9 mondat, amit nem szabadna mondanod, amikor fegyelmezed a gyereked
9 dolog, amit sose mondj a gyerekednek!
1. Úgy viselkedsz, mint az anyád!
Nem segítünk azzal, ha valaki máshoz hasonlítjuk a rossz viselkedését, legyen szó a másik szülőről, vagy bárki másról. Még az olyan összehasonlítgatások is nagyon károsak, amikor egy kicsit enyhébben fogalmazunk, például: ”Miért nem tudsz olyan szépen ülni és enni az asztalnál, mint a testvéred?”
Az efféle kritikák helyett sokkal jobb, ha tiszteljük gyerekünk egyediségét, és világossá tesszük, hogy ő egy önálló személyiség, akit ugyanúgy elfogadunk, mint a testvérét.
2. Hogy te mekkora egy bajkeverő vagy!
Ha a gyerekünket szörnyetegnek, rosszaságnak nevezzük, vagy bármilyen más negatív jelzővel illetjük, az önbeteljesítő is lehet. Az önértékelést a pozitív és a negatív jelzők is ugyanúgy befolyásolják, ezt sosem szabad szem elől tévesztenünk.
3. Fejezd be a sírást!
A gyerek viselkedését, nem pedig az érzelmeit fegyelmezzük! Azt kell vele éreztetni, hogy az érzelmeivel nincs semmi gond, a viselkedése viszont adott esetben elfogadhatatlan és kifogásolható. Ha a gyerek dühös vagy szomorú, ne mondjuk neki azt, hogy másképp kéne éreznie magát, hogy lehetne nyugodt és vidám.
Ha azonban üvölt és tombol, akkor valamilyen következménnyel vezessük rá arra, hogy más megküzdési módszert válasszon a feszültsége levezetésére.
4. Megtanultad a leckét?
A gyereknek tanulnia kell a hibáiból, nem pedig szégyellni, hogy elrontott valamit. Ha folyton azt kérdezzük tőle, hogy megtanulta-e már a leckét, azzal azt kommunikáljuk, hogy a következmények nem tanítás célúak, hanem büntetésül szolgálnak. Kérdezzük inkább ezt: - Mit tehetnél legközelebb másképp?
5. Várd meg, amíg apád hazaér!
Ezzel a mondattal kijelented, hogy a másik szülő az, aki igazán fegyelmezni tud, te képtelen vagy rá.
6. Köszönöm, hogy felvetted a földről, amit ledobtál. Miért nem tudod ezt megtenni máskor is?
Ne álcázzuk a kritikát dicséretnek! Nemcsak sértő, de hatástalan is. A dicséret legyen őszinte, egyszerűen csak kritika és korholás nélkül dicsérjük meg gyerekünket a helyes viselkedéséért. Például: - Köszönöm, hogy elpakoltad a tányérokat és kivitted a szemetet, amikor erre kértelek.
7. Most nagyon felidegesítettél!
Aki mentálisan erős, az nem hibáztatja a gyerekét a saját érzelmeiért. A gondolataidért, érzéseidért és véleményedért csakis te vagy a felelős. Káros, ha a gyerekeddel érezteted, hogy milyen nagy hatása van arra, hogyan érzed magad.
8. Ne szállj velem vitába, fejezd be!
Ha azt mondod a gyerekednek, hogy ne vitatkozzon veled, azzal valójában csak folyamatosan fenntartod a nézeteltérést. Elnyomás helyett inkább mondd el neki, milyen következményekkel számolhat, vagy próbáld valahogy megszüntetni a vitát.
9. Nem mondom el még egyszer!
Ha folyton megismételjük az utasításainkat, és erre még emlékeztetjük is a gyerekünket, azzal csak azt érjük el, hogy nem fog ránk odafigyelni, nem fog minket komolyan venni. Ha első alkalommal nem fogad szót, nem tesz eleget a kérésünknek, akkor használjuk a "ha… akkor" figyelmeztetéseket, amikkel egyértelművé tesszük, mi lesz a következménye annak, ha nem tartja be a kéréseinket.
Indexkép: press 👍 and ⭐ képe a Pixabay-en
Közösségi hozzászólások: