De sajnos nem volt tananyag sem a konfliktuskezelés, sem az érzelmi intelligencia fejlesztése, de még a pénzügyi ismeretek sem. Ma sem az.
 

Néha elábrándozok azon, milyen klassz is lenne, ha olyan iskoláink lennének, ahol a fölösleges információk tanítása és számonkérése helyett valóban az "életre neveltek" volna.

Húsz évet húztam le a közoktatásban, és pontosan tudom, hogy mennyi baromságot kell szerencsétlen gyerekek fejébe tömni.

Mentálhigiénés szakemberként azt is látom, hogy ordító hiányosság van a gyerekek érzelmi intelligenciájában. Végiggondoltam, hogy mi mindent kellett nekem a saját erőmből pótolni, megtanulni, hogy túl a negyvenen elmondhassam: jól érzem magam. Mert mostanra tanultam meg mindazt, amire az iskolának és a családnak kellett volna felkészítenie. Ha 18 évesen ezzel a tudással jöttem volna ki a gimnáziumból, akkor most fényévekkel előrébb tartanék.

Nézzük tehát, mi az, amit már gimnáziumban meg lehetne/kellene tanítani a gyerekeknek.
 

1. Az önbizalom nem a külsőn, és nem is a kitűnő bizonyítványon múlik!

Az a gyerek, akit nem úgy nevelnek otthon, hogy "gyerekem, nekünk pont úgy vagy jó, ahogy vagy", az csak további sérüléseket szerez egy iskolában, ahol verseny van, és másokhoz vagy elvárt ideálhoz mérik a teljesítményt. Márpedig a mai magyar iskolában nem a gyerek saját fejlődési üteméhez mérten értékelik a teljesítményt. Így aztán felnőttként kellett megtanulnom, hogy csúfos kudarc a vége, ha azt gondolom, hogy akkor leszek elég jó, ha én vagyok a legszebb és a legokosabb. Ez a párkeresésben vagy a munkaerőpiacon egy fikarcnyit se számít. Segítőként rengeteg okos és vékony nő jár hozzám, akinek az önbecsülése a béka feneke alatt van.
 

2. A saját boldogságodért magad felelsz.

Olyan jó lenne, ha az iskolában tanítanának technikákat arra, hogyan legyél boldog! Tudom, van már erre kezdeményezés, ami nagyon örvendetes, és szurkolok is nekik. De azt is meg kellene tanítani a gyerekeknek, hogy ne másoktól, ne a jövendő párjuktól várják majd, hogy boldoggá tegye őket. Tanítsuk meg a gyerekeknek, hogy a saját életük alakulásáért maguk felelnek!
 

3. A konfliktuskezelést meg lehet tanulni!

Már harminc is elmúltam, amikor elkezdtem konfliktuskezelést tanulni, és rájöttem, hogy a nézeteltérés jó esetben nem eltávolít a másiktól, hanem ha jól kezeljük a helyzetet, akár közelebb is vihet hozzá. Sajnos a mai iskolákban a gyerekeket még mindig tekintélyelvűen nevelik, ami azt tanítja meg a kölyköknek, hogy ha bántás éri őket, jobb, ha hallgatnak, sunnyognak, vagy képmutató módon behódolnak.
 

4. Pénzkezelés

Olyan jó lett volna, ha már a gimiben elmondják, hogy a pénz nem az ördögtől való, és minden látszat ellenére nem minden vagyonos ember lop, csal és hazudik. Jó lett volna már akkor megtanulni, milyen rendszer szerint érdemes a pénzt elosztani, mennyit érdemes félretenni, megtakarítani, befektetni és a jóllétünkre költeni. Sok millióan megtanulhatták volna azt is, hogy mi a különbség a jó és rossz hitel között.
 

5. Önszeretet

Már-már utopisztikusnak érzem azt a vágyamat, hogy bárcsak úgy működnének az iskolák, hogy a gyerekeket arra nevelnék, hogy magunkat szeretni teljesen normális dolog, és az egészséges önbecsülés nem azonos se a nagyképűséggel, se a nárcizmussal, se az egoizmussal. Olyan jó lenne, ha egy tizenéves tisztelné, szeretné magát, és ki is merne állni azért, ami jó neki! Sok-sok későbbi méltatlan kapcsolattól és munkahelyi helyzettől megkímélnék ezzel a gyerekeinket.
 

6. Relaxációs technikák

Igazából nem is kellene erre sok idő, energia, tanóra. Néhány apró technika az egész, és mégis milyen jól jön, amikor a düh vörös köde kezd leereszkedni ránk. Néhány légzéstechnika, pár hét alatt megtanulható autogén tréning, és komoly pszichoszomatikus problémáktól menthetnénk meg szegény tizenéveseket, akik szorongástól, anorexiától, nagyon durva lámpaláztól szenvednek. Arról a hosszú távú eredményről pedig tényleg csak álmodozni merek, hogy ezzel megelőzhetnénk egy csomó infarktust, magas vérnyomást és gyomorfekélyt.
 

7. Párkapcsolatra nevelés

Ha nekem a gimiben megtanították volna, hogy a férfiak mennyire másként működnek, vagy hogy mit lehet elvárni egy párkapcsolattól és mit nem, esetleg hogyan lehet működtetni egy normális kapcsolatot, akkor most már a huszadik házassági évfordulómat ünnepelném. Milyen jó lenne, ha lenne egy tantárgy, amiből a kölykök megtanulhatnák, hogy mennyire fontos az őszinte kommunikáció, a nézeteltérések rendezésének képessége, vagy hogy mire figyeljenek a párkapcsolat különböző szakaszaiban. Nagyon-nagyon sok szenvedéstől kímélnénk meg őket.
 

8. Kiállás önmagamért

Sajnos az iskolában nagyon ritka az a tanár, aki arra neveli a gyereket, hogy álljon ki magáért bátran. Épp ellenkezőleg! Arra treníroznak, hogy állj be a sorba, kövesd az utasításokat, és fogd be a szádat! Olyan jól belénk nevelik ezt, hogy az iskolából kikerülők nagy része aztán zokszó nélkül dolgozik napi 10-12 órát, eltűri a rossz bánásmódot, és kibírja, ha feltörlik vele a padlót. Pedig ha nem tanulunk meg nemet mondani arra, ami már erőnkön felül van, vagy fölösleges, haszontalan, esetleg erkölcstelen, akkor csak rongybabák leszünk nálunk hatalmasabb erők kezében.

Végül is, ahogy így belegondolok, ma a társadalom egyetlen szervezetének sem érdeke, hogy önmagáért bátran kiálló, érzelmileg, pénzügyileg intelligens, boldog gyerekek kerüljenek ki az iskolapadból. Mert egy ilyen félig felnőtt már felelősséget vállalna a saját sorsáért, kiállna az érdekeiért, és nem hagyná, hogy méltatlan helyzetekbe kényszerítsék bele.

Forrás: szemelyescoach.hu
Indexkép: pxhere