6+2 ok, amiért példát vehetnénk a svájci iskolarendszerről

1. Nincs túlterhelés

A magyar iskolák sokszor emlegetett problémája, hogy túl sokat akarnak a gyerek fejébe tölteni, ráadásul olyan infókat, amik nem a gyerek életkorának és érdeklődésének megfelelőek, és a gyerek hétköznapi világához sem kapcsolódnak. Svájcban tényleg működik az, hogy nem kell rohanni sem az olvasás, sem a szorzótábla megtanulásával. A "lassan járj, tovább érsz" elve alapján komótosabb tempóban, de kevesebb stresszel tanulják az alapkészségeket.
 

2. Természet közelsége

Persze, mondhatjuk, hogy Svájcban több a hegy, könnyű nekik közel lenni a természethez. De az az igazság, hogy a gyerek egy sík pusztán is kapcsolatba tud lépni a természet erőivel. Engem először ledöbbentett, sőt, talán fel is háborított, hogy a kis ovisokat minden héten egyszer erdőbe viszik - ha esik, ha fúj. Ilyenkor nyolctól délig barangolnak az erdőben, tüzet gyújtanak (az erdőkben a települések által gondozott tűzrakó helyek vannak), kolbászt sütnek - esőben is. Amikor ezt először mesélte a barátnőm, éreztem a gyomromban a gombócot: "Én ezt nem engedném! Hogy tehetik ki a kicsiket ilyen körülményeknek?!" De aztán megértettem: minden ovisnak vízhatlan ruhával és apró hátizsákkal kell készülnie ezekre a kirándulásokra, és tényleg nem olvadnak el egy kis esőtől, nem cukorból vannak. És honnan tudja a szülő, hogy másnap erdei program lesz? Ezt is nagyon jópofán oldják meg! A gyerek előző nap, mikor haza indul az oviból, kap a nyakába egy feltűnő láncot rajta egy papír rajzzal, ami a kirándulásra utal. Így a gyerek nem felejt el otthon szólni, a szülő pedig nem felejt el esőbiztos ruházatot ráadni. 
 

3. A tanterv része a kézművesség, a gyakorlati kompetenciák fejlesztése

Emlékszem, hogy amikor én voltam iskolás, a manuális dolgok, a technika, a rajz és minden más "készségtárgy" a "futottak még" kategóriában volt, senki nem vette komolyan ezeket. Ez az elmúlt 30 évben mit sem változott. Legalábbis a központi tanterv szintjén nem. A svájci általános iskolában (a legtöbb helyen) délben hazamennek a gyerekek ebédelni, utána vissza az iskolába délutánra - hogy az otthon ebédelés hogyan lehetséges, az megér egy misét, az egy másik mese... Szóval, délután jönnek a gyakorlatias foglalkozások. Ebből máris kitűnik, hogy sikere lehet az iskolában annak a gyereknek, aki jó matekos, de annak is épp annyira, akinek a kézügyessége kimagasló. És nem is cél, hogy mindenki "elméleti szakember" legyen, Svájcban viszonylag kevés gyerek tanul tovább gimnáziumban, viszont a szakmáknak nagy megbecsültsége van - anyagilag is.
 

4. Kevés házi feladat

Van ugyan lecke, de messze nem annyi, hogy ez az esték és a hétvégék programját behatárolja. A tantárgyi tanulás terepe alapvetően az iskola, délután 4 után nem kell még otthon is órákat ülni a házi feladat felett. (Ez persze a gimnáziumokban változik, de oda tényleg csak az jelentkezik, aki később egyetemen akar továbbtanulni.)

De figyelem! Ez az írás pont nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy Svájcban minden tökéletes. Mert ott sem az! (Például hadd említsem meg, hogy bármely különóráért - legyen az sport-, nyelv-, zene- stb. óra, a szülőnek mélyen a zsebébe kell nyúlnia, még a svájci fizetésekhez képest is drágák a magánórák.) Tehát nem kell lemásolni a svájci rendszert (sem), de érdemes elgondolkodni, mi az, ami ebből a magyar oktatási rendszerben alkalmazható és jó eredményt hozó lehetne. Kérdezzék meg a szülőket, a pedagógusokat - ezekből a válaszokból lehetne igazán hatékonyan átalakításokat tervezni és kivitelezni.
 

5. Az oktatás mögött álló családmodell

Ez talán a legnehezebb rész, ez még a svájciaknak is egyre több nehézséget tud okozni. A hagyományos svájci családban az apa keresete fedezi a kiadásokat, így sok anyuka csak a háztartásban dolgozik, vagy néhány órában, részmunkaidőben (lehetséges nemcsak 6 és 4, de akár még kevesebb órában is állást vállalni). De a válások száma Svájcban sem alacsony, ott is sok anyuka neveli egyedül a gyerekét - igaz, a szociális háló erősebb, mint Magyarországon. Mindenesetre a gyerek számára kedvező, ha délben hazaugorhat, és az anyukája által főzött meleg ételből ebédel. És az is egy nagyon szimpatikus jelenség, hogy szülői értekezletre általában mindkét szülő együtt érkezik az óvodába és az iskolába is!
 

6. Befogadókészség

Itt rögtön hadd mondjam el, hogy a svájciak sokat várnak attól, aki befogadást kér tőlük. A nyelvüket megtanulni, a szokásaikat ismerni és tiszteletben tartani kötelező. Aki azonban ezt megteszi, az számíthat a támogatásukra. Itt is előfordul persze, hogy a gyerekek csúfolódnak, gúnyolják az új osztálytársat. A megoldás kulcsa ilyenkor a pedagógus! Neki kell okosan és finoman közbelépni. És ezt meg is teszik, mert a diszkrimináció a svájci értékrend szerint nem elfogadható. Amiről azonban nem szabad megfeledkezni: ha külföldiként akarsz Svájcban élni, tényleg a legfontosabb dolgok egyike, hogy tartsd tiszteletben a kultúrájukat, a nyelvüket, és dolgozz szorgalmasan!
 

+1. Svájci identitás

A svájciak számára fontos, hogy Svájc a hazájuk. Büszkék rá. Ünnepeken szívesen teszik ki a házukra a svájci lobogót, és nagyon fontos nekik a saját nyelvük: a svájci német. Bár az iskolában minden gyerek megtanul Hoch-Deutschban is beszélni, de ők a sztenderd németre úgy tekintenek, mint idegen nyelvre, amelyet tanulniuk kell. Ez a fajta egészséges büszkeség nagyon szimpatikus, nyilvánvalóan erősíti a lelküket.
 

+2. A tisztelet és a bizalom gesztusa: kézfogás a tanárral

Ez egy nagyon szép szokás, azt hiszem, ha még tanítanék a közoktatásban, javasolnám is a diákjaimnak, hogy vezessük be! A svájci iskolások ugyanis minden reggel, amikor az iskolában elkezdődik a tanítás, az órára érkező tanárral kezet fognak. Jelképe ez a közös munkának, az egymásnak adott tiszteletnek, a bizalomnak. 

Fotó: shannonmatthew/pixabay.com