Ha visszatekintünk 3-4 évvel ezelőttre, akkor ügyfeleink többsége általános iskolás gyerkőc vagy szülő volt. A hozott problémák többnyire iskolai kudarcokban, szorongásban, stressz-kezelési kérdésekben, önbizalomhiányba, beilleszkedési nehézségben vagy magatartási problémákban merültek ki. A szülők az előbbiekkel kapcsolatos tehetetlenségük mentén kerestek fel minket. Ezek a problémák továbbra is felszínen vannak, ám azt tapasztaljuk, hogy 2020. márciusa óta egyre több középiskolás fiatal lett ügyfeleink között. Mentoráltjaink, segítettjeink zöme 14-22 év közötti fiatal. A szülői megkeresések esetében is középiskolás, friss főiskolás/egyetemista gyermekük kapcsán fordulnak inkább hozzánk kérdéseikkel, segítségkérésükkel. Cikkünk a középiskolásokról szól, ám ne felejtsük el, hogy a főiskolások, egyetemisták is legalább olyan nehéz helyzetben vannak. Esetükben nem a szociális kompetenciák, hanem az önállósodás, a leválás nehezített a pandémia adta új szabályok, keretek miatt.

Az iskola elsődleges célja a tantárgyi tudás átadásán kívül a társas kapcsolatok fejlesztése is, mely a szocializáció elengedhetetlen része. A legtöbb gyermek esetében a kortárs kapcsolatok zöme az iskolai térben merül ki, így számukra az online oktatás következményeképpen a valódi személyes interakciók, a biztonság ingott meg, s sajnos pár esetben teljesen el is veszett, nőtt a bezárkózott, depressziós fiatalok száma. E mellett sok esetben nő a technikai és szerfüggőségek száma is ebben a korosztályban, a hasznos időtöltés elmarad. A chates felületre szorítkozó kommunikáció következtében az amúgy is nehezen kommunikáló fiatalok kevésbé képesek megélni érzéseiket, beszélni kudarcaikról, segítséget kérni.

Egy 2014-es nemzetközi kutatás adatai alapján hazánkban az észlelt kortárs kapcsolatok, a kortárs támogatás kiemelkedően magasnak mondható a vizsgált 48 ország viszonylatában. Ez az adat nem változott markánsan azóta sem.
A kamaszok kiegyensúlyozott lelki egészségében kulcsfontosságú a haveroktól, barátoktól, osztálytársaktól kapott visszajelzés, interakció, támogatás mértéke. Ez az online térben szinte nullára csökken, ezáltal hosszú távú következményeket okozva.
Serdülőkorban a társas viszonyok átrendeződnek, a fiatalok az idejük többségét kortársaikkal töltik és egyre kevesebb időt töltenek a szüleikkel. A barátok ebben az életkorban biztonságos környezetet jelentenek a fiatalok számára társas kompetenciáik fejlesztéséhez, önmaguk megismeréséhez és identitásuk alakításához. Ennek hiányát ebben a nehéz helyzetben nagyon fontos korrigálni, melyre szülőként nem tudunk reagálni. Kortárs helyzeteket, társas kapcsolatokat iskolai színtéren lehet a leginkább fejleszteni. Ezek a foglalkozások nem csak a mindennapokra hatnak, hanem hosszú távon is sikeresebbek lesznek ezáltal gyermekeink. Több budapesti és néhány vidéki intézményben is jelen vagyunk. Egyre nagyobb szükség is van az ilyen jellegű foglalkozásokra, hiszen ennek a kényszerű elzártságnak igen jelentős és hosszan tartó negatív pszichés hatásai lehetnek. Már most kimutatható, hogy több depressziós, magába zárkózó fiatal van, a pandémiát követően vélhetően még inkább megugrik ez a szám. A hozzánk újonnan forduló kamaszok, fiatalok mostanában induló szorongásos tünetekkel, hangulatingadozással, kilátástalansággal, bizonytalansággal, félelmekkel keresnek meg minket. Szinte megduplázódott azon fiatalok száma, akik ilyen irányú segítséget kérnek tőlünk.

Az egyik budapesti középiskolában, ahol már évek óta jelen vagyunk és kialakult egy nagyon mély bizalmi légkör a srácokkal, az ő kérésüknek eleget téve elkezdtünk csoportosan foglalkozni már most a pandémiát követő időszakra való lelki felkészüléssel. Nagyon egyedül vannak az online oktatásban, annak ellenére, hogy sok segítséget kapnak. A közösség hiánya nem is a tanulás terén jelentkezik. Van diák, aki belecsúszott függőségekbe, felerősödött a szerhasználat, menekülnek a mindennapok elől. Nem szabad magára hagynunk kamaszainkat ebben az amúgy is nehéz időszakban, nagyon fontos támogatni őket. A nyári önismereti táboraink tematikáját is kicsit igazítjuk ehhez a helyzethez idén, nagy hangsúlyt fektetve a társas kapcsolatok építésére is.

Összegezzük csak, miért is válnak ebben a helyzetben még fontosabbá - az általunk is tartott – szociális kompetencia fejlesztő, csapatépítő, prevenciós foglalkozások és önismereti élménypedagógiai nyári táborok?

Mert ezek segítségével hozzájárulhatunk:

1. a könnyebb iskolába visszaszokáshoz,
2. az osztályközösségek építéséhez,
3. a magasabb kamaszkori önértékeléshez,
4. gyermekünk magabiztosságához,
5. a könnyebb iskolai alkalmazkodáshoz,
6. a szélesebb körű társas elfogadottsághoz,
7. a stresszorokkal szembeni védőhatás fokozását és
8. kevesebb depresszív tünet kialakulásához.

Figyeljünk oda gyermekeinkre, diákjainkra, ha bármi változást látunk rajtuk, akkor ne várjunk, hogy majd „kinövi”. Bármilyen kis apró jelzés fontos lehet, ne menjünk el mellette.

Nyitókép: Luisella Planeta Leoni képe a Pixabay -en.