Így hathat az életünkre, ha folyton kritizáltak gyerekként

Ha felismerted, hogy rád is jellemzőek ezek a tulajdonságok, akkor már ezzel is egy hatalmas lépést tettél előre, a megoldás felé.
 

1. Külső megerősítés kell mindenhez

A kritikus szülők keveset vagy egyáltalán nem dicsérik a gyereküket, ha valami jót csinál, akkor az természetes számukra. Ezért is van az, hogy felnőttként az ilyen ember folyamatosan arra vágyik, hogy mások megerősítsék, hogy ügyes, hogy sikeres, hogy jól teljesített, stb. Teljesen ki vannak éhezve egy-egy pozitív megerősítésre, dicséretre. 

A gyerekkori dicséret megvonása azzal is járhat, hogy az illető úgy érzi, nem is érdemli meg, hogy megdicsérjék. Szokatlan számára az őszinte bók, nem tud mit kezdeni vele, a gyerekkori emlékei miatt ugyanis állandó bizonytalanságot érez, amikor valaki értékeli őt.
 

2. Problémák az önértékeléssel

"Hosszú évekbe telt, mire mertem hinni magamban. És ebben a párom nagy segítségemre volt. Kezdetben még neki se mertem elhinni, hogy érek valamit, hogy képes vagyok dolgokat elérni, hogy nekem is sikerülhet. Úgy éreztem, hogy ő túl jó hozzám képest, hogy nem is vagyok méltó a szeretetére. Ma már tudom, hogy ez is amiatt volt, hogy a szüleim állandóan kritizáltak" - meséli Kitti a Családinetnek, aki bátran vállalta, hogy beszél az érzéseiről. 

Az önértékeléssel való küzdelem egyébként az élet minden területét érintheti, beleértve az emberi kapcsolatokat és a munkát is.
 

3. Maximalizmus

"Mivel gyerekkorban rengeteg kritikát kaptam, felnőttként próbálok mindent tökéletesen csinálni, nehogy kritikát kapjak. De nemcsak a munkámban vagyok igényes, bármiről van szó, nem szeretem, ha hiba csúszik a gépezetbe. Néha tudom, hogy ez már beteges, például amikor a kislányom minden ceruzáját órákig hegyezem hogy tűéles legyen, vagy hogy a könyvek nálunk a polcon ABC sorrendben vannak, de egyszerűen ilyen vagyok" - mondja Kitti. 

A maximalizmus azért is jellemző az ilyen emberekre, mert túl magas elvárásokat támasztanak magukkal szemben, hiszen a szüleik is így tettek velük gyerekkorukban. Folyamatosan hajtanak, de hiába: soha nincsenek megelégedve magukkal.
 

4. Önbizalomhiány

"Sokszor vagyok bizonytalan, még a legegyszerűbb döntéseket se tudom meghozni, hosszasan dilemmázok" - meséi Kitti, akit egész gyerekkorában kritizáltak a szülei. 

Ő és a hozzá hasonló emberek emiatt önbizalomhiánnyal küzdhetnek az életben, folyamatosan félnek attól, hogy rossz döntést hoznak, és ez kihat a mindennapjaikra.
 

5. Szorongás

Szakértők szerint, ha valakit sokat kritizálnak gyerekkorában, akkor felnőttként szorongóvá válhat, képes lehet a leghétköznapibb helyzetek miatt is feszengeni. 

"Folyton a szüleim nyomása alatt voltam, mindig próbáltam megfelelni az elvárásaiknak, de úgy éreztem, hogy sosem tudok, sosem lesz olyan, hogy elégedettek lennének. A mai napig, még felnőttként is érzem ezt, hogy nekik vagy miattuk is szeretnék bizonyítani. Persze állhatok a fejem tetejére is, akkor sem leszek nekik soha elég jó" - mondja Kitti. 

Tudatossággal és megfelelő segítséggel azonban leküzdhetőek ezek az érzések, és van lehetőség a kiegyensúlyozott, boldog életre félelmek, korlátok, szorongások nélkül.

Ha felismerted, hogy rád is jellemzőek ezek a tulajdonságok, akkor már egy hatalmas lépést tettél előre. Nem az számít, hogy mit kaptunk gyerekként, hanem az, hogy mit kezdünk azzal a csomaggal, ami nekünk jutott. Sosem késő változtatni az életünkön!

Indexkép: Depositphotos.com