Én azt gondolom, hogy ennek nem feltétlenül kellett így történnie! 
 
Nem tudom elfogadni azt a tényt, hogy amikor a Szent Imre kórházból erős  vérzéssel 25-26 hetes babával a hasában a páromat átszállították a Schöpf-Mérei Kórházba, akkor miért kellett több mint négy órát várni a  mentőre, hogy a Budapest Főváros szívében levő egyik kórházból, egy alig  10  percnyi távolságra levő szintén a Főváros szívében levő másik kórházba  átvigyék.  Mindezt olyan színvonalú gépjárművel, amelynek komfortfokozata megegyezik  egy platós teherautóéval. 
 
Szintén nem tudom elfogadni azt a tényt, hogy a gyermeküket váró anyákat,  beleértve a veszélyeztetett terheseket és a megműtött nőket, emberi fekvésre alkalmatlan ágyakra fektetik. 
 
Megítélésem szerint a Schöpf-Mérei Kórházban nem tettek mindent azért,  hogy  ezt a tragédiát elkerüljék. 

Nem tudom elfogadni azt a tényt, hogy a páromat nem nyilvánították  veszélyeztetett terhesnek. Annak ellenére sem, hogy a terhessége alatt  többször vérzett, ráadásul az első gyermekünk súlyos fejlődési  rendellenességekkel született, és erről a kezelést végző orvosok is  tudtak,  ezért ezt a terhességet mindenképpen veszélyeztetett terhességnek kellett  volna kezelni. 
 
Nem tudom elfogadni azt a tényt, hogy páromat, aki 2005. június 15-én  hajnali öt órakor vérzett, nem ultrahangozták meg, és ultrahangon nem nézték meg sem őt sem a babát, egy olyan kórházban, amely az egyik legjobban  felszerelt koraszülöttes kórház. A kezelést végző orvos a szerda hajnali  vérzésre, a rákövetkező hét hétfői napját jelölte meg, mint az ultrahangos  vizsgálat időpontját. Annak ellenére, hogy a kórház mozgó ultrahanggal is  rendelkezik. 
 
Számomra nyilvánvaló, hogy a baba halálában közrejátszott az, hogy 2005.  június 17-én, amikor párom délután kettőtől nagyon erősen vérzett,  ráadásul  friss vér volt a vizeletében, ami kifejezetten veszélyt jelent, akkor  hiába  értesítettük a nővéreket, egyetlen egy orvos sem vizsgálta meg órákon  keresztül. Az orvosa annak ellenére, hogy értesítették a vérzésről  eltávozott a kórházból. 
A méhszáj vizsgálatát az ügyeletes orvos végezte el, mivel párom Szent  Imre  kórházhoz tartozó nőgyógyászát felhívtam, és megkérdeztem tőle, hogy  természetes állapot-e, hogy egy négy órája vérző nőt nem vizsgál meg  orvos. 
Nyilvánvaló, hogy a Doktor Úr érdeklődésének köszönhető, hogy az ügyeletes  orvos a Schöpf-Mérei Kórházban megvizsgálta a páromat.  Mindez délután hat, hét óra körül lehetett. Ekkor még a baba élt.  Ultrahangos vizsgálat, azonban még ekkor sem történt. A párom a vizsgálat  után valamilyen infúziót kapott.  A később görcsös fájdalmai lettek. Ennek következtében került a műtőbe.  Itt  konstatálták, hogy a baba meghalt. Este 10-kor vették ki császármetszéssel  a  halott gyermekünket. 

betöltés...