Depressziós vagina?

Mezei Csongor Andrea [cikkei] - 2021-06-04

A kifejezés egy sokak által kedvelt televíziós sorozat kultikus epizódjában bukkant fel, összekacsintó félmosolyok kíséretében, melyek arra engedtek következtetni, hogy tulajdonképpen egyfajta pókhálósodásról van szó, vagyis egy túl kevés figyelmet és törődést kapó vagináról. Esetleg egy olyan nőről, aki nőiességét nem vállalja föl, vagy szégyelli azt. Ezzel szemben egy olyan kórképről beszélünk, amivel sok nő küzd, és amit nem szívesen tár fel még az orvosa előtt sem, de ami fizikailag szélsőségesen megterhelő a számára, és párkapcsolati konfliktusok titkolt, de nagyon is valódi oka lehet.

A szoknya ráncai alatt láthatatlanul kerülhet a kapcsolatba az állandó veszekedés valódi oka, amit talán egyik fél sem azonosít be.

A „depressziós vagina” orvosi neve vulvodynia. Az állapot jellemzője a hüvelybemenet, vagy az egész szeméremtest állandó, vagy visszatérő fájdalma. A fájdalom jellege csípő, szúró érzet, amely mögött nem áll sem orvosi vizsgálattal, sem laboratóriumi kontrollal kimutatható kórok. A vulvodynia diagnózisa úgy születik meg, hogy a nőgyógyász kizár minden lehetséges más kórokot, fertőzést, bőrbetegséget, allergiát, és ha semmilyen kimutatható elváltozást nem talál, akkor mondja ki a vulvodynia szót.

A testi panaszokon túl

A krónikus fájdalom az esetek egy részében mechanikus hatásra következik be, mint a szexuális aktus, tampon felhelyezése, biciklizés, dörzsölő ingerek, túl szűk fehérnemű, vagy maga az orvosi vizsgálat, és ez odáig fajulhat, hogy még az ülés is fájdalmas. Más esetekben kizárólag csak a hüvelybemenet fáj, és az a mechanikus inger megszűntével abba is marad. A nők egy része ilyenkor attól tart, hogy tüneteit nem hiszi el majd sem a partnere, sem az orvos, és fél attól is, hogy hibáztatni fogják, vagy szégyelli a problémáját.

Ha belegondolunk, hogy a férfiakat érintő erekciós probléma milyen sok kutatás tárgya, és mennyi megértésre talál a társadalom részéről, valamint, hogy mennyi terápiás segítséget kap a jelenség, akkor furcsa, hogy ennek női megfelelőjéről milyen kevés szó esik. Pedig, ha van valami, ami elveszi egy nő kedvét a szexuális aktustól, ez bizonyára az. És a testi szerelem nyilvánvalóan nagyon fontos eleme a párkapcsolatnak.

Mi okozhatja a panaszokat?

A háttérben a genetikai hajlamtól kezdve meghúzódhat akár táplálkozási ok is, de leginkább az idegrendszer kóros működése, érzékenyebb ingerfelvevő sejtek, vagy felszaporodó fájdalomérzékelő idegsejtek okozzák, esetleg az agy „rosszul kapcsol”, és fájdalomként azonosítja a tapintási ingert. Erre a kérdésre jelenleg még nincs válasz.

A „depressziós vagina” megfogalmazásból annyi jogos, hogy a kórkép kezelésében helyet kap az antidepresszáns tabletta is, de nem azért, mert az ezzel küzdő nőknél a lelki zavar okozta volna a kórképet. Ez inkább fordítva van: aki már régóta él együtt ezzel a fájdalommal, annak a lelki terhelését gyógyszerrel és pszichoterápiával oldják fel. Az antidepresszánsok pedig meg is változtatják az idegrostokban a fájdalomérzés továbbadását is, tehát a fájdalom legyőzésében segítenek. A pszichoterápia azért szükséges, mert segít feloldani azt a konfliktust, ami egy örömhordozó szerv, a nőiesség testi kifejezője, és a lélek között feszül.