Nos, ha ennek okait keressük, akkor elsősorban nem a gyermek, hanem a szülő viselkedésében és hozzáállásában kell keresnünk a problémát.

De kezdjük a legelején!

Én magam viselkedéskutatással foglalkozom, ami egy különleges kombinációja a biológiának, a pszichológiának és a szociológiának. Ez a tudomány arra keresi a választ, hogy hogyan és miért pont úgy reagálnak az emberek bizonyos szituációkban, hogyan lehet előre megjósolni a viselkedésüket és hogyan tudunk előre elvárt reakciókat kiváltani belőlük.

Az emberi viselkedés első számú mozgatórugója az a vágy, hogy hasznosnak, fontosnak, értékesnek érezhessük magunkat és mindennél jobban kívánjuk mások elismerését és dicséretét, hiszen csak a pozitív visszajelzések fényében vagyunk képesek önmagunkat is pozitívnak látni.
Ez a megfigyelés minden egyes emberre igaz, a kisgyermektől kezdve egészen az aggastyánig. A gyermeked is fontosnak, értékesnek és veled egyenrangúnak szeretné érezni magát. Azonban te a mindennapos viselkedéseddel pontosan az ellenkezőjét tudatosítod benne. A szavaiddal és a tetteiddel folyamatosan azt érezteted vele, hogy nem tartod egyenrangúnak, hogy még nem olyan fontos és értékes ember, mint te.

Talán a te szádat is hagyták már el ilyen és ehhez hasonló kijelentések: „Majd, ha nagy leszel, akkor te is kipróbálhatod. Maradj csendben, most a felnőttek beszélnek! Te még kicsi vagy, ez felnőtt dolog. Ez nem neked való, még gyerek vagy!” stb.

Minden egyes hasonló kijelentéseddel azt tudatosítod a gyermekedben, hogy nem tartod egyenlő félnek. Holott neki is (pontosan úgy, ahogy mindenki másnak) a legnagyobb vágya az, hogy egy „valakinek” érezhesse magát, akire figyelnek, akit elismernek, akit dicsérnek, és akit körbeugrálnak mások. Szeretné magát felnőttnek érezni, így elkezd utánozni téged vagy a többi felnőttet, hogy hátha így végre elfogadod őt.

És mit lát ő a felnőttek világából, ami még izgalmas is? Azt, hogy isznak, cigiznek, káromkodnak, horror és pornó filmet néznek, ebből pedig azt gondolja, hogy ez a „menő”, és ha követi ezt a „jó” példát, akkor végre egyenrangúként fogsz tekinteni rá.

Az iskolában és a saját kis közösségében pedig a többi gyerektől (akik hasonló cipőben járnak) további megerősítést, bátorítást és még „bűntársakat” is kap.

Amikor pedig a szülő rajtakapja a gyereket, akkor cigivel a szájában és sörösüveggel a kezében próbálja elmagyarázni neki, hogy miért volt helytelen és miért rossz az, amit tett (persze nem túl meggyőzően).
Sajnos sok szülő mind a mai napig nem jött rá arra, hogy a gyermeke nem a szavaira figyel, hanem a tetteiből tanul. Mondhatsz neki akármit, ha a tetteiddel pontosan az ellenkezőjét csinálod!

Természetesen nem csak erre az egy kiváltó okra lehet visszavezetni ezt a problémát, mert a dolog azért nem ennyire egyszerű, de abban biztos lehetsz, hogy hatalmas szerepet játszik benne.

Ha a jövőben javítani akarsz, vagy továbbra is szeretnéd fenntartani a jó kapcsolatot a gyermekeddel, akkor éreztesd vele, hogy egyenrangú félként tekintesz rá.

Fotó: HannahJoe7/pixabay.com