Sajnos nagyon sokan küzdenek ezzel a problémával. Már nem érzik magukat jól a kapcsolatban, állandósultak a viták, veszekedések, kihűlt a szenvedély, vagy alig beszélnek egymással. A legtöbben azt élik meg, hogy a társuknak soha nem lehetnek elég jók, a párjuk folyton talál valami kifogásolhatót bennük. Mégsem képesek eldönteni, hogy menjenek-e vagy maradjanak, mert ez nem ennyire egyszerű kérdés.
Visszatartja őket a remény, hogy lehet ez még jobb, a gyerek, a közös vagyon vagy éppen az együtt felvett hitel. Azon tépelődnek, hogy mekkora sérülést okoz majd a válás a gyerekeik lelkében. Van, aki az újrakezdéstől retteg, és egyáltalán nem reméli, hogy egyszer lesz még egy új párkapcsolata. Férfiak, nők közös kérdése ilyenkor: „Kinek kellek én ennyi idősen két-három gyerekkel?”.

A kérdés tehát nem könnyű, valóban nagyon sok szempontot érdemes mérlegelni.
 

Volt-e legalább két-három jó évetek?

Az első és legfontosabb kérdés, hogy gondoljátok át, hogy volt-e legalább két-három jó évetek együtt. Ha azt tudjátok mondani, hogy a kapcsolatotok első évei harmonikusak, boldogok voltak, akkor minden esélyetek megvan arra, hogy megjavítsátok a házasságotokat. Ha viszont már az elején sem működött a dolog, ha az első pár évet is viharos veszekedésekkel töltöttétek, akkor nem sok esély van arra, hogy javítani tudtok egy valójában működésképtelen viszonyon.
 

Bántalmazó kapcsolatban élsz?

Azt mindenki tudja, hogy ha a párja megüti, megrúgja, rángatja, az fizikai erőszak, és ezt nem kell eltűrnie senkitől. Vannak, akik ennek ellenére mégis maradnak, mert sajnos természetes számukra, hogy így bánnak velük, vagy éppen nem merik elhagyni a bántalmazó partnerüket, mert attól félnek, hogy további bántalmazást szabadítanak magukra. A bántalmazó nagyon gyakran azzal zsarolja a párját, hogy elperli tőle a gyerekeket, így aztán a bántalmazott még évekig tűr. Márpedig ha van olyan eset, amikor egyértelmű, hogy véget kell vetni a kapcsolatnak, ez az. Persze nem könnyű kivitelezni, és gyakran külső segítség szükséges hozzá.

Sokan élnek bántalmazó kapcsolatban úgy, hogy nem is tudnak róla. A szóbeli bántalmazás jelei nem ennyire egyértelműek. Ha azt tapasztalod, hogy a társad viccnek álcázza a beszólásait, folyamatosan megaláz, rendszeresen sérteget, kritizál, utasítgat, és ha nem ennek megfelelően cselekszel, akkor dührohamban tör ki, akkor nagyon valószínű, hogy egy bántalmazóval élsz együtt. Ebben az esetben érdemes utána olvasnod a szóbeli bántalmazás jeleinek. Fontos viszont tudnod, hogy bántalmazó kapcsolatot nem szabad javítgatni. A bántalmazók szinte soha nem szokták beismerni, hogy bántalmazók, és bármekkora erőfeszítéseket is teszel bele, hogy megváltoztasd őt, ez tökéletesen reménytelen vállalkozás. Tehát a szóbeli bántalmazás esetében is igaz az, amit a fizikai bántalmazásról mondtunk: jobb minél hamarabb kiszállni a kapcsolatból.
 

Zsigeri ellenszenv

Előfordul az is, hogy egy kapcsolat eljut arra a pontra, amikor a párodat zsigerileg ellenszenvesnek találod. Itt igazából az „állati szintű” összeférhetetlenségről van szó. Ha utálsz már ránézni is a párodra, mert gusztustalannak találod, nem bírod elviselni az illatát, vagy úgy gondolod, hogy abszolút szerethetetlen számodra, akkor szintén nincs min gondolkodni. Lehetetlen együtt élni valakivel, aki szerinted aljas, ostoba, hibbant, ronda vagy büdös.
 

Eltűnt a bizalom

Vannak olyan kapcsolatok, amelyekből menet közben elpárolog a bizalom. Ha a társam rendszeresen hazudozik nekem, akkor teljesen világos, hogy egy idő után egyetlen szavát sem fogom elhinni. Egy ilyen kapcsolatban sem könnyű élni. Ha mégis ezt választod, akkor érdemes nagyon pontosan és világosan látni, hogy miért maradsz együtt valakivel, akinek még a kérdéseit sem hiszed el.
 

Együtt maradni a gyerekek miatt

A legtöbb házaspár azért gondolkodik hónapokat, néha éveket a váláson, mert attól tartanak, hogy a gyerekek sérülnek a válás során. A kutatások szerint a gyerekek nem a válás, hanem a szülők rendszeres veszekedései miatt sérülnek leginkább. Ha a kedvükért együtt maradtok, ezzel csak azt tanítjátok meg nekik, hogy a házasság arról szól, hogy fel kell áldoznod magad valakinek a kedvéért, és a párkapcsolat rossz dolog.
Ha a gyerekek kedvéért benne maradtok a rossz kapcsolatban, és nem tesztek semmit azért, hogy javítsatok rajta, esetleg elváljatok, ezzel azt is megtanítjátok a gyerekeknek, hogy nem lehet felelősséget vállalni az életetekért, el kell fogadni azt, amit a gép dobott. Sajnos egyik sem jó üzenet. Tulajdonképpen két rossz közül lehet választani: vagy kiteszitek őket a válás kellemetlenségeinek, vagy olyan negatív mintát mutattok nekik egy rosszul működő házasságban, ami valóban megnehezíti majd a felnőtt életüket.
Érdemes tudni, hogy a válás kellemetlenségei jócskán mérsékelhetőek, ha képesek vagytok nagy önuralommal békésen bonyolítani a dolgot. És persze mindig ott van a lehetősége annak is, hogy szembenéztek az elakadásaitokkal, és változtattok a dolgaitokon.
 

Szeretője van!

Kevés annál megrendítőbb érzés van, mint amikor rájövünk, hogy megcsaltak. Ha mostanában élted ezt át, akkor tökéletesen érthető, ha kétségbe vonod a házasságotok életképességét.
Érdemes azonban megvárni, amíg az érzelmi vihar lecseng, és a családod jövőjére vonatkozó kérdést higgadtabban át tudod gondolni. Lehet, hogy most kísértést érzel arra, hogy kirakd a hűtlen párod szűrét, de a fájdalom akkor is veled marad, attól nem fogsz ilyen könnyen megszabadulni.
Azt gondolom, hogy a hűtlenség valóban krízist okoz egy kapcsolatban, de minden krízis egyben lehetőség is a fejlődésre. Számtalan olyan házaspárral találkozom, akik a válság tanulságait levonva együtt maradtak, és képesek voltak helyreállítani a kapcsolatukban a bizalmat, és tudtak úgy fejlődni, hogy a házasságuk szilárdabba lett, mint korábban volt. Ne gondold tehát, hogy a hűtlenség elegendő ok a válásra! Sok házaspár képes megújítani a viszonyát, bár nem megy egyik napról a másikra.
 

Elmúltak az érzések

„Elmúlt a varázs” – mondják sokan, akik a válást fontolgatják. „Egyszerűen már nem szeretem őt.” Azok, akik a kiábrándulásról beszélnek, mintha a romantikus szerelem vagy a régmúlt idők rajongása után sóvárognának. Azt gondolják, hogy a valódi párkapcsolatok olyanok, mint a romantikus regények vagy filmek kapcsolatai. Ezekkel összehasonlítva laposnak és unalmasnak tűnik a sajátjuk. Márpedig érdemes tudomásul venni, hogy csupán kevés házaspárnak adatik meg a romantikus szerelem folyamatos érzése. És ahol ez megvan, ki szokott derülni, hogy a pár tagjai ezért nap mint nap megdolgoznak, tudatosan tesznek az érzések fennmaradásáért.
A sóvárgás helyett inkább tedd fel magadnak a kérdést: mit teszel azért, hogy az érzések fennmaradjanak? Ezt rendszeresen megkérdezem a klienseimtől is, akik csodálkozva visszakérdeznek: „Semmit. Mi tehetnék? Vagy megvan az érzelem vagy nincs.”
Azt hiszik, hogy az érzelmeknek saját életük van, és a véletlenen múlik, hogy kit látogatnak meg. Többnyire az, aki a házassága elveszett romantikáját siratja, igen keveset tesz azért, hogy újra felszítsa a házasságában a tüzet. Ezt vagy a házastársára hagyja, vagy próbálkozik néhányszor, majd feladja. Pedig nem reménytelen a dolog. Azt érdemes megvizsgálni, hogy mit tettetek másként a múltban, amikor még izzottak köztetek az érzések, és ebből néhányat újra elővenni. Azt gondolom tehát, hogy az „elmúlt a varázs” érzés még nem elegendő ok egy házasság felbontásához. Tudatos munkával, igyekezettel ezek a házasságok, kapcsolatok még igenis megmenthetőek. 

Fotó: Max Pixel