A testvérünk segít, hogy megtanuljuk az együttműködést és a versengést egyaránt. Együtt játszunk, utánozzuk egymást, tanulunk egymástól, a legnagyobb békés együttlétből óriási harcba csapunk át, hogy aztán ismét kibéküljünk. A küzdelemben pedig gyakori, hogy a szüleink kegyeiért harcolunk. Kinek ne lenne ismerős a "de nem is én voltam, hanem ő" típusú testvérveszekedés?

Van egy idézet, méghozzá a kortárs regényíró, Cecilia Ahern tollából, amely nagyon jól leírja, hogy mi is a testvériség: „Erre valók a testvérek. Hogy szekálják egymást, hogy megnehezítsék egymás életét. A gyerekek ebben nőnek fel, és ettől edződnek meg. Ez adja az alapot a felnőtt élethez.”

Bárhogy is nézzük, az első gyermeknek a kistestvér születése trónfosztással jár. Addig ő volt az „egy szem gyerek”, „a család szeme fénye”, most pedig itt van ez a pici, síró lény, aki még ráadásul be is pisil és mindenki odavan érte. Ez érthetetlen.

A kistestvér születésének időszakában gyakran látjuk, hogy gyermekünk olyan viselkedéseket hoz vissza, amit már korábban elhagyott – például ismét bepisil. Fontos, hogy nagyobb gyermekünk ilyen reakcióit megértéssel fogadjuk, hiszen azok – bizonyos határokon belül – természetesek. Vannak dolgok, amelyek segíthetnek abban, hogy a család könnyebben átvészelje ezt az időszakot.

Sokat számít például az, ha már a várandósság időszakában be van avatva az eseményekbe és fel van készítve arra, hogy mikor mi fog következni. Meg lehet neki mutatni az ultrahang képeket, elmesélni, hogy milyen volt, amikor ő volt anya pocakjában és jó előre elkezdeni mondani azt is, hogy lesz majd néhány olyan nap, amikor anya kórházban lesz, ami után pedig a picivel együtt fog hazajönni. Ha a gyermeknek ezzel kapcsolatos kérdései vannak, igyekezzünk a korának megfelelő lehető legjobb választ megadni és türelmesen kezelni. A kérdései jelzik, hogy foglalkoztatja a téma, belül dolgozik rajta.

Amikor már megérkezett az új jövevény, adjunk lehetőséget a nagytesónak, hogy megélhesse saját hasznosságát és fontosságát. Biztosan van a pici ellátásnak olyan része, amiben segíteni tud, például odaadhatja a cumisüveget vagy elviheti a pelenkát a szemetesbe. Ezek apróságoknak tűnnek, de mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy nagyobb gyermekünk könnyebben elfogadja a család bővülését. Vannak mesék is, amelyek ezt a témát taglalják (pl. A tesó-ügy), ezek olvasása is jó apropó lehet arra, hogy a gyermek feltegye kérdéseit és foglalkozzon a témával.

Nagyon fontos, hogy ne zárjuk ki őt a kicsivel töltött időből, sőt, próbáljuk minél inkább megtartani azokat a rituálékat, amelyek korábban voltak. Ha minden este apa segít a fürdésben és anya olvassa a mesét, törekedjünk arra, hogy ezt a pici születése után is tartani tudjuk. A nagyobb gyermek hálás lesz ezekért a biztos pontokért a napban, hiszen ne feledjük, nem csak a szülők élete változik meg, ha bővül a család, hanem az összes többi családtagé is.