pontok megvalósulnak, egy apró követ teszel a gyereked képzeletbeli piramisába.

De éppen azért, mert a sok kicsi sokra megy, nem kell kétségbe esned akkor sem, ha néha felborul a napirend. Egy-egy hiányzó kavicstól még nem fog összedőlni az egész építmény.

Bár fontos a napirend, nem kell nagyon szigorúnak és merevnek lenned! Nem létfontosságú, hogy minden nap 8.30-kor kerüljön ágyba a gyerek, lehet, hogy fél órát ide-oda csúszik a fektetés. Bármi közbejöhet. Nagy dolgokra sem kell gondolni, amikor a napirend sarokpontjairól beszélünk. Lehet ez egy délutáni ölelés vagy puszi, mikor hazaér a gyerek az iskolából. Vacsora után egy römi parti (szintén saját példa). Vasárnap délután kimenni a Duna partra. Ha mesét olvasunk, ugyanabban az ágyban összekuckózni. Vagy épp szívecskét rajzolni a gyerek arcára elalvás előtt. Bármilyen apróság is sokat számít!

Ezek a közös, titkos kis gesztusok, amit csak a család ismer borzasztó erős kötelékként fog megmaradni a szülő és gyereke között, és ha majd kirepül a gyerek a családi fészekből, ezek a pillanatok adják majd meg a biztos talajt ahhoz, hogy megállja a helyét a nagyvilágban.

Fotó: Valentina Yachichurova / flickr