A rajzórák egysíkú eszközhasználatának kibővítésével az alkotó munka érdekesebbé válik és a létrejövő új izgalmas felületek a gyerekek esztétikai fogékonyságát fejlesztik. A kisgyerekkori megismerés eszközei közül, a „rácsodálkozás egy dologra” képességét szeretném visszahozni a vizuális nevelés módszertanába, amikor a gyerek megfognak, alaposan megszemlélnek és kipróbálnak minden számukra új anyagot felületet. Az új komponálási technikákkal pedig a sikeresebb alkotó munka válik mindegyikőjük számára elérhetővé. Új típusú izgalmas feladat a rajzórákon a játékkészítés. A készen kapott játékok helyett a saját készítésű játékaikat nagyobb kedvvel és izgalommal készítik el, amelyek egyben esztétikai alkotások is, „több funkciójukkal” fejlesztik a gyermekek személyiségét, tárgyakhoz való kötődésüket erősítik. A közös játék során a gyerekek szociális kompetenciája erősödik.

A pályafutásom kezdete óta keresek és találok ki olyan technikákat, anyagokat, amelyekkel érdekesebbé tudom tenni az órákat, izgalmasabbá válhat az elkészült felület. Ezekkel az anyagokkal, eszközökkel olcsóbbá válhat az alkotás, újrahasznosíthatunk kidobásra ítélt anyagokat (újságpapír, kivágott negatív formák) Kísérletezhetünk érdekes anyagokkal (csiszolópapír, különböző állagú papírok, csiríz, gyurmaképek stb.) A technikák vegyítésével érhetűnk el érdekes képi hatást.

A rátét képek segítik a komponálást.

Sokszor csak a rajzolás végére derül ki, hogy maradtak üres helyek a kép felületén. Ilyenkor szoktunk külön a képhez készíteni feliratokat vagy beragasztható figurákat. Ha meg az idő sürget bennünket, akkor eleve ezt a technikai megoldást használjuk. Először elkészítjük a környezetet, és utólag népesítjük be szereplőkkel. a gyerekek szeretik ezt a megoldást, mert ilyenkor számtalan elhelyezési, komponálási módot kipróbálhatnak. Segíti a térlátásuk fejlődését. Sikerélményt ad, mert ezektől a „rátétektől” a képek gazdagabbá térbelibbé vállnak. Ezzel a módszerrel különböző faktúrákat is egymás mellé helyezhetünk. Sikerélményt ad az ügyetlenebb gyerekeknek is.

Amikor a csiríz beleszól a történetbe

Eszembe jutott egyik gyerekkori emlékem, amikor nővérem csirízzel ragasztotta be kedvenc képeit a saját maga gyártotta albumába. Drága jó régi emlékeim! Milyen jó hogy előjöttetek! Ebben a drága világban, amikor a ragasztó darabját lassan arany árában mérik, pont jókor villant be ez a kedves emlék. Kísérletképpen elsőseimmel a papírkígyó egyes elemeit nem a drága technokollal, hanem a régi, olcsó és jól bevált csirízzel ragasztottuk. Ez a felület nagyon jól bírja a papírgalacsint vagy bármely más plasztikusabb elemet is. Nagyon élveztük a munkát. A meglepetés másnap, a csiríz megszáradása után ért bennünket. Olyan erő volt a nedves lisztben, hogy száradás utánra a rajzlap felületét mindenhol meghajlította. Annyira, hogy akár terepasztalként is tudtuk volna használni a Dunántúli-dombság szemléltetésére. Én mentve a menthetőt, fizikai behatással kiegyengettem a felületet, aminek hatására a liszt réteg megrepedezett, de legalább valamelyest kisimult a rajzlap. A gyerekek színes festékekkel tették igazán élővé a felületet. A véletlen nyújtotta technikát most már tudatosan alkalmazom. Ezt lehet látni a tulipános képen is, ahol nagyon jól látszik, hogy száradás után a kiegyengetet felületen a liszt rajzolat megrepedezett, határozottan érdekes hatást adva a felületnek.

A nagyobbakkal is játszottunk a csirízzel. Nekik virágformát kellett kialakítaniuk a csiríz vonalakkal. Gondoltam megpróbáljuk a vastagabb kartont, hátha azzal nem bír el a lisztpempőnk. Tévedtem. A képen nagyon szépen látszik, hogy mekkora erő van a lisztben, és milyen érdekesen összehúzta az anyagot, izgalmas felületet adva a képnek. A technikának egyetlen egy hátránya, hogy meg kell várni a száradást. Érdemes sötétebb tónusú lapra felhordani a felületet, mert így jobban látszik a rajzolt felület. A képeket ráfestéssel tovább lehet alakítani. A nyersen hagyott képek pedig átviszik a felületet a festészet és a szobrászat közötti dimenziókba.

Ha apának van plusz cipőpasztája.

Nem tudom, csak úgy jött az ötlet. Ott órán, lépésről lépésre alakultak a folyamatok, és ismerkedtünk meg a paszta jó és kellemetlen tulajdonságaival. keresni akartam egy olyan anyagot, amivel könnyebben és egyszerűbben lehet bánni, mint a temperával. A tempera drága, ki kell nyomni, fel kell keverni a kívánt sűrűségűre és utána tiszta kosz lesz tőle az embernek mindene. A paszta meg csak úgy egyszerűen kézzel rajzolható, és merőbben másképp viselkedik a rajzlapon. Zsírosabb, és selymes maszatolós felületeket is létre lehet hozni vele. Ez a technika kapóra jön az olyan órákon, amikor kevés az idő és sietni kell. Az újjal maszatolást nagyon szeretik a gyerekek.

Hulladékhasznosítás. Papír a papíron.

Nagyon jó és izgalmas érzés, rajzoláskor kilépni a rajzlap síkjából, és valahol ott leledzeni a festészet és a szobrászat határán. Festett papírplasztikák, háttér előtt mozgatható babák, hulladék anyagok, felületek újragondolása, mozgó kukackák készítése, különböző technikák összevegyítése mind, mind nagyon izgalmas feladat. A tépett újságpapírokkal készített kompozíciók érdekesebbé varázsolják a felület, és a tépéssel kialakult formák, mindig beindítják a vizuális fantáziát. A kivágott cica-negatív sem kidobandó, díszítéssel újjá varázsolható.

Mindig mások. Babák-bábok. Mozognak.

A háttér és forma kapcsolatának megértéséhez szeretem a mozgatható végtagú babák készítését. A babát csak cérnával rögzítjük a rajzlaphoz, így az bármilyen testhelyzetet felvehet, a kép bármely részén elhelyezkedhet. A százlábú egy keskeny hosszúkás rajzlapra készül, majd befejezésként szelvényekre daraboljuk, a részeket összekapcsoljuk cérnával, így az mozgathatóvá válik.

Mozaikjátékok. Kép is, játék is.

Örök játék. Elkészítünk egy rajzot. Feldaraboljuk (közben fáj a szívünk), de kapunk egy nagyszerű játékot. A kedvencünket, kirakhatjuk újra, meg újra. A saját kis kompozíciónkat véglegesíthetjük is. Érdekes kompozíciót kirakva leragasztjuk. Itt még egyben. Felhívtam a gyerekek figyelmét, hogy ne hagyjanak semmi üres helyet. Mindent díszíteni kellett. A cicát, a hátteret, mindent. A munkák elkészülte után indulhatott a játék. Egymásnak kölcsön adták, egymásét kirakták, de csakhamar unalmassá vált játék, és már nem kötötte le őket. Ekkor jött a feladat. Rakj ki, tervezz az elemekből, egy izgalmas felületet. Szín színnel, forma formával nem találkozhat! Miért is? Az így készült kép, játékká, feladvánnyá válhat másoknak számára: Mi bújt el a képen? Külön izgalmas feladat a mozaik képecskék háttérszínének a kiválasztása. A mozaikok alakjával is lehet játszadozni.

Ha olyan alkotó munkában veszek részt, amely engemet is izgalommal tölt el, akkor ez a gyerekekre is érvényes lesz. Remélem, hogy az ötleteimmel színesebbé tehettem a rajzórai munkátokat. Ha látjátok a gyerekeket önfeledten elmélyülni az alkotásban, már akkor megérte.

A „Keressük a legkreatívabb magyar gyermeknevelő szakembereket!” pályázatra beérkezett cikk.

betöltés...