Száraz november: ki tudok-e gyógyulni az alkoholizmusomból egy hónap alatt?

Bátran tedd magad próbára!

….vagy mégsem?

Egy budapesti alapítvány a britek tavalyi kezdeményezését továbbfejlesztve idén is meghirdette a „Száraz november” mozgalmat. Az elnevezés korrekt, hisz az eredeti megfogalmazással (Sober October) ellentétben itt nem józanság, hanem egy hónapos „kiszárítás” a cél, mely során a résztvevők megismerhetik az alkoholhoz fűződő viszonyukat.

A közösségi hálón egyre nagyobb figyelemmel kísért esemény további célkitűzése: a „mértékletesség erényének és az öngondozás gyakorlatának elmélyítése az alkohol iránti sóvárgásban megtalált tanulságok által”. Ajánlják azoknak, akik hetente egy vagy több alkalommal isznak, de „komoly alkoholproblémával küzdő napi nagyivók” azonban ne tartsanak velük. Sőt, aki már leállt az alkohollal, az se frusztrálja hozzászólásaival a jelenleg próbálkozókat!

Fotó: maja7777 / pixabay

Prevenció, pszichoedukáció és önsegítés keveréke

A kezdeményezés többféle szakmai módszer keverékére épül.

• Burkolt szerepet kap benne a megelőzés, a prevenció, hisz aki az egy hónap alkoholmentesség alatt problémásnak ítéli meg az italhoz való kötődését, feltételezhető, talán ezután jobban odafigyel magára.

Kérdés: valóban feltételezhető? Hatékony lehet a prevenció e konkrét esetben? Tudjuk, az alkoholizmus egy gyógyíthatatlan, súlyosbodó betegség, a benne élőt masszív tagadás jellemzi, mely már a betegség kezdeti szakaszában rendkívül erős. A használó szilárd falakat épít maga köré elhárító mechanizmusokból, melyeket csak a mélypontok, veszteségek törhetnek át! Szenvedni „kell”, hogy egyszer leomoljon az a vastag fal. A prevenció itt kevés, a saját élménynek nélkülözhetetlen szerepe van.

• A kampány révén egyfajta pszichoedukáció zajlik, azaz a résztvevők tájékoztatást kapnak az alkoholizmusról, annak okairól, tüneteiről, típusairól. Tapasztalat azonban, hogy a tényanyag átadása ebben az esetben kevés, maximum művelt függőket lehet képezni, akik söröskorsóval a kezükben képesek lesznek kiselőadásokat tartani a témában, saját magukon azonban nem tudnak érdemben változtatni.
• Használja az önsegítés módszerét, azaz hasonló helyzetben lévő embereket csoportba tömörít (pl. saját élményű Facebook csoportok). A valódi, hatékony önsegítés azonban meghatározott keretek között zajlik, lehetőleg élőben. A tagok között megtalálhatók frissek, és tapasztaltak is, akik át tudják adni a józanságot, amivel rendelkeznek. Ennél a kezdeményezésnél azonban a már nem ivókat tartózkodásra szólítják fel, ezáltal „vak vezet világtalant” alapon, valódi tapasztalat hiányában elcsúszhat a folyamat.

Az alkoholizmus gyógyíthatatlan, súlyosbodó, halálos betegség

Gyógyíthatatlan, mert nincs „kicsit alkoholista” vagy „nagyon alkoholista”. Akinél kialakult a függőség, többé nem tud már mértékkel inni. Progresszív, azaz egyre súlyosbodó, kezdetben enyhébb tünetekkel, lelki mélypontokkal, majd komoly egészségügyi és szociális ártalmakkal járó betegség. Több értelemben is halálos kór, mert májzsugorodásban vagy egyéb testi szövődményekben ugyanúgy el lehet hunyni, mint ittas vezetésben vagy egy átdorbézolt éjszaka utáni akut alkoholmérgezésben.

Valóban elfogadjuk, hogy betegséggel állunk szemben?

A tények és tapasztalatok azt mutatják, az esetek többségében nem. Tagadunk, hárítunk, sőt: „örömmel” kísérletezünk.

Az alkoholizmussal igen. Más betegségekkel nem? Eszünkbe jutna például cukorbetegként az inzulin-adagolásunkkal balanszírozni? Egyáltalán: magát a diagnózist kétségbe vonni? Ha rákosak lennénk, szívesen kísérleteznénk magunkkal?

Ugye, hogy nem?!

Fotó: stevepb / pixabay

Nemes kezdeményezés, mégis irányt téveszt

Nem célom kritizálni a mozgalmat, csupán arra rávilágítani, hogy bár nemes az ügy, mégis vannak hiányosságai. Egy olyan országban, ahol pálinkatörvény létezik, de alkoholstratégia nincs, érdemes szót emelni bármilyen formában. Tegyük viszont ezt ügyesebben, átgondoltabban, eredményesebben!

A Száraz november hivatalosan azokat célozza meg, akik csak hetente egy vagy pár alkalommal isznak. Tudjuk azonban, hogy többféle típusú alkoholfüggőség létezik. Az idült, elvonási tünetekkel küzdő alkoholbeteget könnyű felismerni. A gépszíjas ivót valamivel nehezebb, hisz ez még bele is férhet a társadalmi keretekbe.

Azt a függőt azonban, aki „kicsiben” iszik, de alkoholfogyasztását komoly rendszeresség jellemzi, és használja az italt (feszültségoldásra, fájdalomcsillapításra, hangulatemelésre) már nehezebb. Pedig ő ugyanúgy függő, mint az imént felsorolt ivók bármelyike!  
 

Az „átlag” Száraz novemberes résztvevő

Az utóbbi típusú függő, a rendszeresen használó kapcsolódik a Száraz novemberhez, nem a heti egyszeri ivó, akinek nincsenek alkoholból adódó problémái, veszteségei. Előbbi már rögzült ivási szokásokkal, kialakult lelki függőséggel rendelkezik, s ennek következtében nehéz önerőből elhagynia függősége tárgyát.

Mi jellemzi a rendszeres alkoholfogyasztót?
 

• Kezdeti lendület, elbizakodottság, majd pár nap után megjelenő erős sóvárgás.
• A sóvárgás racionalizálása, kimagyarázása.
• Alkudozás: „csaló nap” beiktatásának felvetése, mert valamilyen „rendkívüli” esemény lesz, enyhe alkoholtartalmú italokkal való kísérletezés (0,5%os „alkoholmentes” sör), alkoholos édességek fogyasztása (pl. dianás cukor).
• Két-három sikeres hét utáni elcsúszás, erős kudarcélmény, csalódottság önmagában és a „közösségben”.
• Sikeres teljesítés (olykor fogcsikorgatva, de ezt nem bevallva), majd abban a hitben való megerősödés, hogy neki aztán nincs is alkoholproblémája!
• A program abszolválása után erős vágy az ivásra, melyhez a decemberi családi összejövetelek, céges bulik „remek” táptalajt adnak.

Egyedül nem megy. Van megoldás!

A megoldás a hamis illúziók dédelgetése helyetti szakszerű segítség megkeresése.

A lehetőségek sokrétűek. Találhatunk egyéni terapeutát, ún. professzionális segítőt kórházakban, alapítványoknál, magánrendelésben, alacsony küszöbű ellátó helyeken. Hasznos a saját élményű, felépülő segítő is, aki hasonló cipőben járt, de már jelentős ideje nem fogyaszt alkoholt és elsajátította a segítő szakmát. Vannak csoportterápiás lehetőségek alapítványok, kórházak keretein belül akár ambuláns, akár osztályos feltételek között. Végezetül pedig az önsegítő csoportok közül érdemes felkeresni az Anonim Alkoholistákat is (http://www.anonimalkoholistak.hu), akik évtizedek óta igazolhatóan hatékony eredményeket érnek el azok segítésében, akikben megvan az ivással való felhagyás vágya.

Fotó: Alexas_Fotos / pixabay