Nem is kérdés, a leggyakoribb probléma az, hogy az emberek nem tudják megtalálni a párjukat. Nehézségeik vannak az egyenrangúság és a hosszú távú harmónia megteremtésében, ezért a kapcsolatok előbb-utóbb tönkre mennek. Ez kudarcélmény, ami miatt még nehezebben találnak új párt, mert félnek az újabb sérüléstől.
A legtöbben abba a csapdába esnek, hogy külső kapaszkodókat próbálnak keresni: "ha lefogyok, biztosan találok párt", "ha több pénzem lenne, nem lenne gond" stb. Pedig elsődlegesen befelé kellene munkálkodni, méghozzá az önismereten! Enélkül ugyanis csupán magába a szerelembe - egy idealizált képbe - leszünk szerelmesek.
 

Hol rontjuk el?

A felszínen jellemzően kommunikációs probléma jelentkezik, vagyis a párok úgy érzik, nem értik meg egymást. Érzéseiket, vágyaikat és azt, hogy mit szeretnének, nem tudják anélkül megfogalmazni, hogy bántanák, sértegetnék vagy kritizálnák egymást. Továbbá manapság nagyon nehéz kialakítani az egészséges egyensúlyt a munka és a magánélet között. Sokszor komoly logisztikába kerül megteremteni a pihenésre, töltődésre szolgáló időt, az "én időt", a "mi időt", gyerekekkel együtt még a "családi időt" is tervezni kell. Enélkül viszont kifogynak az energiatartalékaik. Mindkét fél türelmetlenebb, idegesebb lesz, a konfliktusokat inkább igyekeznek elkerülni, hogy ne veszítsenek még több energiát, és szépen észrevétlenül elkezdenek távolodni egymástól. A szeretetteljes egymásra figyelést és az intimitást felváltják az elvárások és a "szürke hétköznapok". Kialakul a társas magány.

Kép: flickr - Tina Franklin

Adok-kapok

Hatalmas problémát jelent a párok közötti egyenrangúság hiánya vagy elvesztése is. Ez számos területen jelentkezhet: egyik fél gazdagabb, mint a másik, jobban szereti a másikat, több energiát fektet a kapcsolatba stb. A másiknak való alárendelődés eleve kudarcra ítél egy párkapcsolatot, ha már az elején sem voltak a felek egyenrangúak. Sokkal nagyobb az esély egy kapcsolat megmentésére, ha az egyenrangúság eredetileg megvolt, csak valami miatt megbillent. Egyenrangúság kell a kölcsönös tisztelethez egymás iránt, ahhoz, hogy mindkét fél a kapcsolatban önmaga lehessen, és ahhoz, hogy a felek kölcsönösen építeni és támogatni tudják egymást.
 

Ér-e belevinni napi problémáinkat párkapcsolatunkba?

Tudatosság kell ahhoz, hogy el tudjuk különíteni, melyek azok a problémák, amiket magunk is meg tudunk oldani, illetve amiket nekünk kell megoldani, mert az egyéni felelősségi körünkbe tartozik. Ugyanakkor ahhoz is tudatosság kell, hogy felismerjük, melyek azok az esetek, amikor jogunk van támogatást, segítséget kérni a párunktól, illetve, hogy melyek azok a dolgok, amikbe muszáj őt bevonni, mert a közös életünket érintik. A másik határainak tiszteletben tartása azt jelenti, hogy figyelünk arra, hogy hogyan és mikor zúdítunk valamit a másikra, továbbá azt, hogy nem várjuk el a másiktól, hogy gondolatolvasó legyen.
 

A kulcs: az önismeret

Rengeteg módszer áll rendelkezésre, hogy segítsünk magunknak. A kineziológia például fejleszti az önismeretünket, megtanít felismerni és helyesen kommunikálni az érzéseinket, igényeinket. Erősíti az önértékelésünket, hogy jobban tiszteljük saját magunkat, mert csak így fogjuk tudni tisztelni a párunkat is, ami az egyenrangúság megteremtésének alapja. Ezek pedig nélkülözhetetlen elemei egy boldog párkapcsolatnak.

Indexkép: pixabay - Bob_Dmyt
Forrás: purecom.hu