„Mi, a The Sea inside Me munkatársai hisszük és a mindennapokban is törekszünk arra, hogy meg tudjuk előzni a gyerekek, fiatalok körében kialakuló konfliktusokat. Célunk, hogy legyen személyes tapasztalata a diákoknak különböző társadalmi csoportokkal, helyzetekkel, hogy ezáltal ne a sokszor tévesen „hozott” előítélet legyen bennük domináns. Sok esetben tapasztaljuk azt, hogy a téves beidegződések, félelmek következtében alakulnak ki konfliktusok.

Sokszor tapasztaljuk, hogy a bullying és a konfliktus fogalma összemosódik, így szeretnénk tisztázni ezt a két fogalmat, de legalábbis megvilágítani a különbséget. „A konfliktus mindig egy konkrét ok-okozat mentén alakul ki. A felek vitáznak, de cél a megoldás, a nyugvópont elérése. Ebben az esetben nagy segítség lehet a mediáció. E során egy közvetítő segítségével és kvázi tolmácsolásával jutnak el a felek a megállapodásig, mely természetesen minden résztvevő közös célja. A szándék a legtöbbször adott, ám kommunikációs technikájuk nincs a diákoknak arra, hogy érvekkel, az érzéseik figyelembe vételével tudják érvényesíteni saját érdekeiket, úgy, hogy a másiké se sérüljön.” – kezdi Révayné Balázs Boglárka, mediátor.

„Ezzel szemben a bullying esetében nincs kiváltó ok, a fő cél a másik bántása, megalázása, s ezáltal az osztályon belüli hatalmi pozíció kiharcolása” – folytatja Molnár Ádám.

A szakemberek azt is kihangsúlyozzák, hogy a bullying esetében fontos kritérium az ismétlődés, a szándékosság. Az erőviszonyok egyenlőtlenek. Ebből következően sajnos nem csak a gyerekek között fordulhat elő bántalmazás.

„Nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy az ártatlan szemlélő, aki látszólag nem részese a bullyingnak, sajnos szintén felelős a történtekért. Abban az esetben, ha a bántalmazónak nincs nézőközönsége, nem tud célt érni. Pont a nézelődők alapozzák meg a bántalmazó státuszát az osztályban. Meg kell tanítsuk a gyermekeinket kiállni magukért és osztálytársaikért, sőt képessé kell tennünk őket arra, hogy közbe merjenek és tudjanak avatkozni.” – hangsúlyozza Balázs Boglárka.

„Ezek a technikák tanulhatóak. Nagyon fontos az osztályközösség összekovácsolása, a jól megtervezett csapatépítés, a szociális-kompetenciafejlesztés és az érzékenyítés” – emeli ki Molnár Ádám, szociális munkás.

Sajnos egyre több iskolában találkozunk olyan közösséggel, melyben évek óta húzódó, folyamatosan a felszínen lévő megoldatlan konfliktusok vannak. Amikor megkeresnek minket a szülők vagy a pedagógusok, akkor már sok esetben senki nem is emlékszik az eredeti „összezördülésre”, csak annak a következményei vannak jelen a mindennapokban jelen lévő feszültségben, ami sok esetben gátolja az osztály működését. Ilyen esetben pár alkalmas facilitált beszélgetést követően 6-8 alkalmas érzékenyítő, csapatépítő foglalkozás-sorozatot szoktunk vezetni, mely hatására oldódnak a rossz érzések, a diákok megismerik az egymásban zajló érzéseket, egymásról is lesz olyan saját tapasztalatuk, mely tanórai keretek között nem tud megvalósulni. Azzal, hogy számukra ismeretlen helyzeteket generálunk, élménypedagógiai elemek segítségével közelítjük a fiatalokat egymáshoz és ezáltal az alapfeszültség is oldódik. Természetesen nem mindig ilyen egyszerű ez, van amikor már annyira elmérgesedett helyzettel keresnek meg minket, hogy elkerülhetetlen a mediáció. Gyermekek esetében a mediációs ülések alkalmával is alkalmazunk játékos elemeket. Ezáltal könnyebbé téve a beszélgetést, az egymás megértését. Fontos, hogy olyan bizalmi légkört teremtünk a diákok számára, ahol lehet őszintének lenni, ahol lehet hibázni, ahol nincs büntetés.

Az utóbbi évek tendenciáinak következtében azt tapasztaljuk, hogy egyre nehezebb jó közösséget kialakítani, megtartani. Ehhez szükség van olyan programokra, melyek keretében meg tudjuk segíteni a mai fiatalokat. A szándék ugyanis ott van bennük, hogy elfogadják egymást, ám sajnos legtöbb esetben nincsenek olyan szociális készségeik, tapasztalatlanok a szociális közeledés, a kapcsolatépítés terén. Azáltal, hogy eszköztelenek, de az igény ott van bennük feszültté válnak, s elkerülhetetlen, hogy apró-cseprő dolgokból is óriási konfliktusok generálódjanak. Az osztályközösségben kialakuló hierarchiának köszönhetően minden diáknak más a biztonságos közeg, mástól válik kiegyensúlyozottá, máshogy működik.

Az ország számos iskolájában jártunk az elmúlt évek során szociális-kompetenciafejlesztő, prevenciós foglalkozás sorozatainkkal. Régiótól és életkortól függetlenül általánosságban állíthatjuk, hogy a mai általános- és középiskolások csak ritkán tudják valódi érzéseiket felismerni, beazonosítani és ezáltal meg sem tudják fogalmazni, hogy mire is van szükségük. „Jól vagyok” – „rosszul érzem magam” – mondják, de ennél mélyebben magukba nézni, azonosítani az érzéseiket nem képesek. A foglalkozásaink előtt nem tudtak boldogság, öröm, siker, elégedettség között különbséget tenni, de a „bánat”, „harag”, „düh”, „tehetetlenség” is szinonima volt sokáig a szótárukban. Nem is értették az elején, hogy miért ülünk újra és újra körbe.

Van aki a foglalkozásainkon tapasztalja meg először, hogy valóban figyelnek rá, hogy ha megkérdezzük „hogy vagy?”, akkor tényleg kíváncsiak vagyunk a válaszra és 3 hét múlva is emlékszünk arra, hogy mit mesélt nekünk.

Kiből lesz bántalmazó?

Az iskolai bántalmazás legtöbbször közösségben, a többi gyermek szeme láttára történik, ám többnyire egyéni háttere van. A bántalmazót sajnos azonnal elítéli a közösség, fegyelmi eljárást folytat le az iskola, holott külső szakember segítségére volna szükség, hiszen legtöbb esetben azért lesz valakiből agresszor, mert olyan belső feszültség uralkodik benne, amit nem tud máshogy a külvilág számára jelezni. „Ne felejtsük el, hogy a bántalmazó is segítségre szorul! Azzal, hogy másik iskolába kerül át, vagy iskolán belül megbüntetik nem lehet eredményt elérni. Az agresszió ismétlődni fog, mások is áldozatul esnek. Nagyon fontos ugyanabban a közösségben a feldolgozás, a jóvátétel és az ezt követő közös munka. Vegyük észre, hogy valójában a bántalmazó is tehetetlen áldozat és ha nem is szerencsés eszközzel, de éppen a megnyilvánuló agresszióval kér segítséget.” – fejti ki Molnár Ádám.

Több bullyinggal kapcsolatos kutatás is rávilágított már arra, hogy a kórosan magas, de instabil önértékelés erőszakos viselkedéshez vezethet. A fiatalok önmagukról alkotott képükben jelentős szerepet játszik a mások felett uralkodás és ezért hatalomra vágynak. Így a bullying kiváltó oka sok esetben a bántalmazó fenyegetettség érzéséből fakad. Tapasztalataink szerint a bántalmazókra jellemző az empátia és a szocializáció hiánya, ami kora gyerekkori sérülésből, vagy a hiányos, nem megfelelő érzelmi nevelésből is fakadhat. Ezek feldolgozása elengedhetetlen.

„Zárszóként szeretném kiemelni, hogy IGEN, a legtöbb esetben prevenciós csoportfoglalkozásokkal, érzelmi neveléssel bizony megelőzhető a bullying. Ne féljünk a vitáktól, konfliktusoktól, hanem bővítsük gyermekeink eszköztárát, hogy azt kulturált módon tudják maguk között rendezni, érdekeiket érvényesíteni a másik fél érdekeinek figyelembevételével.” – fejezi be Balázs Boglárka.

Nyitókép: Gerd Altmann képe a Pixabay -en.

betöltés...