Mit értünk Münchausen-szindrómán?

A Münchausen-szindróma vagy klinikai nevén a fakticiózus, azaz színlelt zavar a mindennapi életet jelentősen befolyásoló, súlyos érzelmi nehézségekkel járó mentális betegség.
 

Az ebben szenvedő egyén olyan mélyen vágyik a figyelemre, hogy ezért szándékosan pszichés vagy testi tüneteket produkál, esetleg hamisít, amely alapján betegnek, sérültnek mutathatja magát.

A másnak előidézett Münchausen-szindróma főként, de nem kizárólag a 6 év alatti gyermeket nevelő anyákra jellemző mentális zavar, amely az előzőtől jelentősen különbözik. A zavar a visszaélés és az elhanyagolás olyan formája, amikor valaki akaratlagosan meghamisítja egy gyermek vagy egy felnőtt (pl. idős ember), esetleg egy háziállat testi, pszichés vagy fejlődési rendellenességének tüneteit, hogy ezzel az áldozatot beteg szerepbe helyezze. Teszi mindezt annak érdekében, hogy ezzel kielégítse a saját pszichológiai szükségleteit, például figyelmet és elismerést kapjon, mint gondoskodó hozzátartozó, de egyes szakértők szerint a magánál fontosabbnak tartott orvosok megtévesztésével megélt elégedettség érzés is meghúzódhat a háttérben.

Mitől alakulhat ki a Münchausen-szindróma?

Hiába írunk 2021-et, a tudománynak számos témában nincsenek kész válaszai. Ezt a mentális zavart is rendkívül nehéz felismerni, mert az ebben szenvedő alanyok jellemzően tagadják a probléma létezését, ebből kifolyólag a háttérismereteink is hiányosak. A kutatók folyamatosan vizsgálják a különböző pszichés tényezők szerepét, de a jelenlegi tudásunk szerint a kialakulásában szerepet játszhat olyan családi mintázat, ahol az egészségért elhanyagolás járt, a betegségért pedig figyelem és szeretet. A betegek élettörténetében gyakori a gyermekkorban hosszan fennálló kórházi kezelés, a gyermekként elszenvedett bántalmazás vagy elhagyatottság, valamint egy szeretett személy fiatalkorban bekövetkezett halála. Fontos azonban megjegyezni, hogy a háttérben meghúzódó okok tudattalanok.

A továbbiakban fókuszáljunk a másnak előidézett Münchausen-szindrómára.

Miért nehéz észrevenni?

Ha egy anyával találkozunk a rendelőben, biztosan nem gondoljuk róla, hogy tüneteket hamisít a gyermekének. A szorongó anyák is gyakran járnak orvoshoz, nem beszélve arról, amikor egy gyermek panaszai az orvosoknak is komoly fejtörést okoznak.
 

A másnak előidézett münchausen-szindrómás zavarral küzdő anyuka is ott ül a váróban, a különbség csupán az, hogy az ő gyermekét azért küldik kórházba, mert vért csepegtetett a gyermeke vizeletébe.

A diagnosztizálás nehézségeit jól mutatja, hogy Magyarországon elsőként Dr. Pászthy Bea gyermekorvos, gyermekpszichiáter írt esettanulmányt egy ilyen esetről, és saját bevallása szerint még szakemberként is nehéz volt helyesen érzékelni a helyzetet.
 

A másnak előidézett Münchausen-szindróma veszélyei

Gyakori eset, hogy egy anyuka azt állítja, gyermekének visszatérő epilepsziás rohamai vannak, akinek emiatt megműtik a koponyáját. De nem ritka az ételmérgezés vagy az ételmegvonás sem. Ismert magyarországi eset, amikor a másfél éves gyöngyösi kislány alig három és fél kilósan halt éhen.

Ha csak a számokat nézzük, fontos információ, hogy

a gyerekek 6-10%-a belehal bántalmazója manipulációiba, ám ha életben is marad, a bántalmazás következményei egész életen át tartó súlyos fizikai és pszichés károkat okozhatnak.
 

Mikor érdemes gyanút fogni?

Ennek a kérdésnek nagyon örülök, készültem is rá egy ellenőrző listával, amelyet megköszönöm, ha megosztasz az olvasóitokkal. Ha röviden akarom összefoglalni, már az jelzésértékű, ha az anya különösebb aggodalom nélkül elfogad olyan beavatkozásokat, amelyek kockázatosak a gyermeke számára. Ezen kívül feltűnő lehet, ha a gyermek betegségének kórtörténetéről homályos információkkal szolgál, illetve ha a panaszok az anya távollétében megszűnnek.
 

Gyanús jelek az anyánál:
 

1. Különösebb aggodalom nélkül elfogadja a gyermek kockázatos orvosi beavatkozásait.
2. Orvosi ismeretekkel rendelkezik annak ellenére, hogy nincs orvosi végzettsége.
3. Kórházról kórházra jár a gyermekkel és újabb egészségügyi intézkedéseket kér.
4. Nem hajlandó elmozdulni a gyermeke mellől.
5. Úgy tűnik, élvezi a kórházi környezetet és azt a figyelmet, amit a gyermeke kap.
6. Hiányzik a szociális háló vagy a család.

Gyanús jelek a gyermeknél:
 

1. Többféle betegségben szenved, de normál vizsgálati eredményei vannak, a kezelésekre nem reagál.
2. Szokatlan kórtörténettel és az orvos megfigyeléseivel ellentétes, megmagyarázhatatlan tünetekkel rendelkezik.
3. A tünetek elmúlnak, amikor az anya nincs jelen, de otthon súlyosbodnak.
4. Gyógyszerek, vegyszerek mutathatók ki a vizeletében.
5. Ismételt kezeléseken, műtéteken esett át.
6. Negatív eredmény után új szövődmények, tünetek jelentkeznek.

Tipikus tünetek lehetnek: fejfájás, apnoe, fogyás, vérzés, fertőzés és láz, urológiai problémák, veseproblémák, emésztőrendszeri problémák.

Hol található egy hétköznapi személy felelőssége?

Mindenhol! Életmentő lehet a környezetből érkező figyelmeztetés, különösen, mivel a tapasztalat is azt mutatja, hogy leggyakrabban gyermekvédelmi jelzés miatt indul meg a szakértői vizsgálat.

Legyetek figyelmes szomszédok, szülőtársak, rokonok! Gondoljátok át, milyen lehet ilyen helyzetben felnőni! Mindannyian úgy gondolunk gyermekként a szüleinkre, hogy jók és szeretnek minket.
 

A bántalmazott gyerekek mindig azt hiszik, hogy biztosan csak rosszul viselkedtek, azért bántják őket. Mivel mi felnőttként már tudjuk, hogy ez nem így van, a mi felelősségünk, hogy megtegyük a kellő lépéseket.

Vegyétek elő a csekklistát, gondoljátok át, és bátran mozdítsátok meg a teret magatok körül, ha úgy gondoljátok, veszélyben van egy gyermek! Jelentést tenni a gyermekjóléti szolgálatnál, a gyermekvédelmi jelzőrendszernél lehet, melynek tagjai a rendőrség, a házi gyermekorvos és a védőnői szolgálat.

Ellenkező esetben úgy járhattok, mint én, amikor egyszer elhajtottam egy 10 éves forma kisfiú mellett, aki egy forgalmas út pirinyó járdaszigetén ült, hátizsákkal a hátán. Életemben egyszer nem fordultam vissza, pedig máskor már megtörtént velem hasonló eset, amivel egy életet mentettem meg. Azóta sem felejtettem el, még ma is álmodom vele.
 

Mit okozhat a gyerekben?

Ha a gyermek túl is éli az ijesztő és sokszor fájdalmas orvosi beavatkozásokat, a szándékos tünetokozást, amelynek következményei lehetnek pl. a vakság, a mentális leépülés, égési sérülések, hosszútávú kilátásai valójában az elszenvedett sérülések mértékétől függenek. Gyakori a depresszió és a szorongás, ami mély kilátástalanságot és félelmet takar. Hiszen hogy is lehetne beilleszkedni a társadalomba, baráti-, munkahelyi kapcsolatokat ápolni egy ilyen kapcsolati élménnyel?
 

A gyermeki gondolkodás alapvetése, hogy a szülő jót akar. Egy gyermeknek elképzelése sincs arról, hogy valami nincs rendben.

Gipsy Rose, az egyik leghíresebb, ma is élő áldozata anyjának, aki odaadóan ápolta az egyébként egészséges gyermekét. Megrendítő életüket többször is megfilmesítették és az egyik csatorna jóvoltából rengetegen látták is.

Rose következő mondata mutatja be leginkább, milyen védtelenek azok a gyerekek, kiknek bölcsőjét bántó kezek ringatják:
 

„Gyógyszereket vettem be, amikre azt mondta, hogy a leukémia miatt kell szednem. Leborotválta a hajam és azt mondta, úgyis ki fog hullani, így jobb lesz. Én vakon hittem, hogy az anyák mindig jobban tudják.”
 

Vajon miért alakul ez így?

Egy síró kisgyermek láttán általában mindannyiunkban felébred az együttérzés, amit tekinthetünk belépőnek az elég jó szülők csapatába. Azonban egy elég jó anyának képesnek kellene lennie a biztonságos fizikai- és érzelmi környezet megteremtésére, illetve a szeretetre, amely megnyilvánul a gondoskodásban, a figyelemben, az elfogadásban, a gyermek dicséretében és a gyermek életkorának megfelelő autonómia biztosításában.

A célom ezzel nem az, hogy növeljem anyatársaim elvárások miatti amúgy is magas szintű szorongását, azonban úgy gondolom, ezen keresztül válik igazán érthetővé, hogy a külső szemlélő számára a gondoskodó, türelmes, áldozatkész anya milyen láthatatlanul válik életveszélyessé.

Azt még mindenképpen szeretném elmondani, hogy a másnak előidézett Münchausen-szindrómában érintetteknek hosszú távú pszichiátriai kezelés segíthet beazonosítani azokat az érzéseket, melyek a viselkedést okozzák. Bizonyos esetekben előnyös lehet, ha az egész család részt vesz a kezelésben, kiemelve ezzel a családterápia jelentőségét.
 

Hogyan tudunk segíteni a másnak előidézett Münchausen-szindrómában szenvedőnek?

Fontosnak tartom, hogy odaforduljunk azokhoz, akik ezzel a zavarral küzdenek.

Nem lehet megjósolni, kinél alakul ki ilyen mentális zavar, és nincs ismert módja a megelőzésnek. Ezért ha úgy érzed, hogy ilyen tüneteid vannak, azonnal kérj segítséget egy szakembertől, még mielőtt bántanád a gyermekedet! Nagyszerű, ráadásul ingyenesen igénybe vehető szakemberek vannak Magyarországon, például a Tündérhegyi Klinikán.

Ne feledjétek, a zavar felismerése lehetőséget ad a kezelésre és reményt nyújt a családnak a felépülésre. Minél előbb jelzed, annál nagyobb lesz az esélye a gyermeknek a felépülésre.

Mindannyian arra vágyunk, hogy szeressenek, elfogadjanak minket és részei lehessünk egy egészséges közösségnek, ezért érdemes megküzdeni!

Indexkép: Depositphotos.com