Hogyan lehetséges ez?
A betegek többsége valamilyen különböző okok által kiváltott csökkent pajzsmirigy-működésben, azaz hipotireózisban szenved (1. ábra).

(1.ábra) Hipotireozises arc

Joggal tehetnék fel a kérdést, hogy mi az oka annak, hogy ezek a betegségek eddig rejtve maradtak?  Ez ugyanis annál is inkább meglepő, mert a pajzsmirigy hormonjai a szervezet működéséhez feltétlenül szükségesek. Hozzá kell tennem, hogy ez nem csak az ember esetében van így. Kísérletek egész sora bizonyítja, hogy az ebihal a pajzsmirigy hormon hiányában nem alakul át békává. A magasabb rendű élőlényekben is fejlődési rendellenességek alakulnak ki ezeknek a hormonoknak hiányában (2. ábra).

Keressük ennek az okait!
A fő ok abban található meg, hogy a pajzsmirigybetegek különböző tünetekkel, panaszokkal mennek orvosukhoz, valamilyen diagnózis születik, de a pajzsmirigybetegség rejtve marad. Az ún. „hipochonder” betegek nem kis százalékában pajzsmirigybetegség húzódik meg a háttérben.

Melyek ezek?

1. A betegek gyakran kimerültek (látszólag ok nélkül), arról panaszkodnak, hogy „ellustultak”.
2. Gyakoriak a  nem  vagy nehezen magyarázható  fertőző  betegségek: pl. makacs és antibiotikus kezelés ellenére is ismétlődő hörghurut, arc melléküreg gyulladása, gombás fertőzések (bőr-, száj-,  hüvely gyulladások). A szerzett csökkent immunvédekezés jellegzetes tünetei ezek, amelyek hátterében a pajzsmirigy hormonjainak abszolút vagy relatív hiánya áll (3. ábra).
    
3. Alvási rendellenességek, a napi jellegzetes alvási ciklus felborulása, munka közbeni elalvás, a nehezen befolyásolható horkolás. Gyakran a betegek alvási rendellenességeik miatt alvási szakambulanciákon járnak és a kiváltó ok nem derül ki.
4. Gyakori panasz, hogy a betegek testsúlya jelentős mértékben megnő, pedig nem esznek többet a korábbiaknál! Állandóan hízással, diétákkal küzdenek, eredménytelenül. Feltűnő, hogy a fokozott mozgás ellenére sem tudnak fogyni.
5. Nehezen vagy alig befolyásolható ínyvérzések, krónikus gyulladások alakulnak ki és a hagyományos kezelésre nem gyógyulnak.
6. A szemészeti panaszaik: kettős látás, szemszáradás, szemkönnyezés, hátterében szemészeti okot nem tudnak kideríteni.
7. Nagyon gyakoriak a bőrpanaszok. A bőr feltűnően száraz, „minden ok nélkül” viszket. A hajhullás (foltos vagy diffúz) egyaránt gyakori és a betegek már az összes rendelkezésre álló módszert, sampont eredmény nélkül kipróbáltak. A vizsgálatok (góckeresés) egész során túljutottak, potenciális rossz fogaikat kezelték, fogtöméseiket kicserélték, de az alapvető probléma megmaradt.
8. Sok egyénnek fő panasza a visszatérő és nehezen befolyásolható fej-izom- és fejfájás, amelyek ismétel ideggyógyászati, akupunktúrás kezelés ellenére is megmaradtak.
9. A betegek egy nem kis hányada szenved székrekedésben, vastagbélgyulladásban, ún. irritábilis bél betegségben (IBD), has puffadásban, ún. reflux- és aranyér- betegségben, amelyek miatt több alkalommal kellett béltükrözésben részesülniük.
10. A betegek pánikzavar, ill. bipoláris betegség (mániás-depressziós tünetek) miatt litium kezelésben részesültek és ezt követően alakult ki a betegség.
11. Jellemző lehet a szülés utáni depresszió, jelentős hízás, amelyet a szülések után 15-20%-ban kialakuló pajzsmirigygyulladás vált ki.
12. Az ismeretlen eredetű menstruációs zavarok, vérzések, meddőség és vetélésék gyakori oka a csökkent pajzsmirigyműködés vagy a normálisnak tartott működés ellenére fennálló autoimmun gyulladás. Ezekről korábban sokat írtam és ennek a problémának egyre nagyobb a népegészségügyi súlya.
13. A PCOS betegség, az elhízás, fokozott szőrnövekedés mellett gyakoriak a pajzsmirigy működésének zavarai.
14. Ismeretlen eredetű okból fennálló és gyógyszerekkel nem vagy nehezen befolyásolható koleszterin szint mögött a pajzsmirigy hormonjainak, tiroxinnak (T4-nek), ill. trijódtironinnak (T3) csökkent szintje állhat.
15. Szívritmuszavar (lassú pulzusszám), magas vérnyomás egyik oka az alacsony T4 és T3 szint. A betegeim nem kis hányadában gyakori kardiológiai ellenőrzés, katéterezés, valamilyen gyógyszeres kezelés történt, pedig az ok nem a szívben keresendő.  Az ellenkezője is előfordul, amikor a ritmuszavar (fibrilláció) hátterében a pajzsmirigy göb(ök) általi túlműködés áll. Ezekben az esetekben nem kardiológiai kezelés ajánlott.
16. A betegek nem kis hányadában találkozom azzal, hogy valamilyen autoimmun betegséggel (szájszáradás okozó) Sjögren szindrómával, szklerózis multiplexel, pszoriázissal már kezelik, de a pajzsmirigy gyulladása homályban maradt.

A betegek kallódnak specialisták között, de az alapbetegségükre nem derül fény. Ezek után jogos a kérdés:

Mit kellene tenni?
Logikusnak tűnik egyik betegünk véleménye, hogy „mindenkit szűrni” kellene! Mit kellene tenni a 150 millió embertársunk megsegítése érdekében? Nyilvánvaló, hogy nincs olyan gazdag állam, amelyik mindegyiküknél el tudná végezni az összes vizsgálatot. A Nemzetközi Pajzsmirigy Társaság ajánlásai alapján. Ez több lépcsőben oldható meg.

I. Lépcső:

• Korábban a továbbképzéseket szerveztünk orvosok számára, ez most is van, de hatása kétséges.
• Szűrővizsgálatokon a betegek vérszerinti rokonait vizsgáltuk, mert ezen betegségek egy része öröklődik.
• Betegklubok szervezése sokat segített a betegségek korai felismerésében és gondozásában, azonban be kell vallani, hogy ez csak részleges megoldást jelentett.
• Örömteli, hogy az internet világában egyre több lehetőség van az információ  eljuttatására. Ezen a honlapon igyekszem ezt a nehéz, de eredményesnek tűnő lehetőséget megragadni (cikkek írása, válasz a kérdésekre, stb.). Ebben mindenkor nagy segítségemre volt a lap főszerkesztője és munkatársai. A munkának az eredményét látom abban, hogy a szörnyű kálváriát bejárt betegek az interneten talált tüneteik alapján kezdik el a kutakodást a jó irányba és egyre gyakrabban kerül betegségük korai felismerése.

II. Lépcső:

• A betegek részletes kikérdezése: a családi háttértől, korábbi betegségeitől kezdve az alkalmazott gyógyszerekig
• A beteg megvizsgálása: pulzus tapintása, bőr-, haj-, szemöldök-, köröm vizsgálata (utalok ezen a honlapon a bőr és pajzsmirigybetegségek kapcsolatára vonatkozó írásomra). A pajzsmirigy tapintása nem elhagyható! Nem az ultrahang vizsgálat az első és nem is helyettesíti a tapintást.
• A laboratórium vizsgálatok közül a szuperszenzitív TSH az első, de nem feltétlen elegendő teszt. Gyakran tapasztalom, hogy amennyiben ez ún. normál tartományban van, akkor nincs további vizsgálat.
  A TSH az egyedüli vizsgálat, amely a pajzsmirigybetegségek felismeréséhez és kezeléshez szükséges?
  A kérdés gyakorlatilag minden betegben felmerül, sőt azokban is, akiknek szűrővizsgálatuk során végzik el ezt a tesztet. Azt tapasztalom, hogy a TSH körül az orvosok körében is vannak bizonytalanságok, ha más nem, akkor az ún. normál érték kérdése borzolhatja a kedélyeket. Több betegem beszámolójából is idézhetnék, sajnos elég sok a kedvezőtlen tapasztalat, mégis egy gyakori példát emelnék ki: Túlműködést mutató TSH értékek esetén a tünetek alapján fontos utána járnunk, hogy a pajzsmirigy működés zavarát nem agyalapi mirigy eredetű eltérés okozza-e. Hiba lenne tehát pusztán a számokra hagyatkozva kezelni a beteget.
  Mi tehát a TSH?
  Egy olyan fehérje, amelyet az agyalapi mirigy - nem a pajzsmirigy (!) - állít  elő, de szükséges a pajzsmirigy működéséhez. Amennyiben a TSH értéke emelkedett, a pajzsmirigy működése általában csökkent, amennyiben a TSH lényegesen csökkent, akkor gyakran beszélhetünk fokozott működésről. A nagy kérdés, hogy mikor mondhatjuk azt, hogy a beteg TSH értékei „normálisak” vagy az ún. referencia tartományon belüliek? A jelenleg rendelkezésünkre álló vizsgálati módszerek nem az aktív, a pajzsmirigy működését fokozó TSH aktivitását, hanem mennyiségét mérik. Ezért fordul elő gyakran, hogy két egyénnek azonos a TSH értéke, mégsem azonos a pajzsmirigyműködése. Fontos azonban tudni - a teljesség igénye nélkül -, hogy nincs „köbe vésett” normális érték! A teljes kivizsgálásnak tartalmaznia kell a szabad T3, szabad T4 értékeit (egyese esetekben a reverz T3-t is), az antitestek közül a TPO- a tireoglobulin-, a TSH receptor elleni antitestek mérését is!

III. Kezelés:
Jóllehet a kezelés célja a gyulladásos folyamat megállítása, a működés helyreállítása, a kísérő tünetek befolyásolása, gyógyítása, ezek során gyakran nem az egyénre szabott terápia történik, hanem ún. protokollok alapján „állítják be a pajzsmirigyműködést”, amely gyakran nehezen megy.

„Miért nem érzem olyan jól magam a kezelés hatására, mint a betegség előtt?”
Ebben a jól ismert kérdésben foglalják össze a betegek a legfőbb panaszaikat, amelyet a szakirodalomban úgy interpretálnak, hogy a betegek életminősége nem megfelelő.

Mi ennek a jelenségnek az oka? Ismert, hogy a pajzsmirigy „igazi” hormonja a T3 (trijódtironin), amely 100-szor erősebb hatást fejt ki, mint az elő-hormonnak tekinthető T4 (tiroxin).  Az enzimek (fehérjék), a dejodinázok (D1 és D2 enzimek) hatására képződik az aktív T3 és a biológiai hatással nem rendelkező ún. reverz T3 (rT) (4. ábra). Ráadásul az egyes szervekben az enzimek mennyisége eltérő lehet, ezért az aktív T3 mennyisége is különböző. Könnyen belátható, hogy a T3 a tulajdonképpeni gyógyszer, amelynek feladata a fenti tünetek megszüntetése. A TSH és a T4 tehát közel normális lehet, mégis a betegnek T3 hiánya van, mert nem képződött a szövetekben elegendő ebből a hormonból. Az esetek egy részében nincs is különösebb probléma, mert a szervezetben található enzimek megfelelő mennyiségű T3 képzését biztosítják. A gond az, hogy az enzim aktivitása nem mindig megfelelő és nem mindenkinél egyforma (!), ezért a fenti tünetek még akkor sem szűnnek meg, ha több T4-t kap a beteg. Ezekben az esetekben ugyanis nem képződik a kívánt mennyiségű T3, amely képes bejutni a megfelelő szervekbe.

(4. ábra)  A pajzsmirigy aktív (T3 ) és inaktív, hatástalan) hormonjainak  képződési vázlata

Sokan csodálkozva fogadják és kérdezik, hogy a T4 (tehát a tiroxin) miért okoz olyan eltérő hatásokat, tüneteket. Egyeseknek a T4 szívdobogást, másoknak jelentős fogyást, hasmenést okoz. A titok nyitja a fenti enzimekben keresendő. Mi a vérben határozzuk meg a T4 szintjét, pedig a dejodináz 1. és 2.-től függő aktív T3 a szövetekben képződik (pl. a szívben), ezért sem lehet egyértelműen következtetni a T4 szintből a T3-ra. Tehát a T4 adása esetén – amennyiben a beteg dejodináz-1. és 2. szintje alacsony, akkor a bevitt T4-ből (pl. Letrox) képződött, aktív T3 mennyisége lényegesen kevesebb, ezért az a látszat mintha a gyógyszer nem hatna. Napjainkban ez a kérdés ismét rendkívül aktuális és egyre többen javasolják a T4 helyett olyan gyógyszer(ek) alkalmazását, amelyek a T3 és T4 kívánt keverékét tartalmazzák.

Ez annál is inkább indokolt, mert az alábbi tünetek T4-gyel nehezen, ill. nem teljes mértékben befolyásolhatók:

• Fáradékonyság, feledékenység, meglassult gondolkozás
• Depresszióra hajlam
• Hízás, csökkent étkezés mellett
• Menstruációs zavarok, terméketlenség
• Végtagokban zsibbadásérzés

Hogyan lehet segíteni?
A T4-ből képződő aktív hormon, azaz a T3 mennyiségét a következőképpen növelhetjük:

• A T4-hez eltérő mennyiségű T3 –at adunk (ez jelenleg az USA-ban  1:2,5,  1:5, 1:10 arányban)
• A másik lehetőség, hogy a csökkent aktivitású enzim működését fokozzuk. Erre azért van lehetőség, mert ezek szelént tartalmazó, ún. szelenoproteinek, a szelén hiányában ugyanis a működésük csökken, szelén adásával pedig növelhető. Mivel az agyba a T4 nem tud bejutni csak a T3, ezért a szelén kezelés elősegíti a T3 képződését is és az agyi funkció javulását is.

A megfigyelés és az új eljárás célja az egyénre szabott gyógyszerek és azok dózisának meghatározása. Ezeknek egész skálája ismert, melyek közül az összetétel alapján a kezelő orvos a beteg tünetei és laboratóriumi leletei alapján válogathat (2. táblázat). Fontos azonban tudni, hogy a kezeléshez szükséges a T3 és a T4 szinteknek, ill. a T4/T3 aránynak a vérben történő meghatározása, mert a TSH önmagában nem elegendő. A hatékonyság a betegek életminőségében mérhető (5. és 6. ábra).

(5. ábra) A hajhullás  megszűnése kezelés hatására

(6.ábra) Gyermekáldás a pajzsmirigybetegség kezelése után (akikről korábban már „lemondtak”)

A cél tehát nem egyetlen laboratóriumi adat (pl. a TSH) „beállítása”, hanem a komplex kezeléssel a betegek életminőségének javítása és lehetőség szerinti teljes helyreállítása.

(2. táblázat)

Kedves Olvasóimnak egészséget hozó, békés Új Esztendőt kívánok!