Alighanem erősen alábecsült azok száma, akik hazánkban is évek vagy évtizedek óta szednek antidepresszánsokat, gyakran már csak azért, mert képtelenek leszokni róluk. Amint elkezdik ugyanis csökkenteni az adagokat, rémisztő elvonási tüneteket élhetnek át, amik minden reményüket szertefoszlathatják a tablettáktól való megszabadulásról.

Egy gyógyszerészeti szaklapban mostanság megjelent cikkben a szerzők – Mark Horowitz és David Taylor vezető kutatók – útmutatást adnak a pszichiátriai gyógyszerek szedésének csökkentéséhez, akár a teljes abbahagyás, akár csak a dózis csökkentése a cél. Lassú, egyénre szabott leépítést javasolnak az elvonási hatások minimalizálása érdekében.

A kutatók szerint a pszichiátriai szerek hosszú távú használata miatt a szervezet alkalmazkodik a gyógyszerek jelenlétéhez; így hiába ürül ki a hatóanyag a szervezetből, az alkalmazkodott állapot megmarad. Ez elvonási tüneteket okoz. Egy 2018-as felmérés szerint az antidepresszánst abbahagyni próbáló emberek 84,6%-a tapasztalt elvonási tüneteket, amelyek 47%-uknál több mint egy évig tartottak. Az antidepresszánsok megvonási tünetei közé tartozhat a szorongás, a könnyezés, a rettegés, a zsibbadás, „agyi áramütés érzés", a hányinger, a hányás, a hasmenés, a szédülés, a fáradtság, az álmatlanság, a rémálmok, a szexuális problémák, a zavartság és az amnézia.

Bár már léteznek receptre felírható különleges adagolócsíkok (a pszichiátriai szert fokozatosan csökkenő adagokban tartalmazó, személyre szabott csomagolás), melyek segíthetik a pszichiátriai szerek elhagyását, mégis, az akár hónapokig vagy évekig tartó folyamat olyan előre nem látott terhet róhat a fogyasztóira, melyek jócskán túlmutathatnak az eredeti problémán, amiért szedni kezdték a tablettákat.

„...Tompa lettem és motiválatlan. Hiába kértem a dokim, segítsen leszokni, egyre azt hajtogatta, az ilyen fokozottan nehéz élethelyzetben, mint az enyém, nem fogom tudni letenni. Nos, eddig 2 alkalommal próbáltam meg, ez most a második. Nagyon lassan, fokozatosan csökkentettem az adagot, de a szervezetem tiltakozik, iszonyat rosszul vagyok, hányingerem van, szédelgek, közérzetem csapnivaló, ízületeim fájnak, alig vonszolom magam... nem tudom, 18 év gyógyszer-szedését hogy fogom tudni leépíteni, de a fejem zsong, nincs egy normális órám, vagyis el vagyok keseredve...." – írta korábban az antidepresszánsok szedésével kapcsolatban egy hozzászóló egy magyar internetes fórumon.

„Nincs okunk azt gondolni, hogy az agy vagy a szervezet a többéves vagy évtizedes gyógyszeres expozícióhoz [kitettséghez] való alkalmazkodás után hetek alatt visszatérhet a gyógyszer előtti állapotba" – írja Horowitz és Taylor. Egyeseknek hónapokra vagy akár évekre is szükségük lehet ahhoz, hogy lassan csökkentsék az adagjukat, mielőtt végül abbahagyják a szer szedését. „Az elvonási tüneteket (és a visszaesést) minimalizálni lehet, ha elég hosszú időre osztjuk el a pszichiátriai szerek csökkentését ahhoz, hogy a gyógyszerhez való alapvető alkalmazkodás megszűnjön".

A kutatók szerint a gyógyszerek agyra gyakorolt hatásait vizsgáló tanulmányok alapján a pszichiátriai szerek úgynevezett hiperbolikus kapcsolat mentén hatnak az agyra: vagyis alacsony dózisban a kis változtatások is óriási hatással járnak, de magas dózisnál még a nagy módosítások is kisebb hatást váltanak ki. Ez azt jelenti, hogy a dóziscsökkentés nem lehet egyenletes (minden alkalommal ugyanannyival csökkentve, pl. 40, 30, 20, 10, 0 mg). Ehelyett az egyik stratégia az, hogy az aktuális dózist minden alkalommal 10%-kal csökkentjük (tehát így: 40, 36, 32, 29, 26, 23.5, 21, stb.) különösen ügyelve arra, hogy az utolsó módosítás – a teljes abbahagyás – nagyon kicsi legyen. "A legtöbb pszichiátriai gyógyszer esetében ez azt jelenti, hogy a teljes abbahagyás előtt szükséges utolsó adag nagyon kicsi lesz, sokkal kisebb, mint az általánosan használt adagok, és sok esetben sokkal kisebb, mint a rendelkezésre álló tablettás formulák" – írják.

A pszichiáterek köreiben sem ismeretlen, hogy az antidepresszánsok és egyéb pszichiátriai szerek nem rendelkeznek közvetlen gyógyító hatással, csak a kellemetlen mentális tüneteket nyomják el. Nem túlzás azt feltételezni, hogy a legtöbb páciens kétszer is meggondolna egy olyan tüneti kezelést, amelytől talán évekig sem fog tudni szabadulni.

Forrás: Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány

Nyitókép: depositphotos