Szerintem amióta világ a világ a nő feladata a család összetartása, a tűzhely "melegének" őrzése, és ezen mit sem változtat az, ha a férfi is kiveszi a részét a házimunkából, vagy ha a nő tolja haza talicskával a pénzt. Ha igazi családot szeretnél, amire a gyerekeid fészekként gondolnak majd, ahol jó volt felnőni, akkor merned kell édesanyának (is) lenni.
 

Főzz szívből, lélekből

Ha tudsz már főzni, akkor gondolj a főzésre, mint meditációra, vagy kreatív tevékenységre. Ha pedig a konyhatündéri képességeid eddig még csak a rántottáig jutottak, fogd fel ezt egy új kalandnak, tudatod, képességeid tágításának, és kezdj el főzni tanulni. Igen, lehet könyvből is, a világháló, pedig korlátlan lehetőséget rejt ezen a téren is. Ne csüggedj, ha nem sikerül az első rántás, hiszen a főzés is olyan befektetés, mely biztosan megtérül. Az alapanyagokból összeállított étellel a családot táplálod, az általad készített ebédből, vacsorából, de még a suliba csomagolt tízóraiból is a gyerekeid teste épül, fejlődik, a te kezed munkája biztosítja számukra a szükséges energiát, életerőt. Éppen ezért kicsit sem mindegy egyrészről, hogy milyen alapanyagokból dolgozol, másrészről, hogy hogyan főzöl. Nem az egyes konyhaművészeti eljárásokra gondolok itt, sokkal inkább a főzés közben születő gondolataidra. Ha sietve, kapkodva, rosszkedvvel próbálsz valamit gyorsan összeütni, az nem úgy fog sikerülni sem ízben, sem állagban, mintha pozitív gondolatokkal kíséred a főzés egyes lépéseit. Próbáld csak ki, meg fogsz lepődni!

Tartsd össze a családot

Láthatatlan kötelékkel vagyunk egymáshoz kapcsolódva, ha akarsz róla tudomást venni, ha nem. A közeli családtagjaid érzik a rezdüléseidet, és te is az övékét. Ugye nem kell magyarázni azt, amikor csak messziről meglátod a porontyodat, még nem is szólt egy szót sem, de te már tudod, bántja valami. Látszik rajta, másképp áll, valahogy más a kisugárzása. Számodra egyértelmű, de az idegenek mégsem „veszik az adást”. A család egysége is olyan, mint egy szorosan szőtt pókháló. Azzal a különbséggel, hogy a család működtetéséhez egy motor is szükséges, egy központi energiaforrás, melyből a többiek táplálkoznak, erőt meríthetnek. Ez a centrális figura pedig nem más, mint az édesanya. A te energiáid éltetik a párod, a gyerekeid, a szüleid. Felelősségteljes, fárasztó munka jól csinálni, mégis az élet egyik legnagyobb kihívása, kiugrási, fejlődési lehetősége, ahol magunkat is tanulhatjuk, mi magunk is többekké, teljesebbekké válhatunk az átélt életesemények révén. Légy hatékony motor, adj le viszonylag rendszeres teljesítményt, ám ne feledd, hogy ahhoz, hogy a motor jól működjön, időt, energiát, pénzt is kell szentelned neki, néha el „kell” vinned szervízbe, fel kell töltened olajjal, vagy ki kell cserélned a szűrőket benne. Egyszóval akkor tudod összetartani a családot, ha magadra is gondolsz, ha magadról is gondoskodsz, hiszen csak ebben az esetben tudsz magadból adni, akár türelemről, akár szeretetről, akár megértésről, elfogadásról van szó. Ehhez számomra a MET adta a kulcsot.
 

Nevess minden nap

Azon a napon, amikor az óvodába járó kislányom megkérdezte tőlem, hogy miért nem mosolyogsz rám anya, amikor én rád nevetek? Először meghűlt bennem a vér. Nem értettem. Tényleg nem mosolygok vissza rá? Valószínű, ha ezt mondja. Te jó ég! Mi történt velem? A megoldandó problémák, a háztartás, a különórák logisztikájának kivitelezése három gyerek mellett tényleg ennyire maga alá temetett, tényleg vakolatként megszilárdította az erőlködés, az erőből való cselekvés az arcomat, hogy már nem is tudok mosolyogni, nem hogy nevetni spontán? Nagy baj van, állapítottam meg magamban. Ezt követően tudatosan kezdtem figyelni, és azt vettem észre, hogy napok is elmúlnak anélkül, hogy nem nevetek, nem mosolygok. Aztán megfogadtam, hogy hálás leszek a gyerekeimnek, hogy megmutatták, nem jó irányba tartok, és a segítségükkel újra tanulni kezdtem milyen az önfeledt nevetés és az őszinte mosoly. Azóta sokkal vidámabb vagyok, hiszen igen is tudatosan is lehet boldognak lenni az egyes pillanatokban. Éppen ezért lenne fontos, hogy ne hagyd elveszni a benned lévő gyermeket, aki még tud önfeledten kacagni, nevetni, akár önmagán is.

Végszóként csak annyit szeretnék még az előzőkehez hozzátenni, hogy az, hogy valaki meri felvállalni a klasszikus édesanya szerepet, az nem zárja ki azt, hogy az illető ne lehessen ízig-vérig nő. Csakis rajta áll, hogyan teremti meg a belső stabilitását ahhoz, hogy könnyedén tudja váltogatni, szükség szerint a szerepeit. A MET kurzus éppen ebben segíti a nőket, hogy megteremtsék önmagukat a maguk teljességében.

Fotó: photostock/FreeDigitalPhotos.net

betöltés...