Hogy a probléma széles réteget érint, mi sem mutatja jobban, mint hogy a Single mum still standing (Egyedülálló anya még mindig talpon) blog bejegyzését idáig közel 15 ezren osztották meg. Bár bizonyos részletek a magyar viszonyokra nem alkalmazhatóak egy az egyben, nem vitás, hogy a hazai egyedülálló szülők hasonló nehézségekkel nézhetnek szembe.

Kapcsolódó cikkünk: 350.000-en élnek hazánkban, mégis láthatatlanok: az egyedülálló szülők
 

Nyílt levél az apának, aki alig fizet gyerektartást...

"A gyerektartásból, amit nekem fizetsz, nem a nyaralásomat finanszírozom. Nem a TE pénzedből ruházkodom, és természetesen nem ebből elégítem ki az olasz borok iránti ártatlan szenvedélyemet sem. A nehezen megkeresett pénzed nem a konditermi belépőmhöz kell, és nem megy a (nem létező) takarékszámlámra sem.

Úgyhogy ha azt látod a Facebookra és Instagramra feltöltött képeimen, hogy a gyerekek nélkül töltött hétvégéimen a barátaimmal találkozom - légy egészen nyugodt, ezeket én fizetem. A Destiny’s Child szavaival élve: "The shoes on my feet, I bought ’em - I depend on me, if I want it" (A lábamon lévő cipőt magam fizetem, csak magamra számíthatok, ha úgy akarom.)

Akkor lassan is elmondom: minden fillér, amit azét fizetsz, hogy a gyereknevelésben segíts vele, egyenesen a gyerekekhez megy. Két munkahelyem van, hogy a saját életemet és a gyerekekét is finanszírozni tudjam. Ez egy elég egyszerű felállás, amit úgy tűnik, nem nagyon vagy képes felfogni.

Úgyhogy eléggé el vagy tévedve, amikor keserűen olyanokat mondasz, hogy "kevesebbet kéne eljárkálnom", amikor felhívom a figyelmedet a tartásdíjra.

Tehát mit is kellene fedeznie a tartásdíjnak?

Bevallom, egy része hiteltörlesztésre megy - annak a háznak a törlesztésére, amelyben a gyerekeink töltenek 14 éjszakából 11-et. Ez az otthonuk. Emellett ez a pénz segít a ház fenntartási költségeiben is. Remélem, egyetértesz azzal, hogy kell lakniuk valahol.

Milyen következményekkel jár, ha nem járulsz hozzá a lakhatási költségeikhez?

• Megtörténhet például, hogy olcsóbb lakás után kell néznünk egy kevésbé jó környéken, ami minden bizonnyal azt is jelentené, hogy iskolát kell váltaniuk. A pénzed abban is segít, hogy ruházni tudjam őket, és néha költök belőle mosóporra is, amivel ezeket a ruhákat mosom. Ebből veszem nekik az iskolai egyenruhát, és fizetem az osztálykirándulást.
• A pénz hozzájárulás az úszásórához, amire szintén én viszem őket, és ahol te még soha nem jelentél meg; mert szeretném, ha birtokában lennének ennek az életmentő képességnek. Időnként ebből fizetem a fiunk fociedzését és a meccsekre való hordását is (egyébként nagyon ügyes benne, egyszer igazán szánhatnál rá egy kis időt, hogy eljöjj megnézni - nagyon örülne neki).
• Ebből fizetem a szülinapi bulijukat is, amire a feleséged nem enged el téged, mivel a mai napig féltékeny lesz, ha mi ketten szóba állunk egymással. Sőt ebből veszem a szülinapi ajándékukat is, és milyen jól teszem, mert a lányunk semmit nem kapott tőled az ötödik születésnapjára, hiába töltöttetek aznap délután két órát együtt. Képzeld, ha én is ugyanezt tettem volna aznap: nem kapott volna semmit a szülinapjára.
• Ebből a pénzből veszem nekik a Clarks cipőket, az olcsóbb típusok ugyanis feltörik a lábukat. Ebből fizetem a gyerekfelügyeletet is - vagy azt gondolod, az óvoda és a napközi ingyen van?

Egy napot el kellene töltened az én helyemben, hogy lásd, a pénzed arra kell, hogy a gyerekeink méltó körülmények között nőhessenek fel.

Tehát mennyi gyerektartást kellene fizetned?

A törvény szerint a gyerektartás összege egy gyerek esetében a heti bruttó fizetés 12, két gyerek esetében 16 százaléka. Mindössze ennyit kérek tőled. Nem többet, nem kevesebbet. És azt, hogy felfogd, ezt nem én találtam ki.

16 százalék. Ennyitől nem fogsz tönkremenni, ugye? Nem kell elhagynod miatta az ötszobás lakásodat. Boldog lennék, ha a fizetésem 16 százalékából a gyermekeim minden szükségletét fedezni tudnám - elég gazdag lennék akkor. Én azonban szinte minden fillért, amit megkeresek, a gyerekeinkre költöm.

Tudom, hogy az, hogy nem fizetsz, nem eleget fizetsz, vagy késel a fizetéssel pusztán az utolsó olyan lehetőséged, amikor egy kis hatalmat gyakorolhatsz felettem. Biztos nagyon erősnek érzed magad attól, ha megint öt napot késel a pénzzel, és én ilyenkor semmit sem tehetek. Micsoda férfias viselkedés.

Mivel ez nem egy hitelkártya, nyugodtan megteheted, hogy nem fizetsz rendesen, mivel
a) Úgyse tudja meg senki
b) A hatóságok olyan szerencsétlenek, hogy nem éri meg ilyesmiért szólni nekik.

Túl könnyű elbújni a hatóságok elől. A külön élő szülő egyszerűen bejelenti magát magánvállalkozónak, a bevételét pedig eltitkolja, vagy kézbe kéri a fizetését, és máris megtarthatja az egészet.

Valójában elég ravasz vagy, ugyanis fillérre annyit fizetsz, amennyi elő van számodra írva, szóval papírod van arról, hogy megfelelően hozzájárulsz a gyerekeid neveléséhez. Bármikor szóba hozom ezt, azt válaszolod, hogy annyit adsz, amennyit megítéltek, pedig mindketten tudjuk, hogy a teljes történet nem ez. Annyit fizetsz ugyanis, amennyi a bejelentett jövedelmed alapján a kötelességed - és az a kis fizetés, amennyit te a hatóságok felé bevallasz nem annyi, amennyit valójában keresel. Okos vagy: kihasználod a kiskaput, hogy ne kelljen támogatnod a gyerekeinket.

Szerintem még így is többet kapok, mint sok egyedülálló szülő, néhányan ennyiért is hálásak lennének, de miért kell a gyerekeinknek egy hamisan bevallott jövedelem 16 százalékát kapniuk, amikor több járna nekik?

A többi egyedülálló szülő nevében is mondom, hogy a mostani rendszer nem elég jó. A politikusoknak végre fel kellene ezt ismerniük, és több lehetőséget adni a hatóságoknak, hogy ellenőrizhessék a különélő szülők valós pénzügyi helyzetét. Ez a probléma egyedülálló szülők ezreit érinti, akik közül sokan gondolják úgy, hogy úgysem tehetnek semmit, de én nem fogom ezt hagyni. A gyerekeinkért harcolok, nem magamért.

Te nem vagy hajlandó beszélni velem erről, vagy válaszolni a levelekre, amelyeket ezzel kapcsolatban írok. Úgyhogy ha arra vagy kíváncsi, miért ezen az úton írok most neked: ez az oka. Jó lenne, ha emberi lényként kezelnél, és hajlandó lennél beszélgetni velem a gyerekeink szükségleteiről. Neked magadnak úgyis elég sok követelésed van, bár ezeket leginkább ügyvédeken keresztül közlöd.

Mindössze annyit szeretnék, hogy a valódi jövedelmedet valld be, és ennek megfelelően fizesd a gyerektartást. Nem túl bonyolult. Egyelőre azonban több pénzt kapok a gyerekek után az államtól, mint tőled. Ezen gondolkozz el egy percre.

Nem számít, mi történt közted és a nő között, akit valaha annyira szerettél, hogy két gyereket vállaltatok együtt. Az anyagi felelősséget a gyerekeidért továbbra is vállalnod kell. Attól még, hogy engem utálsz, nekik nem kellene szenvedniük.

Kedves Apuka, aki nem fizetsz gyerektartást, semmirekellő vagy, és nem tudom, hogyan tudsz tükörbe nézni. Annyit tudok, hogy megpróbálok olyan színvonalat nyújtani nekik, ahogy akkor élnének, ha nem váltunk volna el. Nem az ő hibájuk, hogy nem tudunk együtt élni.

Az, hogy nem fizetsz, a saját szülői kudarcod. Éppolyan hiba, mint hogy nem jelentél meg a fiad karácsonyi műsorán, pedig megígérted. Olyan, mint hogy a TE hétvégéiden nem vagy hajlandó a fiadat elvinni a vágyott focimeccsre, a lányodnak pedig megtiltottad, hogy a te napjaidon táncórára járjon. A lista még sokáig folytatható.

Ne várd tőlem, hogy helyesen cselekedjek. Borzalmas apa vagy. Szerencséjük, hogy én itt vagyok nekik."

Indexkép: pixabay - kschneider2991