Apa vicces, Anya ideges – így fogalmazta meg a családjában fennálló szülői szerepeket egy ismerős kislány. A kijelentés egy nagyon is komoly problémára utal, mégpedig arra, hogy a gyereknevelés oroszlánrésze legtöbbször az anyukákra hárul, ami bizony megtépázza az idegeiket.

Ismerős anyukák elbeszéléseiből tudom, hogy sok családfő egyszerűen nem hajlandó részt vállalni a gyereknevelés kellemetlen részéből. A legtöbben arra hivatkoznak, hogy egész nap dolgoznak, alig látják a gyereket és nem akarják a kevéske együtt töltött időt tönkretenni azzal, hogy fegyelmezik a gyereket. Így alakul ki sok családban az a leosztás, hogy anya a rossz zsaru, apa meg a jó, akihez mindig lehet menedékért fordulni.

Ezzel a felállással azonban van egy igen nagy gond. Egyáltalán nem fair az anyukákkal szemben, hogy csak ők legyenek a mumusok. Egy anya egyszerűen nem teheti meg, hogy ne fegyelmezze időnként a gyermekét. Egy igazán jó anya sokszor kell, hogy "rossz anya" legyen (legalábbis a gyereke szemében). Egy nap során számtalan olyan alkalom adódik (különösen a dackorszak idején), amikor muszáj nemet mondani a csemeténknek. Ez pedig együtt jár azzal, hogy a szemükben ellenséggé válunk.

A dackorszak során amúgy is sérül átmenetileg az anya-gyerek kapcsolat. Nehéz időszak ez a kicsiknek, akik egyszerre függnek és próbálnak leválni az édesanyjukról. Ezt az érzelmileg amúgy is igen bonyolult helyzetet tovább súlyosbíthatja, ha az édesapa nem áll ki a párja mellett, hanem ellentétes impulzusokat küld a gyerek felé. A gyerekek hamar felismerik a szülők közötti ellentmondást és ki is használják a helyzetet.

Különösen problémás ez, ha elvált szülők gyermekéről van szó. Egy anyuka mesélte, hogy a 3 éves ikrei már rendszeresen hozzávágják, hogy az apjuk mennyivel engedékenyebb nála. Ha valami olyat kér tőlük, ami nincs ínyükre, azonnal előrántják az “apa sokkal jobb fej, jobban szeretjük, nála akarunk inkább lakni” kártyájukat. Hiába kéri a férjét, hogy egyezzenek meg az alapszabályokban, az hallani sem akar róla.

Nekem óriási szerencsém van, mert a férjemmel egyetértünk a gyerekneveléssel kapcsolatban, és felváltva vállaljuk a jó és rossz zsaru szerepét. Lehet, hogy ez semmiségnek tűnik, de valójában nagyban hozzájárul a családunkban uralkodó harmonikus, kiegyensúlyozott családi légkörhöz.
Nálunk soha nem fordul az elő, hogy az egyik szülő cinkosa a gyereknek a másikkal szemben, ami miatt az megbántva érezheti magát. Azt is látom, hogy Fanninak biztonságot ad, hogy Anya és Apa között egyetértés van, és így pontosan ismeri a játékszabályokat.
A gyerekeknek hatalmas szükségük van a szabályokra és korlátokra, az adja meg nekik a kapaszkodót az életben. Azokból a gyerekekből, akikre mindent ráhagynak szorongó felnőtt válik, így egy lelkiismeretes, szerető szülőnek muszáj időről-időre keménynek lennie a gyerekével. A gyerek persze nem érti még, hogy ez az ő érdekében történik, annyit érzékel csupán, hogy anya milyen szigorú.

Kedves apukák! Tudom és megértem, hogy élvezni szeretnétek azt a kevéske időt, amit a gyerekeitekkel tölthettek. Mégis arra kérlek Benneteket, hogy vállaljatok részt a gyereknevelés sötét oldalából is. A jó szülőség nem csak viccelődésből áll, egy jó apának néha bizony szigorúnak kell lennie és nemet kell mondania a gyerekének.

Végül, de nem utolsósorban, az anyukák is szeretnének jó fejek lenni. Ez viszont csak akkor megy, ha melléjük álltok és segítetek nekik. Ha mással nem, hát azzal, hogy nem mentek szembe vele és nem lesztek a gyerek cinkosai a háta mögött. És akkor talán Anya is többször tud majd vicces lenni, ami az egész családnak hasznára válik.

Forrás: Lányomnak az életről 
Kép: xusenru / Pixabay