Lipcseiné Nagy Mária vagyok, a Siófoki Széchenyi István Általános Iskolában dolgozom 18 éve. Miért ezt a témát választottam? Véleményem szerint a boldoguláshoz - tanulás, munka, örömteli, sikeres és teljes élet - elengedhetetlen a kreativitásnak, mint képességnek a kibontakoztatása, támogatása, fejlesztése.

A XXI. században minden rohamtempóban változik körülöttünk. A „túlélés”, a siker egyik feltétele, hogy gyorsan és rugalmasan reagáljunk az új helyzetekre. Ez a kreatív személyiség egyik jellemzője. Az ilyen képességgel rendelkező ember törekszik a változásokra, kellően merész és impulzív, nonkomformista, néha fegyelmezetlen, sőt, olykor a tekintélyt is képes megkérdőjelezni az általa elért cél érdekében.

A mai gyerekek ugyanolyan kedvesek, érdeklődők, minden jóra és szépre nyitottak, motiválhatók, mint elődeik. De annak, hogy bizonyos értelemben mégiscsak mások, a kor az oka, amiben élnek. Ami nem jobb vagy rosszabb, mint „a mi időnkben”. Csak más.

Sokféle hatás, inger zúdul egyszerre a kisdiákokra a médiából, az utcán, az iskolában, otthon. Szélesebb a látókörük, más került érdeklődésük középpontjába, nehezebben és más módszerekkel köthető le a figyelmük, mint néhány évvel, évtizeddel ezelőtt. Az ingergazdag környezet állandó készenlétet és alkalmazkodást igényel tőlük. Kreativitásuk segítheti őket abban, hogy a feléjük áramló, feldolgozhatatlan mennyiségű információból idővel megtanulják kiválasztani azt, ami számukra releváns, személyes fejlődésüket, boldogulásukat segíti.

A pedagógusi pályára vargabetűvel érkeztem meg. Mérnökként megtapasztalhattam belső képi világunk fejlesztésének fontosságát, a tervezés szabályainak kreatív alkalmazását, az egyéni, különleges látásmód kialakulásának fontosságát.

Mindig szívesen tanulmányoztam az általam érdekesnek tartott, munkásságuk alapján nagyra becsült művészek és tudósok világát, különös tekintetettel arra, hogyan viszonyulnak a kreatív gondolkodás és alkotás témaköréhez.

Egy közösség tagjai állandó kölcsönhatásban vannak egymással, formálják egymás gondolkodását, alkotói tevékenységét. Tanítványaim esetében számos alkalommal megfigyelhettem, hogyan inspirálják egymást a gyerekek, kreatív ötleteikkel ösztönzőleg hatva a többiekre.

„Az emberi kreativitás minden látszat ellenére nem individualista forrásból származik, bármennyire is szeretik az emberek a nagy tudóst, a nagy politikust látni. A kreativitás közösségi folyamat, csak csoportokban jelenik meg. Előfordul már két embernél is, de minél kiterjedtebb a közösség, annál különösebb formái jelentkeznek. A kreativitás eredendően emberi tulajdonság, és kevés köze van az intelligenciához. Valamennyi kell hozzá, persze, de jóval kevesebb, mint gondolják.”

Csányi Vilmos gondolatai mellett különlegesen inspirálónak találtam Albert Einstein gondolatát:

“Nem vagyok különösebben tehetséges. Csupán szenvedélyesen kíváncsi.”

Pedagógusként ezt a kíváncsiságot szeretném felkelteni tanítványaimban a világ dolgai iránt. Jelenleg második osztályos kisdiákokat tanítok. Első osztályos koruk óta igyekszem velük megismertetni a művészeteket a korosztályuknak megfelelő módon. Amikor iskolások lettek, a Kálmán Imre Emlékházban a világhírű operettszerző muzsikájával és korhűen berendezett lakókörnyezetével kezdtük a művészetekkel való ismerkedést. Majd megtekintettük helyi művészek kiállítását, mert nagyon fontosnak érzem, hogy ismerjük és támogassuk a helyi alkotókat. Ezután a Vakok és Gyengén látók Egyesületének kiállításán vettünk részt.  Erre az eseményre több osztályommal is ellátogattunk az utóbbi években. Itt megismerkedtünk a fogyatékkal élők művészetével, és rendkívül érdekes tapasztalás volt számukra csukott szemmel, csupán tapintással megismerkedni a kiállított alkotásokkal. A kiállításon való részvétel a rendkívüli élmény mellett segíti összehangolni a különböző érzékleti modalitásokat, fejleszti a képzeletet, toleranciára nevel.

A Balerina című mozifilmet a színpadi balettra történő ráhangolódásként tekintettük meg. A főszereplő kislány állhatatossága, kitartása és küzdelme az álmaiért nagyon nagy hatást gyakorolt a gyerekekre. Másnap a következővel fogadott egy tündéri kis tanítványom: „tegnap egy órán át fél lábon álltam a konyhában, mint a balerina a mesében – megtanultam, hogy tenni kell azért, hogy az álmaink valóra váljanak.” J  És akadt olyan is, aki akkor volt először moziban.  Így ismerkedtünk meg egy másik művészeti ággal.

Karácsonykor a Diótörő című balettelőadást tekintettük meg, az élménybe a szülőket is bevontuk. A balett fejleszti a vizuális látásmódot, esztétikai érzéket, képzelőerőt, zenei készségeket és a ritmusérzéket. Az általam előzőleg ismertetett történet összekapcsolása a látottakkal és hallottakkal logikus gondolkodást és kreativitást igényel.

A gyerekek nem csak a mozivásznon és a színpadon találkozhatnak mesével. A mese része a mindennapjaiknak; időnként a saját magam által írt történeteket olvasom fel nekik, ezzel próbálom megmutatni, hogy az alkotás ugyanakkora öröm lehet, mint a befogadás. Fél év alatt hozzászoktak ahhoz, hogy sok helyre megyünk és sokféle dolgot megnézünk. Izgatottan várták és várják a következő programot.

Fontosnak tartom, hogy a gyerekeken kívül a szülők is úgy érezzék, egy közösséghez tartoznak. Ezért adventi meglepetésnek – anyukák, apukák, nagyszülők- filc anyagból varrtak Zsebi egeret közösen a kicsiknek. Nagy sikerük volt!

Zenés-táncos produkciót több alkalommal is előadtunk az eltelt egy év alatt. Mivel a koreográfia elkészítésénél a gyerekek ötleteit is figyelembe vettük –közösen találtuk ki -, hatalmas „flow élményt” éltünk át minden szereplés után. Az ötletelés és az ötletek megvalósítása, térbeli elhelyezése fejlesztette kreativitásu(n)kat, a tánc kiváló eszköze volt az önkifejezésnek, fejlesztette együttműködési képességeiket, személyiségüket, toleranciára nevelt.

A szülőknek készített műsoroknál is számítok a kreativitásukra. Minden alkalommal van olyan része is a produkciónak, melyet ott helyben találnak ki a gyerekek. Pl. „Karácsony alkalmából az a kívánságom, …„ vagy : „Azért szeretem az anyukámat, mert ….”

Rendszeresen részt veszünk és sikerrel szerepelünk képzőművészeti pályázatokon. Itt a kiírásnak megfelelő technikával –színes ceruza, por pasztellkréta, olajkréta, vízfesték, stb. - dolgozunk. A porkrétát az iskolába lépés első hónapjától használjuk. A kréta ujjal történő felvitele a lapra fejleszti a finommotorikát, a kreativitást – arról nem is beszélve, hogy a képzőművészet az önkifejezés egyik leghatékonyabb eszköze. Ilyenkor Lázár Ervin: A Kék meg a Sárga című meséjét mesélem nekik. A pályázatokat igyekszem mindig részletesen előkészíteni. Művészek, idősebb diákok munkáit elemezzük többféle szempontból, és együtt „brain stormingolunk”.

Néhány régi tanítványom időnként szívesen visszajár hozzám. Van úgy, hogy művészeti foglalkozáson a kicsikkel együtt rajzolnak. A gyerekeknek óriási élmény látni a nagyokat alkotás közben, az elkészült művek csodálatáról nem is beszélve! Számomra is boldogság nézni, ahogy közösen átélik az alkotás örömét, kifejezik érzéseiket, napról napra fejlődik látásmódjuk, esztétikai érzékük. 

Ezeken a művészeti foglalkozásokon a pályázatokra való felkészülés mellett kreativitást igénylő, szórakoztató feladatokkal is foglalkozunk: képkiegészítés, páros munkában egymás képeinek folytatása, rajzolás csukott szemmel, festékfújás szívószál segítségével és a kapott alakzatokból figurák rajzolása.

Mivel is zárhatnám az írásomat?

Elsős korukban így látták a tanító nénit:

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.

betöltés...