A CsaládiNet szakértői CsaládiNet Szolgáltatás Közvetítő Kalkulátorok Hírlevél feliratkozás
SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

GÉMBOX – szabadulószoba dolgozat helyett

- 2017-11-15
A GÉMBOX a GÉMPROGRAM tanulócsoportunk "találmánya": egy szabadulószoba, mint a számonkérés játékosított formája.
GÉMBOX – szabadulószoba dolgozat helyett

Nálunk már maga a tanulás is egy olyan komplex és csoportos formában történik, amelyben úgy tanulnak és gyakorolnak a gyerekek, úgy fejlődnek egyénileg és csapatként, hogy észre sem veszik, hogy miközben játszanak és kihívásokat teljesítenek, voltaképpen egy tananyagot tanulnak. Projekteket, tantárgyakat, készségeket, jellemet és személyiséget fejlesztünk a tanulás során, ami a gemifikációra épül, és az így átadott tudást és új készségeket szintén ugyanilyen játékosított módon mérjük azzal, hogy a gyerekek valamiféle kellemetlen feleltetés vagy dolgozatírás helyett egy tematikus szabadulószobába kerülnek. Kapnak egy izgalmas kihívást, rejtvényeket és különféle feladatokat kell megoldaniuk, amihez azokat a megszerzett ismereteket és készségeket kell használniuk, amiről a szabadulószoba – s voltaképpen a „tananyag” szól. A különböző korcsoportú gyerekek együtt dolgoznak a kijutás érdekében, s mindenki a maga életkorának és szintjének megfelelő feladatokkal tud hozzájárulni a csapat közös sikeréhez. Ez egyszerre ismeretátadás és készségfejlesztés, ismeret- és készségfelmérés, egyéni és csapatmunka, ráadásul a lehető legizgalmasabb és legszórakoztatóbb módon. S mi a végeredmény? Nálunk a gyerekek imádják a „számonkérést”.

Egy kiscsoportos tanulócsoportban tanítok, vegyes korosztályban. Nálunk minden nap arról szól, hogy a diákok a saját korosztályuknak, saját tempójuknak, saját tanulási stílusuknak megfelelően tanulnak. A készségek fejlesztése a különböző projektek keretein belül valósul meg. Ez fogja össze a csoportot, a napirendet, ez építi a közösséget, és ez ad keretet a mindennapoknak. Meg vagyok győződve arról, hogy egy ilyen típusú oktatás nem csak vegyes korosztálynál működhet, hiszen egy évfolyamon belül is vannak kisebb-nagyobb, vagy akár hatalmas eltérések is a gyerekek ismeretében, tanulási stílusában, készségeiben, érdeklődési körében, és természetesen a személyiségükben.

A Gémprogramban az egyes tanegységek tematikusak, azaz egy téma fog össze rengeteg teljesen eltérő ismeretet, voltaképpen tananyagot – ez a projekt oktatás lényege. Az ilyen tematizált projektjeinket a végén egy szabadulószobához hasonló izgalmas játékkal zárunk, ezt neveztük el GémBox-nak – és ha a gyerekek kijutottak (természetesen mindig kijutnak, mert szükség esetén rávezetjük őket a megoldásra) – akkor jöhet a sikeres „vizsga” megünneplése. A GémBox tölti be nálunk a számonkérés, vagyis a feleltetés, a felmérés, a dolgozatírás funkcióját.

Arra gondoltam, hogy egy konkrét példán keresztül bemutatom, hogy a Gémbox milyen módon alkalmas a differenciálásra, és a végén kitérek arra is, hogy egy „hagyományos” osztályteremben hogyan lehetne valami hasonlót megvalósítani.

Idén ősszel az első nagyobb témánk „Az ősember” volt. Ezt a projektet két dolog ihlette: az egyik, hogy 5. osztályban pont erről tanul az egyik diákunk, a másik a “túlélőzés”, vagyis az a játék, ahol először harcoltak, majd megpróbáltak túlélni a “vadonban” (udvaron, parkban.).

S hogy mi mindent csináltunk?

Sziklarajzokat nézegettünk és festettünk. Követ pattintottunk, kőeszközöket próbáltunk készíteni. Előadást hallgattunk az ősemberekről. Tüzet csiholtunk (vagyis próbáltunk), és kiderült, hogy nem olyan egyszerű.

Medvére vadásztunk (mozgásos játékkal). Mamut-torpedóztunk, amivel a szorzótáblát gyakoroltuk. Egy kő-papír-ollós játékkal a kurdarctűrést és közös győzelem élményét erősítettük (ősembereknél még csak kő volt, így kapcsoltuk a témához). Tableten ősemberes oktatójátékkal játszottunk (Math vs Dinosaurs), amivel a gyerekek matematikai alapkészségek fejlődtek. Mivel ezen a játékon be lehet állítani a nehézségi szintet is, minden diák a saját szintjének megfelelő kihívásokat kapott a játéktól. Készítettünk egy terebélyes infografikát az ősemberek életéről. Jelvényeket gyűjtöttünk a vadászatról, halászatról, gyűjtögetésről, és abból készült egy plakát is. Csapdát ástunk az udvaron, úgy, ahogy az őseink csinálták. Olvastunk az ősemberek mindennapi életéről, mindenki másik fejezetet, és elmondtuk egymásnak, hogy mi tanultunk, ezzel is fejlesztve az olvasási készségeket, a memóriát, a kommunikációs és előadói készségeket. Nyakláncot fűztünk, megépítettünk a Stonehenge mását, fémet öntöttünk, amihez agyagból készítettünk öntőformát. Mindezek által a gyerekek kézügyessége, finommotorikus mozgása, és nem utolsó sorban a szépérzékük is erősödött. Ősemberes társasjátékokkal játszottunk: a Mamutvadász játékkal a stratégiai és számolás készségek, az Uga-buga kártyajátéknál pedig megint csak az emlékezet és a kommunikáció kapott nagy szerepet. Mamutos zenés videót néztünk együtt, vagy éppen a Kattentotta című verset próbáltuk megfejteni.

Mindeközben a gyerekek írtak, olvastak, rajzoltak, számoltak, mozogtak, beszéltek, kézműveskedtek, egyénileg, párosával vagy csoportosan. Az ősemberekkel kapcsolatban átbeszéltünk és begyakoroltunk azokat a konkrét „tananyagokat”, amiket más gyerekek a „hagyományos” iskolák matematika, irodalom, nyelvtan, természetismeret, technika óráin ülve, „csak” a tanárt hallgatva és füzetekbe jegyzetelve, „elméletben” ismerhetnek meg. Mivel azonban nálunk a tanulás sem passzív és steril elméleti oktatás, a számonkérés sem lehet ilyen – ezért találtuk ki a GémBox-ot.


Hogyan működik a GémBox?

Aki volt már szabadulószobában, tudja, hogy itt a játékosokat bezárják egy szobába (esetleg egy több szobából álló helyiségbe), és mindenféle rejtvényeken, logikai, esetleg ügyességi feladatokon, lakatok, számzárak és széfek kinyitásán keresztül vezet az út a kulcshoz, vagyis a kijutáshoz! A klasszikus szabadulószobákban van egy időkeret, általában egy óra, és nem kell hozzá semmilyen előzetes tudás, csak a józan ész és logika. A kiszabadulni vágyó csoporton kívül nem tartózkodik bent más, de természetesen lehet segítséget kérni, ha elakadnak valahol.

A GémBox nagyon hasonló ehhez: izgalmas, egymásra is épülő feladatokat kell megoldaniuk a gyerekeknek, hogy a tematikusan berendezett szobából fizikailag is kijuthassanak. Azonban a hagyományos szabadulószobákkal ellentétben, amelyek nem igényelnek előzetes tudást, a GémBox-ban ez egyenesen kötelező! A gyerekeknek éppen azt a tudást kell felhasználniuk a kijutáshoz, amit megtanultak az előző hónapban. Természetesen igyekszünk a tananyagnak a valóban legfontosabb és leghasznosabb részeit beépíteni a GémBox feladataiba, nem kérünk felesleges adatokat, lexikális ismeretek szolgai bemagolását, a kijutáshoz sokkal inkább használniuk és alkalmazniuk kell az addig megszerzett ismereteket és készségeket. Például matematikából a feladatok megoldásának képességére, magyarból a szövegértésre, a természetismereti tárgyakból az összefüggések felismerésére és ezeknek a hasznosítására van szükségük a rejtvények megoldásához. Ami pedig a legfontosabb, a kijutáshoz a „vizsgázóknak” egyénileg is, és az együttműködésben, csoportmunkában is jól kell teljesíteniük. A GémBox-ban a feladatok néha közösek, néha névre szólóak, de sokszor nem is kell „mondani”, hogy melyik kié, ha a témakörből látszik, a gyerekek már maguk osztják ki a feladatokat egymás között. Sok olyan feladat van, ahol az egyéni feladatok összeadódva adnak egy megfejtést, tehát mindenki egyénileg is felelős a közös győzelemért. Mint a való életben, egy kapcsolatban, családban, munkahelyen.

Ami még eltér a hagyományos szabadulószobáktól, hogy a GémBox-ban mindig bent vannak azok a tanítók is, akik az aktuális GémBox feladat-rendszerét megalkották és kidolgozták, s akik minden összefüggést átlátnak és minden megoldást ismernek. Ők „belülről” segítenek, ha a gyerekek elakadnak, vagy esetleg hibáznak, és rávezetik a csapatot arra, hogyan tudnak túljutni az akadályokon, vagy milyen irányban kell tovább keresniük a helyes megoldásokat. A GémBoxban ugyanis szabad hibázni, sőt, szabad nem tudni valamit, és lehet segítséget kérni és elfogadni! Ez az iskolai számonkérésnél puskázás, csalás lenne, amiért az iskola büntetne. Nálunk azonban a segítségkérés a problémafelismerés és problémamegoldás fontos része, ami sokkal jobban fejleszti azt, aki megakad egy feladat megoldásában, mint egy érdemjegy a lap alján.

Nézzünk egy kis ízelítőt az ősemberes GémBox-unkból!

A mintaként bemutatott feladatok a mi diákjaink aktuális tananyagára és képességeire vannak szabva, de mindig segítségként jelezni fogom, hogy melyik feladat milyen témakörhöz kapcsolódik.

A feladatok először a vadászat-halászat-gyűjtögetés témaköreihez kapcsolódtak. A gyereknek külön kellett vadászni mamutokra, bölényekre és szarvasokra (kavicsokra voltak ezek rajzolva), majd a kövek másik oldalán található számokat kellett a feladatlapra illeszteni és számolni. A legkisebb a húszas számkörben kapott összeadást és kivonást, a nagyobbaknak már szorzás is volt, a legnagyobbnak pedig a műveletek sorrendjére is figyelni kellett! A halászatnál a legkisebbeknek a most tanult ábécét kellett kiegészíteni, és a kimaradt betűkből szavakat alkotni. A gyűjtögetésnél pedig az elrejtett majd megtalált növényeket-gombákat kellett ábécésorrendbe rendezni.

Volt egy feladat a tűz történetéről, s arról, hogyan viszonyultak hozzá az emberek. Ezeket kellett időrendbe rakni, aminek a helyes megoldásából kijött egy következő kód.

Aztán az ősemberek mindennapi életével kapcsolatos mondatokat kellett csoportosítani a beszélő szándéka szerint. Az egyik korosztályban ez új tananyag volt, a másikban ismétlés, így ezen többen is dolgozhattak. A számkódban az segített, hogy melyik kategóriába hány mondat került.

Az újkőkorhoz kapcsolódóan a gyerekeknek betűcsíkokat találtak elrejtve, azokból kellett értelmes mondatokat alkotni. Mindenkinek más feladat volt, egyre nehezedő, több csíkból álló feladatokkal.

A Stonehenge-nél meg kellett találni a betűkhöz tartozó kódfejtő lapot, s ott a még ma is álló kövek adták ki a helyes megfejtést.

A legvégén pedig a játék során összegyűjtött szavakat kellett egy nagy rejtvénybe beilleszteni, ahol a kódokat az Uga-buga társasjáték szavai segítettek sorba rendezni!

A kijutás mindig hatalmas élmény, amit azután közösen megünnepelünk. Ezt a témát egy nagy közös ősember-lakomával és egy elismerő oklevéllel ünnepeltük, amelyen minden tanuló engedélyt kapott, hogy egy magasabb szintre léphessen, és részt vehessen a következő, ókori projektben.

A mostani tanulócsoportomnak ez volt csak a második GémBox-a idén, de ezt is ugyanúgy várták és élvezték, mint az elsőt. Nagyon pozitív tapasztalat, hogy igyekeznek pontosan dolgozni, s ha elrontanak valamit, lelkesen igyekeznek kijavítani. Jó hallani, ahogy egymással beszélgetve megpróbálják kitalálni, s egymást segíteni abban, hogy a megtalált tárgyakkal és eszközökkel mit és hogyan kell megcsinálniuk – ilyenkor látszik, mennyire jól tudják használni a megszerzett ismereteket, s milyen nagy kreativitás szabadulhat fel, amikor azt ilyen szabadon, egy ennyire izgalmas és élvezetes módon használhatják fel.  Persze mindig nagy a kísértés, hogy felnőttként rögtön beleszóljunk és segítsünk, ha valahol elakadnak egy-egy feladat megoldásában, de mielőtt segítséget kérnének, valaki mindig ráérez a megoldásra, elindulnak a helyes irányba, és előfordul, hogy a legkisebb veszi észre a titok nyitját, amit aztán a nagyobbat tudnak megoldani. Van olyan diákunk, aki a kitartásával és a figyelmének összpontosításával teszi sikeressé a kis csapatot, míg másvalaki az emlékező tehetségével, az ügyességével, az apró részletek felismerésével, egy megoldó kulcshoz szükséges tárgy megtalálásával, vagy az összegyűjtött eszközök közötti összefüggések felismerésével járul hozzá a kijutáshoz. Nagyszerű érzés látni, amikor a gyerekek egymást bátorítják, leosztják egymás között a feladatokat, maguktól segítenek egymásnak, és észre sem veszik, de együttműködő csapatként dolgoznak.

Nálunk a kis létszám és a családias hangulat miatt könnyebb ilyen programot szervezni, de a GémBox elemei megvalósíthatók a hagyományos iskolák osztályaiban is. Természetesen egy azonos korosztályból álló, s akár nagyobb létszámú csoportnál más jellegű differenciására van szükség, és a GémBox tematikája is lehet sokkal fókuszáltabb, hiszen ebből kifolyólag a gyerekek ismereti és készségszintje is sokkal közelebb áll egymáshoz, mint egy teljesen vegyes korosztályú tanulócsoportban. A GémBox megvalósítható lehet csoportbontással, ahol csak egy-egy részfeladatot kap egy csoport, majd forgószínpadszerűen haladnak a különböző feladattípusok között. Az egyes csoportok beszámolhatnak az ő feladatukról az osztálynak, (ahol a feladatok jellege ugyanaz, de más számok, mondatok, adatok stb. szerepelnek, más eredményt kapnak), és a csapatok megoldásai nyitnak ki egy közös ládát!

Remélem, a beszámolóm inspirációt és akár gyakorlati segítséget is adhat ahhoz, hogy a ránk bízott gyerekeknek olyan módon adhassuk át, majd kérdezhessük vissza a számukra fontos ismereteket, hogy annak gyakorlati haszna is legyen, és közben ők is jól érezhessék magukat, és a stresszelés helyett a számonkérés a hónap legjobban várt iskolai eseményévé válhasson számukra. A GémBox legnagyobb erénye, hogy a gyerekekkel megszeretteti a tanulást, a kihívásokkal való küzdelmet, a csapatmunkát, és az iskolát végre izgalmas és élményteli hellyé varázsolhatja.
 

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.

 

(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)
© 2004-2021 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
A szerkesztő ajánlja