Óvónőként - és szülőként is - tudjuk, hogy a csöppségek egyéni adottságai, részképességeik, egyéni fejlődésmente és ennek tempója különböző, egyszeri, egyéni, eredeti és megismételhetetlen. Óriási és egyben gyönyörű feladat a gyermeket ebbe a világba bevezetni, kalauzolni. Mindig személyes és pozitív mintával közvetíteni a gyermekek számára az értékeket; játékosan, élmény központúan, cselekvő –szemléletesen, tevékenységbe ágyazva. Fontosnak tartom, hogy a kisgyermek az őt körülvevő világot nem a klasszikus értelemben vett "tanulás" útján, hanem tapasztalással fedezi fel. Ebben a tapasztalásban minden érzékszerv részt vesz; nem csak a látás, hallás, beszédszervek útján, hanem a tapintás, bőr- és hő érzékelés, szaglás, ízlelés, mozgás (nagymozgások, finom motorika), a saját test érzékelése önmagában és a környezetével kontextusban, érzelmek- érzések- érzetek jelenlétében.

Mikor a kis lurkók az óvodába lépnek, általában nem, vagy kevéssé ismerik a német nyelvet.  Még az anyanyelv is fejlődik, formálódik alakul, bővül. Az első perctől fogva a hazamenetelig- búcsúzásig hallják, tapasztalják az idegen nyelvet. Melyet soha, semmilyen esetben nem fordítok le nekik! Ez az ún. "Sprachbad", "Eintauchen"; nyelvi fürdő, nyelvi elmerülés-belemerülés, „fejes-ugrás”.

Mivel semmit nem fordítok le magyarra, természetes módon történik a nyelv elsajátítása. Hisz mikor a kisbaba "nem érti", mit mond az anyuka, akkor sincs lehetőség "lefordítani" az anyanyelvet "baba" nyelvre. Ösztönösen és tudatosan elismételjük, gesztusokkal kísérjük, eljátsszuk, elmutogatjuk, lerajzoljuk, vagy közösen elvégezzük a kisgyermekkel az adott cselekvést. Így teszünk az óvodában is: a napirend során természetesen visszatérő szituációk alkalmával, spontán adódó vagy tervezett, megteremtett helyzetek során.

Reggel a gyermek, az óvó néni ölében ülve elmondja, (szükség esetén közösen) a saját készítésű lapozóból, a jeléhez kapcsolódó német verset, mondókát vagy szólást. Ez a gyermekek első esztétikai élménye: érdekes és megnyugtató számukra, segíti a szülőtől való elválást, az óvodai légkörre hangolódást. A „Morgenkreis” (reggeli kör) foglalkozások szintén mindennapos, szerves részét képezik az óvodai mindennapoknak: énekkel, mondókával beszélgetéssel, játékkal hangolódunk rá az aznapi tevékenységekre.

Csoportunk állandó lakója Max, Rudi és Hans Hase. Ők mindhárman Németországból érkeztek hozzánk - nem egyszerre persze. Mivel ők csak németül tudnak, s a csoportunk  "tagjai", így szólnak a gyermekekhez, közösen játszunk, fedezünk fel érdekességeket. Jönnek-mennek, fel- és eltűnnek, hol vendéget hoznak magukkal, hol különböző foglalkozások alapanyagait, melyből közösen alkotunk, hol barátaikat, családtagjaikat, közlekedési eszközöket, vagy épp a Mikulást "kísérik", vagy farsangi jelmezben mulatoznak velünk. A lehetőségek száma végtelen.

Gyakran hívom segítségül a bábozást, dramatizálást eszközül; ez  testközeli és a gyermekek számára természetes módja az új ismeretek feldolgozásának, átélésének. Alkalmas a szunnyadó készségek, képességek kibontakoztatására, ismétlésre, elmélyítésre. Érzelmi töltetet hordoz a gyermekek számára; egy-egy szereplő bőrébe bújva kijátsszák, eljátsszák érzéseiket, gondolataikat. A szereplő bőrébe bújás feszültségoldó hatású is egyben, az ismétlés biztonságot nyújt, s mindenek előtt nyelvi megnyilvánulásra késztet.

Nagyon fontosnak tartom, hogy a csoportban dolgozó magyar és németes óvónő összehangoltan végezze a feladatokat, a nevelést.  Ezt már a tervezésnél, a tevékenységi terv elkészítésénél figyelembe vesszük, szem előtt tartjuk. Természetesen adódik, hogy egy- egy témakört mindkét nyelven " feldolgozzuk", legyen az környezeti, matematikai, mozgásos, zenei vagy gyermekirodalmi témájú. Szorosan együttműködve, a folyamatot kontrollálva, szükség esetén változtatva rajta, hogy a gyermekcsoport, vagy akár egyes gyermekek adott, egyéni, pillanatnyi sajátosságaihoz minél inkább idomuljon, alkalmazkodjon.

Fontos megemlíteni, hogy a nemzetiségi nevelés nem egyenlő a nyelvoktatással. Az óvodában nem nyelvleckéket kapnak a gyerekek, ennél sokkal többet: a nemzetiségi kultúrát, szokásokat, hagyományokat közösen megéljük, átéljük, felelevenítjük és átörökítjük, természetesen a nemzetiség nyelvén. S így történik ez a mindennapokban: étkezés, öltözés mosdó-használat, játék közben, és az óvodai élet összes területén. Felfedezzük a hasonlóságokat, kiegészítjük a nemzetiség sajátosságaival; legyen az egy népi gyerekjáték, egy régi sütemény recept vagy egy klasszikus, tradicionális hagyomány.

A tudatosan megválasztott didaktikai módszerek csak számunkra, óvó nénik számára jelentenek kapaszkodót, támpontot. A gyermekek csak azt tapasztalják, hogy egy jót játszottak, énekeltek, alkottak, kísérleteztek, valami új, valami érdekes- különös dolog történt ma, a világ újabb kis szelete tárult fel előttük. Hiszem, és a gyakorlatban tapasztalom, hogy a gyermekekre leginkább érzelmeiken keresztül, játékosságukat, természetes kíváncsiságukat, testi- lelki fogékonyságukat és nyitottságukat kihasználva lehet leginkább hatni.
 

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.

betöltés...