Így könnyíti meg az életed a napirend

Én viszont sajnos nem vagyok ilyen csodafülekkel megáldva, nekem ez a történet csak amolyan városi legenda. Megesik velem, hogy fogalmam sincs, mit jelent a sírás, nem tudok finom árnyalatokat megkülönböztetni. Azt viszont tudom, hogy mennyi az idő, és mi következik a napirendben.

Tudom, hogy a napirend létfontosságú, mert ez teremti meg a baba számára a biztonságot, a kiszámíthatóságot.

A napi rutin rendszert visz az életünkbe, és ebben a rendszerben tudja a gyermek a világhoz való kapcsolatában az ősbizalmat megélni.

Tudja, hogy milyen tevékenység után mi következik, így valószínűleg később is igénye lesz a cselekvése megszervezésére, ami növeli majd a hatékonyságát. De bevallom: ez az egész inkább számomra teremt biztonsági hálót! Mert nem kell gondolkodnom, hogy mikor milyen tartalom kerüljön a napunkba, nem kell mindig újra szerveznem az életünket, és ami a fő: tudom, hogy a baba miért nyűgös, miért izgága, vagy mit jelent a mindenki más által felismert sírása.

Ha van napirend, én uralom a helyzetet, én irányítok, én nyújtom a biztonságot. Ha van napirend, nem tartok a fenyegető káosztól.

Mi alapján tervezzük meg a napirendet?

Amikor hazajöttünk a kórházból, napokig írtam egy papírra, hogy mikor evett a baba, mikor aludt, azután leültem a papírral, és igyekeztem megtalálni az időpontokban a baba rendszerét. Eltökéltem, hogy félóra csúsztatáson kívül többet nem engedek az időpontokból, mert ellenkező esetben én sem fogom tudni, hogy hol tartunk. (Ettől persze eltértem néha, amit többnyire meg is bántam.)

Az evés és az alvás ideje a legjobb kiindulópontok, ezek köré érdemes szervezni a házon kívüli programokat. Hamar észrevettem, hogy a többi kismama is erre a következtetésre jutott, így mire a gyerekeink megtanultak járni, a játszótéri közös játékok időpontjai is sikerült összehangolni, és nem követtem többé el azt a hibát, hogy délelőtt próbáltam vasalni…

Kép: Depositphotos.com

A nyüzsgésre csak a felnőtteknek van (?) igényük - a babának nem

A baba számára a világ tele van információval. Tudjuk, hogy a világ felhangosodott, a beszédünk is felgyorsult, a képi világ egyeduralomra igyekszik törni, és kisajátítani az idegpályáinkat.

A napi rutin egy valódi fogódzó a gyermek számára ebben a szakadatlanul nyüzsgő ingerbombázásban. A kisgyerekek valójában nem ingerkeresők, sokkal többet számít nekik a biztonságérzet, és teljesen jól bírják a monotóniát, ha mögötte biztonságos háttér áll. A nyüzsgő ingereket inkább a szülők keresik, és ők is inkább csak hiszik, hogy erre szükségük van…

A baba és a kisgyermek számára elég élmény egy fűszálon mászó csiga, vagy a repülő katicabogár látványa, esetleg a fészekhinta mozgása. Sok baba hosszú percekig el tud merengeni a szél mozgatta lombok látványán háton fekve a babakocsijában. A napi rutin a szülőnek is fogódzó, hiszen nagyon nehéz egyik pillanatról a másikra kiismerni magunkat egy másik, vadonatúj lény szükségleteiben.

Ha a mama kiegyensúlyozott, a baba is az.

Én teljesen elengedtem az igény szerinti szoptatás teóriáját is, inkább azt képviseltem, hogy a szoptatási időpontok nincsenek kőbe vésve, de jelzőkarók. Lehet, hogy a babának kellemes lett volna, hogy egyetlen nyikkanásra ott termek szoptatni, de én belevesztem volna abba, hogy végül nem tudom, mit jelent a nyikkanás… Ha jóval a szoptatás várható időpontja előtt kezdett sírni, én más okot kerestem a háttérben, mint az éhség, és ha semmi nem jött be, felvettem, és ölben tartottam, amíg el nem érkezett az evés ideje.

A napirend egyfajta mentsvár

Ha a baba ebéd után nézelődik, és kicsit játszottunk is már, és ezek után kezd nyűgős lenni, úgy gondolom, valószínűleg álmos. Ha este hétkor kezd morcos lenni, úgy vélem, ideje fürödni menni. Ő is tudja, hogy a délutáni alvás után enni fogunk, azután pedig levegőre megyünk. Nagyobb korában, késő délután, ha mindenen sírva fakadt a homokozóban, az arra volt jel, hogy induljunk haza.

Sok viselkedésproblémás gyerek családjáról derül ki, hogy otthon nincs állandó napirend, pedig a rutin megtart, kereteket, kapaszkodót, sőt ritmust nyújt, amire később iskolásként, vagy felnőttként is tud majd támaszkodni.

De, ami nekem a legfontosabb volt ebben: hogy meg tudtam élni azt, hogy én vagyok a megfelelő személy arra, hogy a gyerekemet ellássam. Mert ha az órámra néztem, mindig tudtam, hogy mi legyen a megoldás, mi legyen a következő lépés, és tudtam azt is, hogy a gyerekem megbízik bennem.

Indexkép: Depositphotos.com