Ráadásul évek óta gyűjti, halmozza az azzal kapcsolatos negatív élményeket. Gyakorlatilag – ha nagyon szigorúan nézzük – elképzelhető, hogy a mániás depresszió már tovább fajult. Félelmei már üldözési mániává fejlődtek. Biztató a helyzetben, hogy mer szólni és segítséget kérni. Még félve, szerényen, titokban. És akar – változni, előrelépni, mert érzi, élete így teljesen elakadt. Bele van "csavarodva" történetébe. Szerencse, hogy egyik része élesen rálát erre és tudja, most kell segítségért folyamodnia.

A másik olvasóm is eljutott arra a pontra, amit már nehezen visel. Az ő élménye egyszerűbb tünetből, történésből indul ki. Ám számára mégis olyan mértékűvé fokozódott, amit nem bír, nem akar már többé elviselni. Így ő is tanácsért folyamodott hozzám.

Legutóbbi cikk-részletben a pánik, a depresszió, és a mániás depresszió tüneteivel kezdtem el foglalkozni. Említettem, hogy az esetek kezdetén bár felteszik a kérdést: „MIÉRT?” történik ez velem, mégsem ezzel kérdéssel kezdek. Sőt! A praxisomban a „MIÉRT?” kérdéseket nem szeretem, nem használom. Vagyis fel lehet tenni, de pláne így (ha a Családinet felületén teszik fel a kérdést), ilyen messzeségből csak feltételezéseket írhatnék. Nagyon jó sztorikat lehet köré keríteni.

De én ezt nem pártolom. Az én munkám, szemléletem és gyakorlatom a konkrétumokból indul ki. Pontosan mikor, kivel és milyen érzései vannak ügyfelemnek a konkrét esemény, kritikus helyzet, konfliktus mentén? No, és én azt tudom kioldani!

Abban tudok segíteni, hogy erre visszavezetem az ügyfeleimet. És amikor ezt az érzést ismét átérzik, persze csak egy rövid ideig (pl. irritálja, ha nézi valaki, vagy valaki élesebben beszól Önnek), akkor ezt a rossz érzést le tudja írni: pontosan milyen érzelmeket kelt ez Önben, ez hol jelenik meg a testben, mennyire erős? És mivel Önben születik meg a rossz érzés, azt ott helyben el is lehet és tudja engedni, segítségemmel. Hiszen ez a fókusz és figyelem, amit ennek (a konfliktusnak) ad, erősen lekorlátozza most már az életét. Hiszen lehet, hogy már csak a de-oda szokott menni, vagy túl ellenőrzi magát, többszörösen ismételget bizonyos rituálékat. Tehát már a normális életvitelben, egyszerű szórakozásban is zavarja, korlátozza Önt.

Mivel így ezt a rossz érzést elengedte, Önből már jobb érzések fognak kiáramolni. Nem hívja be ismét a negatív történetet. Valószínűleg már a bátorság ereje, vagy bátrabb erő árad belőle!

Ezután az oldás után haladhatunk tovább.

Ha van hasonló ilyen történet, akkor azt is górcső alá vesszük, de csak addig, amíg kioldjuk a hozzá kapcsolódó rossz érzéseit. Jó esetben Önnél feljönnek, feljöhetnek – oldás közben, – felismerések, ’AHA’ érzések, bölcs mondatok. Ezt Önnek saját felsőbb énje üzeni, jó lesz hangosan kimondania.

A gyakorlatban van olyan technika is, amivel az ilyen rossz élményeket (azonos típusúakat) nem kell egyenként kioldania, hanem gyorsan, már gyorsabban is lehet haladni. Ezzel egyszerre többet is el lehet engedni.

Így elég gyors és eredményes maga a módszer, amit alkalmazásra kerül!

Egy adott pillanatban pedig megérzem, ráérzek, hogy mikor kell a probléma gyökerére „utaztatni” az ügyfelemet. Ekkor viszont azt már mélytudatban, vagy - mondhatjuk - Théta tudatállapotban éri el és lát rá az igazi gyökér okra, ami az egészet (problémát, konfliktust) kiváltotta. Ez a „rálátás” és tudatos megértés, akkor is, ha ez éppen előző életben van/volt, segít hozzá, hogy a probléma gyökerét ki tudjuk oldani, az vendég attól meg tudjon szabadulni.

Kép: jill111 / Pixabay

Ez akkor történik meg, ha ő kéri ezt az egész oldást, folyamatot és haladunk végig rajta. Ami történik, az ott az adott pillanatban érkezik meg. Ott kapok sugallatot, vagy intuitíven érzek rá, mikor mit kell csinálni, vagy mit is kell mondani? Olyankor egyfajta intuitív folyamatban, vezettetésben vagyok.

Csak akkor működik, ha a kliensnek nincs elvárása az egész folyamattal szemben. Tehát nem várja azt, hogy én meggyógyítsam. Vagy a félelmét egy csapásra elengedje. Ezt nem is ígérem, nem ringatom ilyen illúzióba. Ha ez meg is történik, ő lesz nyitott arra, hogy meggyógyítsa saját magát. Én csak kísérem a folyamatban. A kliens nem várja, nem várhatja, hogy azonnal megoldódik a problémája. Ezzel leszűkíti a lehetőségeket, amiket kaphat. Ami ehhez a folyamathoz elengedhetetlenül szükséges, az a jelenlét és a bizalom, nyitottság.

Az elvárása biztosan csalódást hozna létre. Mert a változás, fejlődés nem úgy történik, ahogy ő szeretné! Nos, itt van ennek a kulcsa. Mert az ember a „Hogyan?”-t szeretné előírni! Az utat, amin keresztül a változás beindul, pontosan nem tudjuk leírni.

Miközben a résztvevő nyitottsága, szándéka a változásra fogja meghozni az eredményt! Mert változás lesz, bekövetkezik, csak a hogyan-t senki nem tudja neki leírni. (Kivéve a Jó Isten áldásait. Ám akkor ő, a Jó isten annak a megoldója. Vagyis hozzá fordultunk, hozzá fohászkodtunk.)

Amikor a fájdalmat, rossz érzéseket/tapasztalást elengedi (a kliens, az ügyfelünk), ezzel a saját fájdalmas érzéseit, – a negatív érzéseket, amelyekkel esetleg bevonzotta a vele való történést, – engedi meg kioldódni a testéből. A változás sejt szinten történik meg! S annak kihatását, bekövetkeztét pontosan megjósolni nem tudjuk. Így arra nem is vállalkozunk, vállalkozom. Mégis ezzel a nyitottsággal, befogadással és a fájdalom elengedésével gyógyítja meg saját magát. Azután már egy más rezgésből, lélekállapotból lát rá az egész életére és más rezgések áradnak belőle (pl. nincs félelem már benne, amivel az eseteket korábban alapvetően automatikusan behívta). Másfajta érzések indulnak ki belőle és ezekre a másfajta érzésekre más reakciókat fog kapni a jövőben.

Amiben tehát én támogatni tudom a hozzám érkezőket, az ’csupán’ a változás. Az viszont sokrétű és érdekes, gazdag, szép elemekkel feltöltött tud lenni – de csak akkor, ha kellően nyitott rá az, aki vállalkozik a saját maga megváltoztatására. Azaz ő maga kéri!

A módszer, amivel a negatív élményeket elengedhetjük, s ezzel komoly változást generálunk kezdetben az Érzelmi oldás volt. Mára már több saját tapasztalással és módszerrel – pl. utaztatással, fájdalom elengedés technikájával stb., – egészült ki. Így vált komplex módszerré, s az Erőmerítő Transzformáció elnevezést kapta. Saját módszerem, gyakorlati úton fejlődött ki. Már lehetőségem volt néhány embernek meg is tanítani.

A megoldás lényege, hogy a konfliktusokkal kezdve, az ahhoz társult (kizárólag negatív) érzéseket sikerül nagyon hamar kioldani. Akkor is, ha ezek ismétlődőek. És több ilyen érzelmi oldás után, sokszor hiedelmek is feljönnek, azokat is gyorsan el lehet engedni (hiedelmek elengedése). Olykor erőforrásokat építünk be. Ez is igen gyors módszer.

Kép: Ken_Lecoq / Pixabay

És ahogy korábban említettem, ha jön a ráérzésem, akkor utaztatom is az ügyfelemet. Ez már egy transz állapot, Théta tudatú mélységekben vagyunk. Itt kapunk segítséget ahhoz, hogy (a kliens fejlettségi fokának megfelelően, tehát az adott pillanatban feldolgozható és számára megengedetten látható) a végső okig vissza tud menni. Azt meglátja, megérti és ezzel a tudatossággal ki is oldódik. A folyamatban végig kommunikálunk, és követem, olykor kérdezek, terelem a klienst. Olykor elengedő rituálékat is csinálunk, tehát egyrészt jelen is van, másrészt azt a bizonyos történetet is látja, átéli. A folyamat alatt végig kontrollált kapcsolatban vagyunk, végig beszélgetünk. Majd a jelenbe tudatosan visszatérve, emlékezve is a folyamatra, egy egészen komoly tapasztalással távozik.

A probléma, arra az időre (fejlettségi szintjének megfelelően látható és) kioldható részét sikerül elengedni. Ezek után az élete biztosan fog változni!

Amennyiben nyitott ezekre, hatalmas lépésekkel tud előre haladni.

Aki azonban pánikkal, valamilyen fóbiával, erős félelmekkel, üldözéssel szembesült, az – az eddigi gyakorlatom alapján – jó, ha kezelési sorozaton vesz részt. A lélek nem engedi azonnal a mélyben található dolgokat fel. Riasztó is lehetne számára. Mindig annyit kap és lát meg, amennyi akkor és ott szükséges és jó számára. Ezt nem én irányítom. Felső irányítást kapunk. E folyamat alatt lerakjuk a bizalom alapjait és a lélek egyre többet mer és enged, így egyre mélyebb rétegeket tudunk kitisztítani.

A kialakult védekezési mechanizmusok sajnos gúzsba kötik az őt létrehozót. Ezért saját módszerrel, tanácsokkal, gyakorlatokkal csak ideig-óráig tudunk segíteni. A komoly hatást gyakorló oldással tudunk mélyreható változást elérni.

Azért írtam ezt le, mert a kérdező esete összetettebb. Az évek során annyi félelmet, esetet gerjesztett, amivel ragyogóan megtanította magát félni, és még inkább vonzza az őrá nézve, az ő fogalmai szerinti negatív következményeket. Mivel folyamatosan fél ezektől, ezzel automatikusan meg is teremti azokat. Hiszen a fókusza egyedül ezen van. Semmi máson.

És amire fókuszálunk, az növekszik. Energia törvényként mondom ezt.

Évek hosszú során keresztül sikerült belevinnie magát a helyzetbe és megtanítania a félelmet ilyen erősen átélni (zajok, szomszédok, megfigyeléseik stb.), hogy most már a figyelme csak ezen van.

És ezzel újra és erősen újra behívja azokat, csak ezt tudja észlelni. Pozitív élményt nem is tud regisztrálni.

Belekerült tehát egy ördögi körbe.

Mivel megtanulta ezt, a figyelést, és a rejtőzést is szokássá tette (nehogy zajt okozzak, mert azzal felhívom magamra a figyelmet), erről egyik pillanatról a másikra nem tud leszokni. Ezért ebben az esetben is gyanítom, hogy hosszabb terápiás időszakra van/lenne szükség.

Vannak különleges példák, hogy egyedül is túllépnek egy ilyen horderejű problémán. Sajnos azonban kevés az ilyen példa. Ezért annak az esélyét, hogy ezt egyedül meg tudja oldani, kicsinek tartom. Jó lenne, ha nem lenne igazam!

Viszont a probléma mögé kukkantva, – segítséggel, biztonságos körülmények között – feltárva az igazi okot, lehetőség nyílik visszatérni a vágyott hétköznapokba. Bár ugye nem lehet már ugyanaz a jelen, ha ilyen múlt előzte meg. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ezzel a bölcs átélt előzménnyel pontosabban tudja magát segíteni és megérteni, ha hasonló eset fordul(na) elő vele.

A módszer nem csak ilyen súlyos, hanem az egyszerű hétköznapi konfliktusok esetén is kiválóan működik. Hiszen ahogy „beszerezzük” negatív élményeinket, így indulnak kisebb vagy nagyobb traumáink. És hogy mit tanulunk belőle, mire használjuk fel azt a megerősítő folyamatot, amíg eljutunk a téma kioldásáig, csak rajtunk múlik. Mert mindaddig erősít, amíg azt nem mondjuk: – Most már elég! Nem akarom tovább elviselni!

Hisz ekkor jön meg a belső erőnk, akarjuk a változást és képesek is leszünk rá!

És ez jó hír, hiszen az önismeretünket, bátor szembenézésünket erősíti. Valamint arra sarkall, ne féljünk félelmeinkkel szembenézni.

Az út, saját utunk ezen vezet keresztül.

 
Cikkem következő részében az oldás útjáról írok.

A cikksorozat többi része:

Félelem, pánik, depresszió - kiút az árnyékos oldalról (1. rész)
 
-----     
* A mániás depresszió okai
A bipoláris zavar okai mindmáig nem tisztázottak, azonban számos elmélet született a betegség feltételezett hátteréről. A XX. század második felében több olyan elgondolás született, amely biológiai tényezőket tett felelőssé. A katekolamin elmélet a depresszió kutatása kapcsán keletkezett, lényege a depressziós beteg noradrenalin és szerotonin rendszerének komplex zavara. A katekolaminok - és az említett két vegyület - neurotranszmitterek, a neurotranszmitterek pedig olyan agyi vegyületek, amelyek üzeneteket szállítanak egyik idegsejttől - neuron - a másikig. Ennek alapján feltételezték, hogy a mániás epizódok alatt a noradrenalin emelkedett szintje mérhető, amely igazolódott, de azt is kimutatták, hogy a szerotonin szintje a mánia esetében is csökkent. Így született a hangulatzavarok "megengedő" elmélete: az alacsony szerotoninszint "előkészíti a terepet" a hangulatzavar számára, amely akár a depresszió, akár a mánia felé tolódhat el.
Egy másik biológiai magyarázat szerint a bipoláris zavarban a nátriumionok áthaladása az idegsejtek membránján - burkán - nem megfelelő. Az agyi üzenetek pontos továbbításához szükséges, hogy a nátriumionok mindkét irányban - az idegsejtbe és az idegsejtből - akadálytalanul közlekedjenek, ez biztosítja, hogy az idegsejt ne legyen túl érzékeny vagy túl érzéketlen az ingerekre. A mai elképzelések szerint a nem megfelelő ionáramlás következtében, ha az idegsejtek túl gyakran adnak választ, mánia jön létre, és fordítva, ha túl ritkán, depresszió.
A genetikai tényezők szerepére az hívta fel a figyelmet, hogy a bipoláris zavarban szenvedő emberek rokonai között 4-25%-ban fordul elő a megbetegedés. A mániás depressziót a családfakutatások az X-kromoszóma génjeivel hozták összefüggésbe, a molekuláris biológia kutatói viszont a 11. kromoszóma egyik régiójában találtak eltérést. Elképzelhető, hogy a betegséget genetikai rendellenességek kombinációi hozzák létre.

Indexkép: Comfreak / Pixabay.com