Balatoni József, azaz Jocó bácsi - író, történelemtanár - Facebook-oldalát már 35.000-en követik, nevével egyre több fórumon, magazinban, rendezvényen találkozhatunk. Őszinteségének és elhivatottságának köszönhetően napról-napra népesebb követőinek tábora: ő az a tanár, aki mindig a gyerekek érdekeit tartja szem előtt, remekül megtalálja velük a közös hangot - és az ő érdekükben sosem fél elmondani véleményét. A pedagógus ismét egy gyakori szülői hibára hívja fel a figyelmet.

"Kedves Szülők!

Lehet, hogy nem leszek népszerű ezzel a levelemmel, de vállalom, már egy ideje kikívánkozik belőlem. Sokszor, sok helyen elmondtam, hogy a házi feladat a gyerek dolga, ha nincs kész, akkor a gyerek kap egyest, nem a szülő. Én személy szerint nem sokszor adok házi feladatot, akkor is inkább hosszabb, kutatómunkát igénylő projektfeladatot. Ilyenkor a diák behatóan foglalkozik egy témával, utánanéz, kutakodik és megcsinálja. A napokban adták be a gyerekek a hon- és népismeret féléves beadandóikat. Igyekszem mindig érdekes feladatot adni: a kerület és a suli történetét kellett feldolgozni, egy várostörténeti sétát tervezni és egy interjút készíteni egy felnőttel a gyerekkoráról, iskoláról és a munkájához fűződő viszonyáról. Minderre másfél hónap állt rendelkezésre úgy, hogy közben az órán is ezzel foglalkoztunk, készültünk rá.

Majd nem egy esetben olyan dolgozatot kaptam, amit a szülő írt meg a gyerek helyett. Nem, nem együtt írták, hanem a gyerek ott sem volt, részt sem vett benne, hanem anya/apa leült és megírta az egészet, majd odaadta a gyereknek, hogy hozza be.
Segíteni nem tilos, sőt, sok esetben kell is. De az, hogy a gyerek semmit sem csinál, az számomra elfogadhatatlan. Sajnos nagyon sokszor, nagyon sok helyről hallom ezt. Kérdem én, miért? Miért írják meg a gyerek helyett a házit? Ezek a feladatok úgy vannak kitalálva, hogy a diák tanuljon belőle, fejlődjön általa. Mire tanítják azzal, ha megírják helyette? Arra, hogy neki nem kell tennie semmit, majd mások megoldják helyette, ő meg majd megkapja érte a jó jegyet. Nem, nem kapja. A gyerek munkáját értékelem, nem a szülőét. És azonnal észrevehető, ha nem a diák készíti a munkát, kérdezésnél szerencsére be is vallják. Majd meglepődnek, hogy nem kapnak jelest rá. Miért is? Megdolgozott érte? Megérdemli? Bocsánat, de szerintem nem. Nem igazságos azzal szemben, aki tényleg maga készíti el, esetenként szenved vele, megdolgozik érte...

Nem tetszik a feladat, nem ért vele egyet? Ér azt mondani, hogy akkor ne csinálja meg a gyerek. Ér vállalni, hogy akkor elégtelent kap. Az egy tiszta játék, érthető és elfogadható.

Nagyon rossz pedagógiai üzenete van a gyerek helyett megírt házi feladatnak, nagyon rossz példa... Tudom, nehéz nem megírni helyette, ha nem törődik vele, elfelejti, stb. De akkor sem! Kérlek titeket, ne tegyétek, csak ártatok vele a gyerekeknek! Tudom, ha egyest kap az nem szép. Az esetek többségében nem a szülőt minősíti, ettől nem kell félni.

Akinek nem inge, nem veszi magára. Senkit sem szeretnék kioktatni, megmondani a frankót. Ez csak egy vélemény, az én véleményem...

Köszönöm, ha elolvastad! :)"

Forrás: Jocó bácsi világa / Facebook
Kép: Jena Backus