Amit az egyéni munkarendről tudni érdemes

Kinél és miért merül fel az egyéni munkarend gondolata?

Milyen sajátos élethelyzetekre lehet az egyéni munkarend jó választás? Jó döntés-e SNI-s, BTM-es tanulók esetében kivenni a gyereket a közösségből? Viselkedési probléma esetén pressziót gyakorolhat-e az iskola a szülőre, hogy kérvényezzen egyéni munkarendet?

Megannyi kérdés az egyéni munkarend körül, amelynek értelmezése mentén számos egymásnak feszülő érdek jelenik meg, és amely érzékeny jelzője az oktatás rendszerhibáinak. Egyik oldalon a szülő, aki valamilyen okból menteni igyekszik a gyerekét a közoktatásból, de a törvény által előidézett szigorított pálya már nem ad erre lehetőséget, másik oldalon az a szülő, akinek a gyermekével való otthonmaradás a munkához és keresethez való lehetőségét veszi el, ám az iskola olyan helyzetbe hozza, hogy nincs szabad választása.

A történet szereplői

Az intézményvezető

A történetnek még számtalan szereplője van. Az iskola intézményvezetőjét a szülői közösség helyezheti nyomás alá, hogy nyugodt és fejlesztő légkört biztosítson a „normális” - szakszerűbben fogalmazva a neurotipikus - többség (ma már ez is megkérdőjelezhető) számára.

A neurotipikus gyermekek szülei elvárják az intézményvezetőtől, hogy a „problémás” gyerekektől „megszabadítsa” az iskolát. A gyermek joga viszont sérülhet azzal, hogy a közösségből kizárják, és szociális képességei az otthoni környezetben esetleg nem fejlődnek kellőképpen.

Az agresszív gyerek otthon sem „nyugszik le”, és az édesanya nem pszichológus.

A halmozottan sérült (kacifántos) gyermekek esetében ma Magyarországon az a jellemző, hogy csupán egyharmaduk jár iskolába, a többségük egyéni munkarendet követ. Kirekesztődnek, sérülnek az emberi jogaik. Emiatt kénytelen sok szülő – jórészt édesanya – otthon ápolni a gyermekét, méltánytalanul kevés összegű ápolási segélyen, díjon tengődni, elszegényedve, kemény fizikai és lelki megterhelésnek kitéve.

A tankötelezettség a többség számára keményen behajtott elvárás, a fogyatékos gyermekek számára viszont egy nem biztosított jog. Az ő egyéni munkarendjükbe senki nem kíván beleszólni, és az inkluzív oktatás lehetősége a szülők összefogásán és érdekérvényesítésén alapul, ritka és elszórt próbálkozások formájában.

Gyermekvédelem

Sok viselkedési zavarral küzdő gyermek esetében az érdekellentétek egyik hordozóeleme maga a gyermekvédelem is. Viselkedési zavaros gyermek esetén – főleg, ha agresszió a fő eleme – a gyermekvédelmi szervek gyakran kapnak jelzést nevelési problémáról, és szintén állást kell foglalniuk az egyéni munkarenddel kapcsolatban. A gyermekvédelmi állásfoglalás általában amellett áll ki, hogy a gyermek a tankötelezettségét iskolába járással teljesítse, mert az iskolából való „kizárást” olyan körülménynek értékelik, ami tovább nehezítené a gyermek további beilleszkedését.

A pedagógus segítsége nélküli oktatás ezekben az esetekben mérhetetlenül nagy terhet rak a szülőre, akinek pedagógiai tanulmányok nélkül kell az amúgy is beilleszkedési nehézséggel küzdő gyermeket rávenni a rendszeres és motivált otthoni munkára. Ez gyermekvédelmi szempontból veszélyeztető körülmény lehet. A családsegítő munkatársa ezekben az esetekben szemben állhat az iskola véleményével.

A pedagógus, akire nagy terhet ró a rendszer

Nem zárhatjuk ki a képletből a pedagógust sem, akinek a körzeti integráló iskolában kell sok esetben helyt állnia magas osztálylétszámú tancsoportban, és kevés ismerettel rendelkezve egy sajátos nevelési igényű, vagy magatartási és beilleszkedési zavaros gyermek nevelési szükségleteiről. Az iskolai intézményvezetőnek tekintettel kell lennie arra, hogy tanítói és tanárai a kudarcélmények hatására kiéghetnek, és fennáll a veszélye a pályaelhagyásnak.

Olvasd el ezt is: Integrált oktatás: és a pedagógusnak ki segít?

Törvénymódosítás 2019-ben: a magántanulói státusz helyett egyéni munkarend

2019 szeptemberében lépett hatályba a Nemzeti Köznevelésről szóló törvény módosítása, amely megszüntette az addigi magántanulói státusz lehetőségét, és bevezette az egyéni munkarend fogalmát. A kifejezés megerősíti azt a szándékot, hogy az egyéni munkarendben tanuló diákot a törvényalkotó erősebb szálakkal óhajtja a hivatalos oktatáshoz kötni, mint a korábbi törvénykezés.

Mi volt a jogalkotó szándéka ezzel a változtatással?

A 2019-es módosítást megelőzően az intézményvezető engedélyezhette a tankötelezettség magántanulóként való teljesítését, és azt megadhatta határozatlan időre is. A magántanulói jogviszony hátterében többnyire külföldi tartózkodás, súlyos betegség, vagy beilleszkedési, tanulási nehézség állt. Az Oktatási Hivatal adatai alapján a 2019/2020-as tanévben 9545 gyermek volt magántanuló, akik között olyan tanulók is előfordultak, akiknek semmilyen dokumentum nem igazolta a magántanulóság szükségességét, „csak” a szülői kérés indokolta a kérelmet. Magántanulói státuszt kaphatott az a tanuló is, akinek a szülője/szülei pedagógusok voltak, és úgy érezték, hogy maguk is fel tudják készíteni a gyereket az osztályozóvizsgára. Magántanulóságba menekültek sokszor azok is, akiknek az iskolája egyházi fenntartásúvá vált, és a szülők így próbálták biztosítani a semleges világkép alapú tanítást.

Az egész társadalom érdeke, hogy gyermekeink iskolába járjanak, és képzettségeket, szakmákat szerezzenek – kommunikálta a szakmai irányítás. Ez a szándék hívta életre az egyéni munkarend bevezetését, mely jóval kevesebb lehetőséget ad mind a szülő, mind az intézményvezető elgondolásainak érvényesítésére, és a döntési jogot a hivatal kezébe adja át.

A 2020/2021-es tanévben már csak 5214 tanuló élt az egyéni munkarend lehetőségével – adta közre az Oktatási Hivatal, tehát a csökkenés rögtön az első évben látványosnak bizonyult.
 

A új szabályozás részletei - ki lehet magántanuló?

Az új törvényi szabályozás szerint az egyéni munkarendet nem az intézményvezető engedélyezi, hanem az Oktatási Hivatal, és csak abban az esetben, ha a tanulás és továbbtanulás szempontjából ez a gyermek számára előnyös.

A kérelmek csak határozott időre szólhatnak. Ma a szülők és az iskola is csak korlátozottan és áttételesen dönthet arról, hogy a gyermek iskolába járjon-e, otthon tanuljon, esetleg magántanulói csoportban vegyen-e részt az oktatásban. Az iskola szakmai önállósága és a szülő döntési köre is szűkült, ugyanakkor kisebb a lehetősége annak, hogy a döntés alapja az legyen, hogy az iskola megpróbál megszabadulni a terhes feladattól, és a szülőt hozza abba a kényszerhelyzetbe, hogy a gyerekét kivegye az iskolából.

Mivel az új eljárás a szülő kérelmére indul, a szülőt érő nyomás, érzelmi hatás, vagy a félelem sem kell, hogy meghatározza – mondhat nemet az iskolai kérésre. Természetesen, ha az iskola választásra próbálja kényszeríteni a szülőt a fegyelmi eljárás vagy az egyéni munkarend között, akkor a szülő nagyon nehéz helyzetben találhatja magát, és találja is magát sok ADHD-s gyereket nevelő család.

Aki kiveszi a gyermeket a körzetes integráló iskolából, sok esetben nagyon nehezen talál olyan intézményt, ahol befogadják a gyereket. A tankötelezettség áll az egyik oldalon, a másikon pedig a befogadó iskolák hiánya… És ezzel a harccal sok szülő marad egyedül

Mikor és hogyan kérvényezhető az egyéni munkarend?

Egyéni munkarendet tehát a szülő kérvényezhet (nagykorú tanuló is), és a tanév előtt, június 15-ig kell benyújtani. Ez az adminisztratív változtatás azért lehet fontos, mert az iskolába kerülő nehezen kezelhető, „problémás” gyermekek tanárai és a szülői közösség október vége-november elejére sokszor kezdik már elveszíteni a türelmüket, és alternatív megoldást próbálnak keresni/kerestetni a gyermek oktatására. Azonban a törvényi módosítás év közben csak akkor engedi a kérelmet leadni, ha a tanuló és családja külföldre költözik, ha egészségi állapota lényegesen romlik, vagy balesetet szenved. A „nehezen kezelhető”-érvelés évközben már nem elég az eljárás elindítására.

Mivel jár az egyéni munkarend?

Ha az egyéni munkarendet a szülő kérvényezi, a gyermek felkészítéséről a szülő gondoskodik, és ő is a felelős érte. Ebben az esetben magatartást és szorgalmat nem osztályoznak, és a készségtárgyak alóli felmentést is lehet kezdeményezni, hogy több idő maradjon a főtárgyakra.

Fontos tudni, hogy az egyéni munkarendes gyerek számára is adott a lehetőség, hogy a szülő kérelmére részt vehessen a tanórákon és egyéb foglalkozásokon, felvehető napközibe és tanulószobára is. Az otthon tanuló gyermek számára pozitív visszajelzés és motiváló erő lehet, hogy nem szakad el az osztályától, gondolnak rá, ott ül velük a színházban, ő is eljut az osztálykirándulásokra, velük együtt használhatja a könyvtárat, és a sporttermeket.  Erről a kérelemről az intézmény vezetője dönt.

A szülő által kezdeményezett egyéni munkarend esetén az iskolának nincs felkészítési kötelezettsége.

Ha SNI-s vagy BTM nehézséggel küzdő tanuló a szakértői bizottság véleménye alapján tér át egyéni munkarendre, akkor felkészítéséről az iskola gondoskodik, melyhez szükséges keretek és óraszámok állnak rendelkezésre. Ez átlagban heti 10 óra, tehát a szülő számára így is otthonlétet tesz szükségessé, és sok esetben amellett, hogy kiesik egy fizetés, még szakembereket és fejlesztést is kénytelenek fizetni.

Az egyéni munkarendben tanuló diák félév végén és év végén osztályozó vizsgát tesz minden olyan tantárgyból, ami alól nincs fölmentve.

Kép: Depositphotos.com
 

– Anya, olyan jó lenne, ha otthon lehetnék, hidd el, szorgalmasan mindent megcsinálnék - mondta egy iskolai bántalmazáson átesett kislány.

Erre sajnos a rendszernek nincs jó válasza, egyéni ötletek, kreatív megoldások mentén oldódik meg egy-egy életút. De ez már egy másik cikk tárgya lehet…

Indexkép: Depositphotos.com