Valójában teljesen egyetértek Teresa Amabile amerikai kutatóval, abban hogy egy csoport kreativitásához nem feltétlenül kreatív vezetőkre van szükség, hanem olyan vezetésre, amely megteremti a körülményeket ahhoz, hogy a csoport tagjai kreatívan viselkedhessenek különféle helyzetekben. Nem tartom magam sem kreatív, sem tehetséges óvónőnek (pl. zenében vagy rajzban). Viszont az elmúlt 36 évben lehetőségem nyílt arra, hogy kialakítsak egy olyan működésmódot, amelyben a gyermekek megengedhetik maguknak azt, hogy autonóm módon és kreatívan fejezhessék ki magukat.

Nem a legkreatívabb óvó néni cím, ami motivált a cikk megírására, hanem az, hogy nagyon sok szép kreatív munkát láttam az utóbbi években a Szentesi Felsőpárti Óvoda Pillangó csoportjában. Az osztatlan életkorú csoport összetétele minden évben változik (jelenleg 23 gyermekből áll a kis kreatív csapat). Annyit érdemes még tudni, hogy egy nyolc csoportos óvodában dolgozom, ahol a csoportom összetétele 20 éve 3-7 éves korosztályból tevődik össze.

Egy kicsit bele is szerettem ebbe a nevelési formába, mert szerintem nagyon sok előnye van. Minden feladatnál három korcsoportra tervezek, ahol a gyerekek az adott területen mutatott fejlettségük alapján, életkoruktól függetlenül választhatnak a különböző tevékenységek és megoldásai között. A gyermekek kreativitásának kibontakoztatása érdekében az egyik feladatomnak azt érzem, hogy 2-3 hónappal előre tervezzek azzal kapcsolatban, hogy hova szeretnénk eljutni, a másodiknak pedig azt, hogy minél több élményhez juttassam a gyerkőcöket.

Az élmények a következő területre terjednek ki: kirándulások, mesék hallgatása, éneklés, zenehallgatás, bábozás, mintázás, rajzolás, kasírozás, barkácsolás és ezek bármilyen elképzelhető és elképzelhetetlen kombinációja. A kreatív munkavégzésnél mindig törekszem arra, hogy biztosítva legyen a nyugalom és a megfelelő helyszín, legyen elég idő, és rendelkezésre álljanak a változatos, jó minőségű eszközök is. Ezen kívül törekszem arra is, hogy minél több technika közül lehessen választani és meglegyen a gyerkőcök alkotói szabadsága. Például az egyik mesét „A tücsök és az egérke lakodalmát”, a fentiek mentén mintázással, kasírozással, rajzolással és barkácsolással ábrázoltuk.

Viszont a legfontosabb dolog, ami a kreativitást fejleszti, az a gyerekek felé kifejezett mérhetetlen szeretet, függetlenül a képességeiktől. A gyerekek egyéni elismerése, dicsérete és buzdítása felszabadulttá teszi őket. Ezen kívül az is motiválja őket, hogy a rajzaikat lefénymásolom, lefényképezem és ezután ezekkel a munkákkal díszítjük a csoportszobát, a folyosót, valamint haza is vihetik ezeket a színes másolatokat. Az egyéni munkákon kívül vannak nagyobb, csoportos kreatív feladatok is. Ilyenkor például társas játékokat készítünk, legutóbb egy madaras játékot csináltunk, amivel utána hónapokon keresztül játszottunk. Hasonló nagyobb munka volt, amikor a drámajátékhoz készült díszleteket közösen hoztuk létre (batikolás, nyomatok készítése, színes selyempapír ragasztásával gyümölcsök, falevelek készítése stb.). A sokféle technikát ki tudják próbálni és meg tudják tanulni, ami sok területen képes gazdagítani ismereteiket és kreativitásukat. Talán az egyik legnagyobb előnye az ilyen csoportos soklépéses feladatoknak, hogy a gyerekek könnyen leküzdik a félénkségüket, amikor egy új dologban próbálhatják ki magukat. Ilyen környezetben nemcsak a gyerekek, hanem az óvónő is kreatívabbnak érezheti magát.

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.