Ha definiálni szeretnénk a társfüggő embert, leginkább azt mondhatnánk, a nárcisztikus ember ellentéte. Életének egyetlen értelme a partnere, aki mellett jóban-rosszban kitart, tehet az akármit. Lehet alkoholista, drogfüggő, tarthat szeretőt; egy a lényeg, nem tud olyan tenni, amivel párját eltaszíthatná magától.

Előbb-utóbb szinte föladja saját egyéniségét "egybeolvad" partnerével, s csupán egy szerepet játszik az élet színpadán. Nem önmagát adja, hiszen már arra sem emlékszik ki ő valójában. Ha a partnere úgy kívánja, bármit megtesz, csak partnerének jó legyen. Egyfajta függőség ez, rosszabb a dohányzásnál, a drognál, de még az alkoholnál is, hiszen nem csupán elvonási tüneteket okoz, de mindaddig gyógyíthatatlan, amíg fel nem ismeri valaki, hogy függővé vált partnerétől.

A társfüggő ember talán nincs is tisztában függőségével. Csak azt tudja, hogy szeretetet akar adni, s kapni, végtelen mennyiségben. Szüksége van a folyamatos visszajelzésekre, állandóan olyan dolgokat tesz, amiért partnerétől akár csak egyetlen jó szót kaphat. Főként ma, egy modern világban, ahol a konzervatív erkölcsi normák szinte teljesen megszűntek, "életveszélyt" jelent egy hasonló viselkedésforma. Az emberek többsége fél a kötöttségektől, így nem is tűri hosszabb ideig az ilyesfajta viselkedést. S a társfüggő ember összeomlik, vagy másik kapcsolatba menekül egy-egy szakítás után.

Miért alakul ki?

Elég néhány hasonló embert megkérdeznünk, vajon milyen volt a gyermekkora? Hiszen apró csecsemő kortól egészen tizenéves korunkig szüleink szolgáltatják az elsődleges mintát. Az elvált szülők gyermekei félnek a kötöttségektől, hiszen annak csupán az árnyoldalát látták. A társfüggő emberek gyermekkora is lehetett hasonló. Két alapvető oka van e hatalmas szeretet utáni vágynak. Gyermekkorban a szülők vagy "őrangyalként" túlzásba vitték a szeretetet és magukhoz láncolták gyermeküket, vagy éppen ellenkezőleg; nem nyújtottak elég szeretetet.

Az előbbi talán a kevésbé rossz előzmény, hiszen a szülőkhöz való ragaszkodás segíthet túllépni a nehéz helyzeteken. Az utóbbi estben azonban valószínű, ha gyermekkorban nem számíthattunk szüleinkre, akkor felnőtt korunkban sem állnak mellettünk, vagy a rossz emlékek miatt képtelen vagyunk teljes bizalommal hozzájuk fordulni, így partnerünk az, akiben a biztos hátteret keressük.

A társfüggő emberek rendkívül féltékenyek, s igyekszenek kisajátítani partnerüket. Esetükben egyáltalán nem birtoklási vágyról van szó (sokszor nem is önbizalom hiányról), csupán arról, hogy próbálják mindentől megóvni szerelmüket, ami életüket jelenti. Gyakran elfojtják ezt az érzést, hiszen mindenben igyekeznek megfelelni partnerüknek, így ezzel sem szeretnék a másik félt terhelni. Sokan azt hinnék, ez az agresszivitásig fajulhat, de ez egyáltalán nem jellemző. A partnerétől függő ember saját magát teszi tönkre túlfűtött érzelmeivel, s partnerének soha nem ártana.

Sok esetben találnak olyan partnert, aki "elesettebb" az átlagos embernél, alkoholista, drogfüggő vagy lelki problémái vannak, hiszen ő állandó segítségre, gondoskodásra szorul, s így a társfüggő ember nélkülözhetetlennek, fontosnak érezheti magát. Nagyon ritkán képes véget vetni egy kapcsolatnak, ezt a lépést szinte kivétel nélkül a másik fél teszi meg.

Jelek
 

• Képtelen vagy a mindennapi teendőket elvégezni, ha partnered nincs melletted.
• Kényszeres megfelelési vágy.
• Hajlam más dolgoktól (emberektől, alkoholtól cigarettától, stb.) való függésre.
• Féltékenység, saját hobbi, baráti kör hiánya.
• A partnered az egyetlen fontos dolog számodra.
• Nem mondasz nemet semmilyen kérésére, akkor sem, ha az egyébként ellenkezik az elveiddel.

Normális függőség

Sajnos az utóbbi évtizedekben rengeteg a válás, sokszor egyszerű problémák miatt, melyek egy kis odafigyeléssel javíthatók lennének. Ez ma már a társfüggőség szinte teljes hiánya. Minden kapcsolatban szükséges egyfajta szereteten alapuló partnerfüggőség, egyszerűbben; az "összetartozás érzés". Mindaddig, amíg van saját véleményed, s képes vagy kiállni önmagadért, hű maradsz az elveidhez, normális mértékben vagy függő.

A kiút

A kiutat egyedül az jelenti, ha valaki felismeri önmagában a függőséget, vagy az arra való hajlamot. E nélkül nem tud nekilátni a probléma orvoslásának, hiszen létezéséről sem tud. A legjobb megoldás egy önálló élet, a teljes függetlenség kialakítása. Fontos, hogy találjunk olyan embereket, barátokat, vagy elfoglaltságot, mely akkor is képes örömöt nyújtani, ha partnerünk nincs a közelünkben.

Ha a magunk módján nem vagyunk képesek túllépni ezen, fontos segítséget jelenthet egy szakember, vagy akár a csoportterápia, ahol hasonló érzelmekkel élő emberekkel oszthatjuk meg a mindennapi történéseket. A problémát mindenképpen ki kell küszöbölni, mert komoly gondokat okozhat az élet minden területén. Előfordulhat, hogy egy rosszul sikerült kapcsolatból a kapcsolatfüggő ember más függőségbe menekül (drogtól, alkoholtól várja a segítséget), vagy depressziós lesz.