A boldog gyerek a biztonságosan kötődő gyerek

Ranschburg Jenő pszichológus egy hétköznapi példával szemléltette, hogy honnan lehet megismerni a boldog, vagyis a biztonságosan kötődő gyereket:

Két anyuka ül a játszótéren a padon, a gyerekeik pedig a homokozóban játszanak. Az egyik gyerek percenként odarohan az anyjához, megmutatja neki, hogy mit sütött, meg is kóstoltatja vele. Miközben a másik néha felpillant az anyjára, megállapítja, hogy ott van és homokozik tovább.

Melyik gyerek kötődik biztonságosan? Látszólag az, aki folyton odaszalad az anyukájához, pedig épp ellenkezőleg: neki egy komoly figyelmi szükséglete van, amit úgy szeretne megszerezni, hogy folyton az édesanyján csüng. Míg a másiknak, a biztonságosan kötődőnek nincs ilyen szükséglete, de tudja, hogy ha lenne, akkor bármikor megkapná.  
 

A pszichológus szerint nagyon félrevezető, ha azt hisszük, hogy aki örökké az anyukája ölében akar lenni, aki rá van tapadva, annak nagyon jó anya-gyerek kapcsolata van. Ez ugyanis pont a bizonytalan kötődés jele. Az ilyen anyák általában hangulatuk szerint hol agyonszeretgetik, hol elutasítják a gyereküket.
 

Kötődéstípusok – Te melyikbe tartozol?

Mary Ainsworth egy kísérletben azt vizsgálta, hogyan reagálnak a gyerekek, ha anyjukkal együtt belépnek egy játékokkal teli szobába, majd az anyukájuk egy rövid időre magukra hagyja őket egy újonnan megismert felnőttel.

Biztonságos kötődés

A biztonságosan kötődő gyerek az anyukája jelenlétében bátran indul játszani a szobában, távolabbra mer menni tőle, mert bízik benne, hogyha szüksége lenne segítségre, az anyukája segítene neki. Amikor a másik felnőttel kettesben marad, akkor nyugtalanná válik, már nem akar játszani, csak akkor nyugszik meg, ha édesanyja visszatért.

Az ilyen gyerekből olyan felnőtt válik, aki magabiztos és nem fél a kihívásoktól - mondja Ranschburg Jenő. Ezért is fontos, hogy a szomorú, félő, vagy fájdalmában síró gyereket mindig felvegyük és megvigasztaljuk, sose hagyjuk cserben. A biztonságosan kötődő felnőtt érzelmileg könnyen közel tud kerülni másokhoz, nem jelent számára nehézséget, hogy megbízzon másokban, és nem aggasztja az egyedüllét sem. Pozitívan tekint magára és partnerére is, kapcsolataival elégedett.
 

Ambivalens kötődés

Az ilyen gyerek a kísérletben az anyja jelenlétében is nyugtalan, inkább az ő ölében van, minthogy játsszon. Amikor kimegy az édesanyja, nyugtalan marad, de hiába jön vissza, egyszerre ölelné át és lökné el magától.

Az ilyen gyermekek anyukái következetlenek, hangulatuk szerint hol dédelgetik, hol ellökik maguktól a gyereküket, aki egyre gyakrabban hisztizik, hogy felfigyeljenek rá.

Ranschburg Jenő szerint:

”Az ilyen ember felnőttkorában jobban kötődik a partneréhez, mint amennyire a partner kötődik hozzá. Mindig ő az, aki jobban szeret, megállás nélkül attól fél, hogy el fogják hagyni őt, amit általában ki is provokál, mert a mély érzései ellenére igen gyakran veszíti el ezeket az emberi kapcsolatokat.

Bizonytalan önértékelés, állandó kétségek kísérik az életét. Úgy érzi, hogy őt alulértékelik, ez az emberi kapcsolatait megrontja. Álmodik a sikereiért, de gyakran hiányzik az az energia belőle, hogy tegyen is a sikerek eléréséért. A szülőről úgy beszél egész életében, mint aki tolakodó és tisztességtelen. Rosszakat mond a szülőről akkor is, amikor már rég nem lakik velük. A visszautasítástól állandó félelem él benne, ugyanakkor folyton ki szeretne tárulkozni. Úton-útfélen is ki szeretné önteni a szívét. A szeparációtól, elhagyástól és a haláltól folyamatosan félnek és rettegnek.”

RODNAE Productions fotója a Pexels oldaláról

Elkerülő kötődés

A kísérletben a gyerek mintha észre sem venné, hogy az anyja távozott, de az sem érdekli különösképpen, amikor visszatér, ugyanúgy játszik tovább.

Az ilyen gyerek ugyanúgy átéli a frusztrációt, csak nem mutatja ki az érzelmeit. Hogy miért? Mert valahányszor kimutatta a negatív érzéseit, az anyukája haragossá, kiabálóssá, türelmetlenné vált, ezért a gyerek megtanulta, hogy jobb, ha elrejti ezeket az érzéseket.

”Az ilyen emberek úgy élik le az életüket, hogy nem jó túl közel lenni másokhoz, 3 lépés távolságban kell lenni. Nem engedik meg maguknak, hogy feloldódjanak a partnerkapcsolatukban, de azt is gyűlölik, amikor a partner túl közel jön. Szeretnek egyedül dolgozni, belemenekülnek a magányos munkába. Rengeteg gyerekkori traumáról számolnak be, például fizikai bántalmazás, szülői alkoholizmus. Általában nem beszélnek saját magukról és neki se beszéljen senki arról, hogy milyen volt az élete.”
 

Dezorganizált kötődés

A gyerek ebben az esetben az egész kísérlet alatt zavartan viselkedik, néha menekül is az anyja elől.

Az ilyen anyák sokszor elhanyagolják gyereküket, bántalmazzák fizikalilag vagy érzelmileg, gyakori, hogy nekik is hasonló gyerekkoruk volt.
 

Meg kell tanulni szeretni!

”Az első másfél évben a gyerek szeretni tanul meg és utána ezt a szeretetet megpróbálja más emberi kapcsolatokban érvényesíteni. Ha jól ment a tanulás, mint a biztos kötődés esetében, akkor a későbbiekben is jól megy és jó emberi kapcsolatokban képes leélni az életét” – mondja Ranschburg Jenő.

Te melyik kötődésben ismertél magadra?

Indexkép: Boboshow / Pixabay