Kevesebb, mint 300 gramm és nagyjából 20 centiméter volt. 24 hét 6 napra született, sürgősségi császármetszéssel hozták világra, mert anyukája Hellp-szindrómás lett, így mindkettejük élete veszélyben volt. A kislány születésétől kezdve folyton mosolyog és szinte alig sír. Pedig a napjai nem úgy telnek, mint egy átlagos kétévesnek. Szoros napirend szerint él, hiszen pumpatáplálása van, és mindennap tornáztatni kell. Rengeteg műtétje is volt és szülei a mai napig járnak vele vizsgálatokra. Anyukája eddig soha senkinek nem nyilatkozott. Most azért tett kivételt, hogy erőt adjon más hasonló helyzetben lévő anyukának. 

Hosszú telefonos egyeztetések után sikerült egy olyan időpontot találni, amikor nyugodtan tud beszélni Tompai Tímea. Napközben ugyanis általában egyedül van Timikével és számukra az olyan hétköznapi dolgok is nehézséget jelentenek, mint az öltözködés, fürdés, séta vagy alvás. Azt mondja, össze kell szednie magát lelkileg, hogy beszélni tudjon arról, hogy min mentek keresztül kislányával. Az egész a terhességgel kezdődött. Azt meséli, hogy a 12.hétig minden rendben volt. Utána mindössze annyit vett észre hogy nem nőtt a hasa. 20 és fél hetesen pedig nagyon rosszul lett.

”Egyik pillanatról a másikra lettem rosszul. Olyan érzés volt, mintha nagyon tele lenne a hasam, pedig nem ettem sokat. Ledőltem, és vártam, hogy elmúljon. De csak egyre rosszabb lett.” – kezdi felidézni a történteket Tímea.

Két napot még otthon töltött, csak vizsgálatra ment be a Szegedi Klinikára. A második éjjel viszont nagyon rosszul lett és másnap már olyan erős fájdalmai voltak, hogy alig kapott levegőt, és enni, inni is csak fájdalomcsillapítóval tudott. Az orvosok ezért bent tartották a kórházban.

”Kiderült, hogy egy belső ödéma miatt fájt a hasam, később pedig kiderült, hogy a májamon egy hemangióma alakult ki. Azt mondták, hogy valószínűleg Hellp-szindrómám van, és hogy olyan rosszak az értékeim, hogy mindketten belehalhatunk.” – mondja az édesanya és hozzáteszi, hogy az ő fejében ennek ellenére egyszer sem fordult meg, hogy nem élik túl.

Tímea infúzióra volt kötve, rengeteg fájdalomcsillapítót kapott, és folyamatosan vizsgálták az állapotát.  

”Azt mondták az orvosok, hogyha egy hajszálnyit is romlik az állapotom, akkor elveszik a babát.”- emlékszik vissza az anyuka.

Így teltek a napok és a hetek. Tímea közben folyamatosan fogyott. Végig feküdt, és csak néhány alkalommal ment ki a kórházi szobájából. Azt meséli, hogy a kórházi személyzet nagyon kedves volt vele és mindenki nyugtatta, hogy a kislánya erős és túl fogják élni. Az orvosok minél tovább, de legalább a 26.hétig szerették volna bent tartani a babát. A 24.hét 6. napján azonban mégis sürgősségi császármetszésre volt szükség.

”Érezhető volt a riadalom. Próbálták eltitkolni előttem, hogy baj van, hogy ne ijedjek meg, de én mégis éreztem. Amikor közölték velem, hogy mi vár rám, addigra ők már mindent előkészítettek. Minden nagyon gyorsan történt.” – meséli Tímea.

Timike kevesebb, mint 300 grammal, nagyjából 280-290 grammal és 24 centiméterrel látta meg a napvilágot. Anyukája szülés után egy pár pillanatra láthatta.

”Amikor toltak ki, hallottam a kis hangját. Megállított a doktornő, odahúzta a kezemet a kisbabámhoz és megsimogathattam a fejét. Nekem nagyon kicsi tenyerem van, de ő pont akkora volt, mint a tenyerem.” – idézi fel a szülés utáni pillanatokat az édesanya, aki azt is elmeséli, hogy később a nővérek egy 60-as fecskendőt tettek a babája mellé, aki pont akkora volt, mint az orvosi eszköz, vagyis 20 centiméter.

Timike azonnal inkubátorba került, ahol másfél hónapig 98%-os párában volt. Több mint félévig voltak bent a Szegedi Klinika koraszülött osztályán. A csöpp gyermek hónapokig küzdött az életéért, miközben anyukájának is sok időre volt szüksége hogy megerősödjön.

”Megengedték, hogy bemenjek a kisbabámhoz. Beszéltem hozzá, olvastam neki. Két és fél hónap után azt mondta nekem az egyik orvos, hogy a kislányom még mindig nincs túl az életveszélyen. Mindig tudtam, mik az esélyeink, de egy percig sem gondoltam arra, hogy elveszíthetem.” – mondja az anyuka.

Az interjú közben Tímea egy kis türelmet kér, kislánya egy kicsit nyűgös az előző napi vizsgálatok miatt. Amikor folytatjuk a beszélgetést, arról kérdezem, hogy tudta-e anyatejjel táplálni a kislányát.

”Mindenki arra számított, hogy nem lesz tejem, csoda volt, hogy mégis megindult. Eleinte csak 2-3 ml volt, de a kisbabámnak ez is bőven elég volt, hiszen egy étkezésre fél ml tejet kapott az első időszakban.”

Közben itthon is rengetegen szorítottak a kislány felépüléséért, Tímea azt mondja, családja, barátai és ismerősei is imádkoztak értük. Fél év után kerültek át a budapesti Szent Margit Kórház Fejlődésneurológiai Osztályára, ahol az etetésben próbáltak segíteni, kislánya ugyanis folyamatosan igényelte a szondát. 2 hét után hazaengedték őket, de mindössze 1 hetet töltöttek otthon, amikor vissza kellett menniük a Szegedi Klinikára. Végül novemberben, vagyis Timike születése után 9 hónappal mehettek haza.

”Amikor hazajöttünk, elapadt a tejem a sok idegeskedéstől. Az egész nap az etetésről szólt és ez most is így van. Pumpatáplálása van, ami azt jelenti, hogy egy tubuson keresztül egy gép adagolja neki az ételt egész nap. Így elég nehéz mozogni is, van egy kis táskája és azt viszem utána egész nap.” – kezdi sorolni az etetéssel kapcsolatos gondokat Tímea.

Kislánya szájon át még nagyon keveset eszik. Rengeteget öklendezik, köhög és időnként hány is. Ezeken a panaszokon gyógyszerekkel és különféle módszerekkel próbálnak enyhíteni, orvosokkal együtt folyamatosan keresik a megoldást. Az édesanyának éjszaka többször is fel kell kelnie, hogy enyhítsen Timike szenvedésein, és, hogy kislánya tartályát feltöltse tápszerrel. Azt mondja folyamatos aggódás az életük az etetés miatt, pontosan kell mérnie a tápszert és a pelenka súlyát is, mert Nekik minden gramm számít.

Timike egyébként már mászik és próbál felkapaszkodni is. A maga nyelvén nagyon sokat beszél és rengeteget mosolyog. Anyukája azt mondja, sosem volt sírós kisbaba, szerinte azért erősödött meg ennyire, mert sok nehézségen kellett átesnie.

”Az orvosok is azt mondták, hogy egy valódi csoda, hogy ő itt van. Ő a mi kis csodababánk.” – mondja elérzékenyülve az anyuka.

A kislány a mai napig szoros napirend szerint él. Kezdetben napi 5 tornája volt, mára már ez lecsökkent egyre. Szülei havonta járnak vele étkezési szakértőhöz is. Timike születése óta több beavatkozáson is átesett, gyomorműtétje és szemműtétje is volt. De nagyon sokszor kellett vért is kapnia, mert valahányszor vért vettek tőle, vérszegény lett, a vizsgálatok miatt azonban szükség volt vérvételre. Az anyuka úgy érzi, a legjobb orvosok kezében voltak és vannak a mai napig és nagyon hálás, amiért megmentették kislánya életét.

Dr.Vereczkey Attila orvos-igazgató a Családinetnek elmondta, hogy a koraszülöttek túlélési esélye a szakmai fejlődésnek köszönhetően folyamatosan javul.

”Az ezer gramm körüli koraszülöttek túlélési esélye ma már jelentősen javult, de orvosszakmai szempontból természetesen mindent meg kell tenni, hogy a koraszülések előfordulását megakadályozzuk, és az újszülöttek világra jöttének időpontját lehetőség szerint későbbi időpontra toljuk. Így a prevenciónak és a szigorú és alapos terhesgondozásnak továbbra is nagy jelentősége van.” – hangsúlyozza a szakértő.

Dr.Vereczkey Attila hozzátette, hogy a koraszülött kisbabák egészségi állapota felnőtt korban megközelíti a nem koraszülött társaik egészségi állapotát.

Tompai Tímea 40 centisen és 2800 grammal hozta haza kislányát a kórházból 9 hónappal a szülés után. Timike, aki nemsokára ünnepli a második születésnapját, most 68 centiméter és 6 kiló. Egy igazi kis csodababa, aki folyamatos élet-halál harcban volt, de mindent átvészelt. Élni akart és most itt van. Szüleinek pedig ez mindennél többet jelent. Ők úgy fogalmaztak: korai születésével ennyivel többet adott Nekik kislányuk az itteni életéből.

Képek forrása: Tompai Tímea saját képei