Kedves Györgyi!
50-es éveim közepén járó férfi vagyok. Közel 30 év házasság után váltunk el a feleségemmel. Igazából szexuális téren sosem volt összhang köztünk, különböző igényekkel, vérmérséklettel rendelkeztünk. Vagyis én voltam az, aki feladtam a vágyaimat az ő kedvéért, elfojtottam azokat, és ez rendkívül frusztrált engem. Mégsem kerestem soha szeretőt, mert ezt aljasságnak éreztem volna vele szemben.
A válás után pár évvel találkoztam egy hölggyel, akivel már az ismerkedés után nagyon egy hullámhosszon voltunk, szexuális téren is. Vele minden jól működött minden, amit korábban soha nem tapasztaltam. Igaz, egyetlen egyszer voltunk együtt, de számomra meghatározó élmény volt vele lenni. Ennek ellenére mégsem lett belőle kapcsolat, bár ő nagyon akarta volna, én viszont nem tudtam elszánni magam. Valahogy vonzott is, meg féltem is tőle. Elszakadtunk egymástól néhány hónapra, és ezalatt én találkoztam egy kedves hölggyel, akivel összejöttünk. Más téren megvan az összhang, de szexuális téren ugyan ott vagyok, mint a feleségemmel. Alig igényli az együttléteket, és akkor sem mindig jön össze. Engem ez nagyon frusztrál.
Viszont pár hónapja jelentkezett az a hölgy, akivel korábban annyira jó volt. Nem tudta, hogy kapcsolatom van, amikor megírtam neki, akkor el akart köszönni, de valahogy én is ragaszkodtam hozzá. Levelezni kezdtünk, megbeszéltük, hogy csak barátok vagyunk. Ennek ellenére a régi emlékek hatására elmentem hozzá, és egy csodálatos időt töltöttünk együtt. Akkor úgy gondoltam, hogy máskor is találkozom vele. De azóta nem bírok kikecmeregni a bűntudatból. Ő nagyon megértő, én pedig nem tudom mit tegyek. Kedvelem a jelenlegi páromat, nem is akarok egyelőre szakítani vele, de ez az állandó elfojtás is kikészít. Nagyon sokat gondolok a másik hölgyre is, elképesztően jó élmény volt vele. Erre volna szükségem. Sokszor gondoltam arra, hogy amit a jelenlegi páromtól kapok kedvességben, ragaszkodásban, gondoskodásban, azt a másik hölgytől is megkaphatnám, de azt amit a másik hölgy tud nyújtani szenvedélyben, szerelemben, azt a mostani páromtól soha nem kaphatom meg. Nem tudom mit tegyek. Illetve úgy érzem, hogy ki kell tartanom a jelenlegi párom mellett, viszont azt is érzem, hogy minél inkább szeretném elfojtani a vágyaimat, annál inkább erősödnek...
Hogy látja ezt Ön szakemberként, kívülállóként?
Köszönöm válaszát!
Egy tanácstalan férfi