Húsz évig tanítottam egy igen jó hírű belvárosi iskolában, ahová a viszonylag jómódú középosztály járatja a gyerekeit. Tisztes, becsületes családok, akik a legtöbbet, legjobbat akarják adni a gyerekeiknek. Mégis nem egyszer vettem érte a csuklópánt, kendő, karóra alól kikandikáló vágás-nyomokat, és kérdeztem rá: vagdosod magad? A kezdeti meglepődés és tiltakozás után mindig kibukott a lányokból (főleg ők csinálják) az őszinte vallomás, és megkönnyebbülten meséltek arról, hogy miért vagdossák magukat. Minden esetben szomorúan beszéltek arról is, hogy bezzeg a szüleik nem vették észre. És még egyszer megismétlem: olyan szülők gyerekeiről van szó, akik tisztességes, becsületes, gyerekeikkel törődő felnőttek. Nem egyszer személyesen is jól ismertem a szülőket.

Nem megijeszteni akarlak, csak felhívni a figyelmedet egy létező, és nagyon is divatos problémára, amit a gyerekek falcolásnak hívnak.
 

Mi az a falcolás?

Rendszerint 13-18 éves lányok csinálják, ha jobb kezesek, akkor a bal csuklójukon, karjukon, esetleg a lábukon, hasukon. A lényege, hogy ollóval, borotvával, késsel, körzővel, üvegcseréppel karcolásokat, mélyebb sebeket ejtenek magukon. Szinte mindig magányosan, elrejtőzve végzik, majd eltüntetik a véres ruhadarabokat, gézcsíkokat, a vágás helyét pedig ruha alá rejtik. A hegek azonban még hónapokig, esetleg évekig megmaradnak. Vannak olyan csoportok, baráti körök, ahol ez divattá válik, néha, ritkán együtt is csinálják. Ezek az önsértések nem szoktak halálosak lenni, arra azért ügyelnek a fiatalok, hogy ne vágjanak meg artériát, de persze soha nem lehetnek biztosak a dolgukban.
 

Miért csinálják?

A felnőttek rendszerint értetlenül állnak az önbántalmazás jelensége előtt, és képtelenek felfogni, hogy mi visz rá valakit arra, hogy fájdalmat okozzon magának. A falcolásnak ezerféle oka lehet. Ami közös: segítségért való kiáltás (cry for help).
Azok a fiatalok, akikkel erről beszélgettem, azt mondták, azért csinálják, mert akkora bennük a nyomás, a feszültség, hogy csak így tudnak megszabadulni tőle. Ilyenkor legalább pontosan tudják, hogy mi fáj, és ez a fájdalom visszarántja őket a világba, oldja a belső feszültségüket. Aztán rátanulnak erre a szorongásoldó módszerre, egyre gyakrabban csinálják, mert megkönnyebbülnek tőle, miközben egyre jobban szégyellik is, bűntudatot éreznek miatta. Szeretnének leszokni róla, de képtelenek rá. Általában megkönnyebbülnek, amikor egy felnőtt észreveszi, hogy mit művelnek.

Úgy tűnik tehát, hogy ezeknek a kamasz gyerekeknek van valami mély lelki fájdalmuk, átéltek valamiféle traumát, szorongást, magányt, de nincs eszközük a szorongás oldására, sokszor képtelenek szavakba önteni az érzéseiket – vagy talán nincs is kinek elmondani, hogy mi bántja őket. Nem mernek a szüleikhez fordulni a problémáikkal, mert attól tartanak, hogy azok elítélik vagy letorkollják őket.
 

Hogyan veheted észre?

Ha a csuklóját folyton eltakarja hosszú ujjú pólóval, széles óraszíjjal, karkötővel, kendővel, és ezeket nem lehet leimádkozni róla, akkor érdemes gyanakodni. Ha rekkenő nyári hőségben sem hajlandó megválni a hosszú ujjú pólótól vagy hosszú nadrágtól, esetleg strandon nem hajlandó levetkőzni. A megszokottnál hosszabb időt tölt a fürdőszobában vagy a szobájában bezárkózva. Ha a szekrényébe rejtve véres gézdarabokat, törölközőket, ollót, pengét találsz, és gyanús magyarázatokat kapsz.
A falcolás gyakran jár együtt a depresszió tüneteivel is: alvászavar vagy éppen rengeteg alvás, fejfájás, hasfájás, sírás, szomorúság, életuntság. Persze ez utóbbi jeleket minden normális kamasz produkálja időnként. De ha hónapokig elhúzódnak a problémák, mindenképpen oda kell figyelni.
 

Mit tehet a szülő?

Ha kiderül, hogy a gyereked vagdossa magát, vedd nagyon komolyan a dolgot! Ne intézd el annyival, hogy ez csak egy kamaszos hóbort! A gyerekednek komoly gondjai vannak, és ilyen furcsa, faramuci módon is szeretné az értésedre adni, hogy segítségre van szüksége. Még akkor is, ha verbális szinten bagatellizálja a problémáit. Értsd meg: ok nélkül senki nem okoz magának fájdalmat!

Ha a gyermeked megtisztel a bizalmával, és elmondja, hogy mit tesz magával, ne a szörnyülködés, a hibáztatás legyen az első reakciód, mert ezzel csak azt éred el, hogy bezárul, és soha többet nem oszt meg veled semmit. Viszont nyugodtan kifejezheted a meglepetésedet, a megdöbbenésedet, és elmondhatod neki, hogy mennyire aggódsz érte.
Próbáld kideríteni a falcolás mélyebb okait! Miért csinálja, mi bántja ilyenkor, mit érez, mire lenne szüksége? Ha megnyílik, akkor hallgasd figyelmesen és csöndben. Lakat a szádon! Csak figyelj! Ne adj neki tanácsot, ne próbáld vigasztalni üres közhelyekkel!
Nagyon fontos, hogy megértsd: a falcolás nem kizárólag a gyereket érintő probléma. Amikor a gyerek ilyen megoldáshoz folyamodik, az érinti az egész családot, hiszen valószínűleg a problémáinak az egyik vaskos gyökere a családból ered, és úgy tűnik a gondjaira nem is kapott onnan megfelelő segítséget. Keress egy jó pszichológust, és fogadd el, ha családterápiát javasol! Hidd el, ez nem stigma, nem a családotokról kiállított szegénységi bizonyítvány! Egyszerűen azt jelenti, hogy a család egyik tagja megbetegedett, mert valahol valami hiba csúszott a családi rendszerbe. Ahhoz, hogy a kamasz jól legyen, többnyire a családi rendszernek kell megváltoznia.

Igen fontos azt is megértened, hogy a falcolás egy rögzült cselekvés, amit nem mindig sikerül egyik napról a másikra abbahagyni. Ez akkor lehetséges, ha a gyerek megtanul másfajta feszültségoldó technikákat (relaxáció, jóga, sport, tánc). Segítsd őt abban, hogy megtalálja a számára leginkább megfelelő módszert! És még valami nagyon fontos: ne ellenőrizgesd folyton, amikor magára csukja a szobaajtót! Meg kell hagyni az intim szféráját, és éreznie kell, hogy megbízol benne. A folyamatos kontroll többet árt mint használ. A kamasznak éppen a bizalmadra van a legnagyobb szüksége a gyógyuláshoz. 

Fotó: PDPics/pixabay.com