Én szeretem az állatokat, úgy egységesen, úgy igazán, nem egy-egy egyedet, vagy egy cuki képet a neten, hanem egységesen az állatvilágot. Rétet, legelőt, erdőt, mezőt. Ettek már meg a szúnyogok ártéri erdőben, ébredtem a ködhatár feletti körpanorámás hegytetőn sátorban, pillogtam a sátram körüli friss vaddisznótúrásokra reggel. Utóbbiak elöl menekülve lógtam már kolostorkerítésen is…
Szeretném, ha a gyermekem is állat- és természetszerető lenne, soha ne legyen állatkínzó, merjen állatokkal foglalkozni, a közelükben lenni, szeresse őket. Legyen annyi esze, rálátása a témára, hogy egy állatokkal foglalkozó szakembert ne hóhérozzon le azonnal, ha nem egy idealista állapotot lát meg, hanem gondolkozzon, hogy az miért van.

Ennek az én megítélésem szerint nem pusztán a képes könyvek a kulcsa, hiszen az oroszlán abban is aranyos, fényképen is az tud lenni, de a szaga nem érződik. Pedig bizony, az oroszlánnak oroszlán szaga van. Ami szó szerint is igaz, és metaforikusan is, hiszen ő nem úgy viszonyul a bárányhoz – ahogy a bárány őhozzá, és a vegán étrendet, vagy a liberálisság mibenlétét sem nagyon lehet elmagyarázni neki. (Megjegyzem egy kutya sem nagyon lesz vegán saját értékrendje alapján, csak a gazdi tudja rákényszeríteni)

Szóval karakán kimondva, az állatok nem pont olyanok, mint ahogy a mesékben vannak, és annak a kölöknek, aki csak a mesékből és a meséskönyvekből ismeri őket, de már csak nagyobbacska korában találkozik velük, elég ijesztő lehet az első valóságos benyomás. Meglehet, idegenkedni fog, főleg akkor, ha amúgy a szülőn azt látja, hogy csak elhozta, de az állatoktól tart…
Még akkor is így van ez, ha elcipeljük állatkertbe és képernyő helyett rácson, vagy ablakon keresztül láthatja őket, de az állatsimogatót elkerüljük – mert büdösek leszünk, és a szép ruhánk… és az autó tisztasága…

Nincs mese, anyának és apának is állatsimogatni kell, meg kell mutatni, hogy ez egy tök jó dolog, és minél hamarabb, annál jobb. Nem túl bonyolult, állatkertbe nem a legszebb/menőbb ruhába kell menni (vagy beáldozni), és rá kell készülni az utána levő mosakodásra, hazaútra. Szóval ne állatkert után akarjunk étterembe, vagy más csilli-villi helyre menni. Ennyi.

A mi kisraptorunk pár hónaposan látott kutyát, macskát, lovat, tehenet, birkát, fogta-bökdöste-simogatta őket. Persze vigyáztunk rá, hogy a szemébe-szájába ne nyúljon, állatozás után mindig kézmosás volt. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van a baráti társaságban tanyás gazda, akihez ki tudunk menni, így nemcsak az állatkert van. Na de így, 15 hónaposan az állatkerti simogatóban majd' fellökte a törpekecskét, a gondozónő és a kecske nagy mulattságára, 20 hónaposan ha megkérdezzük, hogy mit álmodott, mindig az a válasz, hogy "cica” (amúgy nincs macska otthon).

Szóval szerintem egy jó út, ha korán lát állatot, és korán kerül közéjük. A Melbourne-i Egyetem professzora, Shyamali Dharmage végzett kutatást a gyermekkori városi-falusi-tanyasi élet, és a felnőttkori immunrendszer és allergia tekintetében, és azt állapította meg, hogy azok az emberek, akik kis korukban állatokhoz közel éltek, felnőtt korukban kisebb arányban voltak allergiások, és általánosan véve is jobb egészségi állapotban voltak.

A magyarázat valószínűleg az lehet, hogy az allergénekkel való korábbi találkozás, erősebb immunrendszer kialakulását eredményezte, hatásosabban tudott felkészülni a szervezet. Persze ma már tudjuk, hogy a higiénia fontos, nem is arra gondolok, hogy dobjuk a gyereket a trágyába, aztán ne is engedjük ki belőle estig, de a gyereknek nem lesz baja, ha matat egy kicsit a tanyán.
Az álatokkal való kapcsolat fejlesztésére, a legjobb ha állatok KÖZÉ visszük a gyereket, és még az egészségének is jót tesz. Arról nem is beszélve, hogy egy tévézéssel, vagy az ezredik játszóterezéssel töltött délutánnál, vagy két óránál egy ilyen állatos program sokkal jobb, jobban építi a szülő-gyerek közötti kapcsolatot is, és a gyermek is ezer dolgot tanul.
Lehet, hogy némileg több hasra esés és csikarás jut a gyereknek, no de ezt úgy hívják, hogy tapasztalat.

Én mindenkit arra bíztatok, hogy lehetőség szerint minél hamarabb menjünk állatkertbe egzotikus állatokat nézni, és tartsunk otthon olyan állatot, aminek az igényeit maradéktalanul ki tudjuk szolgálni, vagy járjunk el állatos ismerőshöz, simogatni, játszani az állatokkal. Amiben szülőként legyünk partnerek, játszópajtások.

filinecek képe a Pixabay -en.

Olvas el ezt a cikkünket is!

Nincs elég anyatej - apaszemmel

Féltés a fizikai fájdalomtól - apaszemmel 2

betöltés...