Az apuka még a libikókára is felült – ami azért lássuk be, becsülendő – de a kislány nem tudott egyedül kiszállni a favonatból, vagy felmászni a csúszdához. Megjegyzem, nem azért, mert ne lett volna meg a képessége hozzá, stramm csajszinak tűnt, de apa keze mindig ott volt, és kérve, kéretlenül, de segített, emelt, húzott, tolt, és a kislány, - mikor az édesapa, látva, hogy az én gyerekeim mennyire önjáróak, igyekezett nagyobb önállóságra biztatni őt – egyszer csak ott találta magát a „nem tudom” völgyben. Még akkor is, ha egyébként tudja. Na, innen indult ki a gondolat.

Az önállóság tanítása komoly és megterhelő feladat a szülők számára is. Hiszen mennyivel könnyebb – és gyorsabb - megtenni néhány dolgot helyettük? Nehéz megállni a sokadik próbálkozásra, hogy ne vegyük ki a kezükből amivel éppen bajlódnak, és ne csináljuk meg mi magunk? Sokszor bizony nem egyszerű megálljt parancsolni, de hosszú távon megtérül a befektetett idő, energia, türelem, csend. (Ez utóbbit arra értem, hogy nem szólunk, amikor nem szólunk...) Arról nem is beszélve, hogy a folytonos függőség, még ha néha egyszerűbbnek is tűnik, nem mindig kelt pozitív érzéseket a gyermekünkben.

Ahogy a webináriumon is felvetettük, az önállóságnak több dimenziójáról is beszélhetünk. Elsőként nézzük azt a „fajtát”, amellyel a gyermekünk valamit önállóan tesz meg. Emlékezzünk csak a babánk arcára, amikor először lépkedett egyedül! Később fel-vagy lekapcsolja a lámpát, (ezt imádjuk, igaz?) felöltözik, kezet mos, beköti a cipőjét, szobatisztává válik. Megtanulja, hogy a tettei hatásokat váltanak ki a világban. Ha lekapcsolja a lámpát, sötét lesz, ha kezet mos, vizes lesz, (és tiszta!). Fontos, és máshogyan meg nem szerezhető tapasztalatokkal gazdagszik, miközben alkot. Mégis, milyen hamar természetesnek vesszük ezeket a csoda dolgokat!

Következő lépcsőfok az önállóság útján, amikor már nem csak cselekedni, de dönteni is képessé válik. Hihetetlenül izgalmas utat járhatunk be, ha hagyjuk a kis felfedezőt, hogy beleszólást kapjon mindennapi életének kisebb-nagyobb dolgaiba. A döntésképesség kialakulása egyéntől és szituációtól is függ, azonban, ha gyakran adunk számára választási lehetőséget, minden alkalommal erősítjük azt a tudatát, hogy önálló, és kompetens (rendben, ezt a szót valószínűleg még nem ismeri) személy, akinek választása kihat saját magára is. Látni az örömöt az arcán, amikor felismeri, hogy most úgy történt, ahogy ő szerette volna, és ő is ki tudta találni, hogyan legyen, leírhatatlan! Ennek fokozása, amikor hallod a nagyobbik gyerekedet, ahogy elmagyarázza a kisebbnek, hogy „figyelj, vagy ez lesz, vagy az, ez a választás” egyszerre kacagtató és könnyfakasztó. Ilyenkor azt tanulja, hogy nem csak fizikai tettei, de a választása is hatással van arra, mi történik vele és körülötte. Ha megkérdezed, hogy mit szeretne még csinálni a játszótéren, mielőtt hazaindultok, hintázni vagy csúszdázni, ő választ, és az történik, amit szeretne. Egyszerű, és egyenes. Könnyen tanulható, értelmezhető. Miért olyan nehéz néha mégis?

Gondoljunk arra ilyenkor, hogy mennyi mindent tanul, miközben döntéseket hoz, és mennyivel kevesebb a konfliktushelyzet, ha nem külső döntések puszta végrehajtójának szerepét szabjuk rá.

Lássuk csak, mi mindennel gazdagíthatjuk gyermekünket, ha hagyjuk önállósodni:

• Az irányítás érzése – mindenki szereti, ha tud és képes kontrollt gyakorolni önmaga és saját élete felett. Természetesen nem arról van szó, hogy adjunk teljes önállóságot a gyerekeknek, hiszen sok mindent még nem tudnak egyedül megtenni vagy megoldani.
• Önbizalom épül – önállónak lenni jó érzés. A gyerekek is kreatívan és jó humorral tudják megoldani a helyzeteket, ha jól érzik magukat a bőrükben. Az a gyermek, akinek stabil az önértékelése, hozhat rossz döntést, amelyet nyugodtan értékel, átgondolja a helyzetet, és hozhat más döntést. Amikor egy három éves úgy dönt, hogy magának tölt az almaléből, és az bizony melléömlik, ha kritizálás nélkül ismertetjük vele a következményeket „ a törlőronggyal gyorsan eltűnik majd”, negatív érzések helyett felismeri döntésének következményeit, és könnyen lehet, hogy a következő alkalommal másként dönt majd.
• Választási lehetőségek között döntést hoz – komoly lépés a problémamegoldó gondolkodás útján! Ilyen esetekben a gyerekeink tornáztatják elméjüket, különös és egyedi kombinációkat hozva létre tárgyakból és ötletekből.
• Morális fejlődés. Komoly szavak, fontos tartalommal. Ha a gyerekekre bízzuk, hogy válasszák meg mi történik velük, önfegyelmet is tanítunk nekik. Erre gondoltál már?
• A felelősség elfogadása – amennyiben nincs megelégedve döntése következményeivel, próbáljuk meg visszatartani magunkat, és ne igyekezzünk mindenáron semlegesíteni a helyzetet. Amikor önálló döntést hoz, hagyjuk, hogy megismerje, milyen érzés a döntés következményeivel is találkozni.
• Csökkenő konfliktusok - ha folyamatosan meghatározzuk, mit tegyen, előbb-utóbb azt tapasztaljuk, hogy próbálja tágítani saját kereteit. Ha megértjük, és elfogadjuk, hogy minden gyermeknek különböző szükségletei és érdeklődési területe van, egyre többször adunk számukra választási lehetőségeket, amelyből kiválaszthatja azt, amely leginkább megfelelő a számára az adott helyzetben, és keretek között, kevesebb konfliktussal szembesülünk nap, mint nap.

Sok más mellett ezen a területen is segítünk, ha eljössz az őszi tréningek valamelyikére! Sőt, minden résztvevőnk ajándékot kap, részletek a honlapon, az Akciók/ajánlatok menüpontban! Várunk!

www.ertsunkszot.hu

betöltés...