A farsangot mindenki ismeri, várja. Ugyanakkor magyar pedagógus révén fontosnak tartom a gyerekeket megismerkedtetni az adott ünnep más szokásaival is, amik olykor területenként változnak. Ilyen pl. a kiszebáb égetés, vagy a mohácsi busó járás.

A mai gyerekeket már rengeteg új inger éri, szinte mindegyik nézett már tv-t, számítógépezett, többen voltak moziban, és sokaknak tablet is gyakran forog a kezükben. Úgy gondolom nekünk, pedagógusoknak lépést kell tartani az oktatásban is a fejlődő világgal, és a gyerekek igényeihez igazodva használni, alkalmazni az általuk már jól ismert eszközöket. Ezek az új technikák számunkra is számos új lehetőséget tartogatnak.

Amikor új ismeretanyagot viszek be a gyerekeknek, igyekszem valamilyen módon belecsempészni a modern technológiát, ezzel is motiválni őket, még jobban felkelteni az érdeklődésüket. A mohácsi busójárás témaköre remek lehetőséget nyújtott erre.

Előkészületként töltöttem le az internetről a busójárásról, felvonulásról, busókról, hangszerekről képeket, és kinyomtattam őket A/4-es méretben. Kerestem a youtube-on videókat, amelyek mohácson készültek, illetve nekem is volt saját anyagom. Ezek közül néhányat letöltöttem a laptopomra, hogy majd megmutathassam őket a gyerekeknek. Ezen kívül pedig töltöttem le, illetve szintén kerestem az interneten a témához illő népzenéket.

Kollégákkal kooperálva sikerült szereznünk néhány eredeti méretű és készítésű busó maszkot, és összegyűjtöttük az összes dobot, kereplőt, dudát, hangszert, ami az óvodában található volt.

A foglalkozások különböző szakaszokból álltak, illetve egy egész hetet felölelő projektként kell őket elképzelni. A hét közepe felé levetítettem a gyerekeknek a letöltött videókat a busójárásról, ami nagyon érdekelte őket, tetszett nekik. Ezután kaptak ők is hangszereket és utánozhatták, amit a videóban láttak, hangos kurjongatásokkal körbe jártak. Ezután elővettem a különböző busó maszkokat és képeket, és jól megnéztük őket. Megállapítottuk közösen, hogy minél félelmetesebb, szőrösebb, állatibb annál jobb. 

Ezután jött a kreatív feladat: Mindenki kapott egy A/3-as méretű, előre formára vágott kartont, amit a földre kiterített terítőkre tettünk. Különböző színű festékeket tettem ki nekik, téphető vattát a szőrnek, hozzá ragasztót és ecseteket. Körben jól látható helyekre kihelyeztem a fotókat és maszkokat, háttérzenének pedig bekapcsoltam az előre letöltött és bekészített népzenét, amihez busó videót raktam hang nélkül. Ezek után pedig rajtuk volt a sor, hogy alkossanak. Én is nekiláttam a saját munkámnak. Nem irányítottam őket, ha valaki segítségre szorult igyekeztem szavakkal segíteni, támogatni. 

Kifejezetten szeretem, ha a gyerekek minél jobban kibontakoztathatják az egyéniségüket, saját ötleteiket egy-egy kreatív munka során. Nem szeretem, ha csupa egyforma kép készül, minél egyedibb annál jobb. Úgy tapasztaltam, hogy ezáltal a gyerekek is boldogabban készítenek újabb és újabb kreatív képeket, tárgyakat, eszközöket. Sokkal motiváltabbak és elmélyültebben dolgoznak, mintha egy meghatározott sablon alapján, egyforma produktumok készülnének.

A fent leirt munkafolyamat során a gyerekek hosszú ideig elmélyülten alkottak, koncentráltak, különböző anyagokkal és technikákkal dolgoztak, fejlődött a szép érzékük, törekedtek a kreatív munkára, fejlődött a finommotorikájuk, bővült a szókincsük, új ismeretekkel bővült a tudásuk, erősödött nemzeti identitástudatuk.

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.