Falak, ha nem az ütközésről szólnak
Egy pedagógus számára a gyermeki alkotóerő előhívása nem mindig egyszerű feladat. A tudatos keresés mellett sok esetben a véletlenszerűség vagy egy adódó tevékenység van segítségünkre. Iskolánkban, a Siófoki SZC Baross Gábor Szakgimnáziumában és Szakközépiskolájában egy izgalmas felkérés kapcsán sikerült jó néhány tanulót kreatív cselekvésre bírni.
A kezdet még 2013-ra tehető, amikor a MÁV Zrt megkereste iskolánkat azzal, hogy tudnánk-e a siófoki vasúti aluljáró összefirkált, csúnya falfelületeinek megszépítésében, díszítésében segíteni. Nos, a „mérgezés” ekkor kezdődött. Tanulóink örömteli lelkesedéssel fogadták az ötletet. A feladatot – a tervezéstől az elkészítés folyamatával együtt – elvállaltuk. Kreatív pályázatot írtunk ki, amelyben diákjaink az osztályfőnökökkel és a segítőkész kollégákkal együtt vettek részt. A szükséges eszközöket és anyagokat a MÁV biztosította, a tervezett vázlatokat (a pályamunkákat) velük egyeztetve kezdtük meg a kivitelezési munka tervezését, előkészítését, majd májustól a megvalósítást. A festő-díszítő tanulók elsősorban a felület előkészítésében, alapozásában segédkeztek, de a díszítő festésből is kivették részüket. A munka dandárját az akkori végzős informatikus és környezetvédő tanulók végezték Baánné Gerbely Bernadett tanárnő, osztályfőnök vezetésével. A stilizált, somogyi tájat ábrázoló falfestmény ragyogóan sikerült, olyannyira, hogy a MÁV Zrt. az elkövetkezendő években további aluljárók díszítésére, vidámabbá tételére is felkért bennünket. A szántódi aluljáró szépítése Bauer Gabriella tanárnő, a balatonboglári Nagy Márta tanárnő, osztályfőnök és Szili Dániel tanár úr irányításával valósult meg.
A munkák során tanulóink – átélve az alkotás eufórikus érzését – rengeteg pozitív megerősítést kaptak, mind a MÁV Zrt, mind a város és iskolánk vezetése részéről. A helyszínen tévéstáb forgatott, és a gyönyörű Siófok felirat kedvelt fotózási helyszínné vált. Legjobban az alujáróba érkező városlakók és utazók örömteli mosolya, dicsérő szavai, spontán megnyilvánulásai hatottak diákjainkra, olyannyira, hogy a tevékenység egy újabb kreatív ötletet szült.
Az aluljárók sikeres díszítése közben tanulóink fejéből pattant ki az az ötlet, hogy tantermeink falát is ki lehetne festeni hasonló technológiával. Nevelőtestületünk több szempontból is jónak találta a kezdeményezést. Egyrészt az általános, spontán falfirkák ilyen módú megszüntetése remek célnak bizonyult, másrészt úgy gondoltuk – és mint az később bebizonyosodott, helyesen –, hogy a középiskolások egymás munkáját megbecsülik majd annyira, hogy közvetlen környezetük szépségét is becsülni, tehát értékelni, óvni tudják. És talán a legfontosabb: a munkálatok közben oldottabbá válik az osztályfőnök, a pedagógusok és a tanulók közötti kommunikáció, a beszélgetések során olyan dolgok is felszínre kerülhetnek, amelyeket egyébként talán soha nem tudnánk meg a fiatalokról.
2013 óta tantermeink folyamatosan szépülnek: tájképek, a képzésekre jellemző, stilizált festmények ékesítik falainkat. Diákjaink őszintébbek, közlékenyebbek, jobban bizalmukba fogadóak lettek. Egyénenként megfigyelhető a munkához való viszony is, az irányító, ötletelő, kreatív gyermeki tulajdonság. Szinte észrevétlenül kovácsolódtak össze a „csapatok”, tanulóinkat megérintette a csapatmunka nagyszerűsége, és valódi – nem online – kapcsolatok jöttek létre. Öröm látni, ahogy a fiatalok – akár szabadidejükben is – az iskolában vannak, terveznek, közösen gondolkodnak, egyeztetve beszélgetnek, dolgoznak, és közben fejlődik az alkotóképességük, kreativitásuk, a környezethez és egymáshoz való viszonyuk, kézügyességük, szépérzékük, képzelőerejük. Persze nem mellékesen sok mindent tanulnak színekről, formákról, terekről, harmóniáról, díszítésről, festéstechnikáról, tulajdonképpen a képzőművészet alapjairól, még akkor is, ha a „kész mű” nem feltétlenül művészi alkotás. Mindezekhez pedig, ha a pedagógus, az osztályfőnök a saját személyiségét, közvetlen munkáját és pozitív megerősítéseit, objektív értékeléseit is hozzáadja, megvalósul az iskola legfontosabb feladata: a gyermeki lélek fejlesztése, amely a kreatív alkotómunkából adódó büszke öröm érzésével, a tanulók önmagukba vetett hitének megerősítésével érhető el.
A szemléletesség érdekében néhány képpel és linkkel próbálom megerősíteni a módszer hatékonyságát:
A kezdet, 2013: A siófoki vasúti aluljáró és 13. tanterem díszítése az informatikus, környezetvédő és festő tanulókkal, Baánné Gerbely Bernadett osztályfőnök vezetésével:
Szántód, aluljáró: Környezetvédő tanulók festenek a szántódi aluljáróban, Bauer Gabriella mérnök-tanárnő irányításával:
Balatonboglár és a 23. tanterem: Nagy Márta tanárnő, osztályfőnök és Szili Dániel mérnöktanár közreműködésével dolgoznak a környezetvédő és épületgépész tanulók:
A tanteremfestések, díszítések napjainkban is óriási lelkesedéssel folynak, pillanatnyilag két osztály is lendületben van:
26. tanterem: Informatikus tanulók Ruzicska Eszter osztályfőnök, informatika tanár vezetésével a napokban fejezte be a terem festését:
40. tanterem: Ferencziné Becske Ibolya matek-fizika szakos tanárnő, osztályfőnök aktív közreműködésével dolgoznak tízedikes autószerelő és épületgépész tanulók:
Ha valaki szeretne több képet megtekinteni a lelkes fiatalokról, az alábbi linkeken megteheti:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.664412893585358.1073741854.279138732112778&type=3
https://www.facebook.com/pg/Baross.Siofok/photos/?tab=album&album_id=1111460375547272
Szántód:
https://www.facebook.com/pg/Baross.Siofok/photos/?tab=album&album_id=891877280838917
Boglár:
https://www.facebook.com/pg/Baross.Siofok/photos/?tab=album&album_id=1129646373728672
Termek:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.736652986361348.1073741872.279138732112778&type=1
A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.
Állat "keltető" és géznyomda
.jpg){kind=small}
betöltés...