Napjainkban jóval kevesebb, - mintegy 30.000-el csökkent a megkötött házasságok száma a 15-20 évvel ezelőtti helyzethez képest.
Jelentős alternatívát képeznek az élettársi kapcsolatok, különösen, mióta jogilag elismerték ezeket.
Ezek a kapcsolatok az individualizálódás elterjedésével is elszaporodtak. A mai ember nem szívesen alkalmazkodik a közösségi életformákhoz - különösen nem kedvez ez a generációk együttélésének.
Nagyszüleink korában sokszor egy fedél alatt laktak a szülők, gyermekek, nagyszülők, és a gyermekek személyesen segítették az idős szülőket.
Olaszországban elterjedt a „mamahotel” jelenség, amikor is akár 30 éves korukig otthon élnek a fiatalok, megnyújtják tanulmányaikat és munkavállalás esetén sem állnak a saját lábukra. Ez a jelenség nálunk is kezd elterjedni. Késik az érzelmi érettség, a fiatalok félnek a felelősségvállalástól. Több diplomát szereznek, külföldön is tanulnak, majd ezt követően szeretnének még szórakozni a sok tanulás után. A szülők nehezen engedik el a gyermeket, féltik az önálló élettől. Ennek az is lehet az egyik oka, hogy kevés gyermeket vállalnak és arra az egy-két utódjukra sokáig szeretnének „vigyázni”. A nagycsaládokban ez kevésbé tapasztalható, hiszen amikor az első gyermek kirepül, a legfiatalabb még viszonylag kicsi. Nem veszíti el a gyermeket a szülő, hiszen jönnek az unokák, és a nagyszülői szerep természetes lesz számára. Ezért jövőképes a nagycsalád, így megvan a folytonosság.

Pillantsunk bele egy hatgyermekes család életébe:
A család sok esetben tapasztalhatta a külvilág negatív véleményét:  „nem normálisak, hogy ennyi gyereket vállalnak”, szörnyűlködnek, esetleg sajnálják őket örülni csak kevesen tudnak a nagycsalád láttán. Az édesanya „szolgálatnak” nevezi anyai hivatását, természetesnek veszi, hogy ő a gyermekeinek él. A szülőket pedig minden gondjukért kárpótolja a gyermeknevelés öröme.


Alternatív életformák:
A társkereső irodák tapasztalatai szerint számos házasságot már csak akkor kötnek meg, amikor útban van a gyermek. Másik lehetőség, hogy az apaság elismerése megtörténik, de a házasságkötés elmarad. Sokan kötnek házassági szerződést is, bizonytalannak látva a kapcsolat jövőjét.

Egy másik létforma a szingli életmód: Itt lazák a kapcsolati szálak, gyakran váltakoznak a partnerek. A szingli férfi, ill. nő, karrierjét építi, független, és addig keresi az „igazit”, amíg lemarad a gyermekvállalásról, hiszen gyermeket vállalni 40 év felett már nem olyan egyszerű.

Az egészségtelen kapcsolattípusok is egyre inkább megjelennek. Az ókori görögök tolerálták az egynemű férfiak és nők együttélését. Nálunk is igyekeznek ezt legalizálni az érintettek. A többnejűség főként az arab világban elfogadott. Magyarországon megfigyelhető egy némileg párhuzamos jelenség: a tehetősebb férfiak tartós kapcsolatot létesítenek a családjuk mellett.
Főként külföldön találhatunk példát két szülőpár vagy három személy együttélésére is.
Azt nem szabad elfelejtenünk, hogy az európai kultúrkörben az együttélés családi formája a legelfogadottabb.  


Össztársadalmi felelősség:
Fontos feladata az államnak a családbarát munkavállalási feltételek megteremtése és a nagycsaládok támogatása, elősegítve ezzel a gyermekvállalási kedvet. Ha megfelelő számú a fiatal generáció, akkor lassítani lehetne a társadalom elöregedését.

Hogyan is alakul ki az elöregedés?
A párok különféle okok miatt többnyire egy-két gyermeket vállalnak, sokan pedig nem is mernek családot alapítani. Ennél fogva kevés gyermek kerül az iskolába, csökken a munkaképes korú lakosság száma.
Össztársadalmi szinten a családi életformát prioritásként kellene kezelni. A társadalom alapköve és legfőbb értékképző egysége a család.


Egyéni felelősségvállalás:
Valaki azért tanul, hogy hasznos tagja legyen a társadalomnak. A jelen gazdasági, munkaerő piaci követelmények mellett jól képzett szakemberekre van szükség. Az egyénnek meg kell találni azt a megoldást az életében, ahol munkája összeegyeztethető a család alapításával, fenntartásával. A hosszas tanulás ne legyen kényelmes kibúvó a család alapításának és fenntartásának felelőssége alól!
Egy családban felelősséget vállalunk a másik emberért is. A szülő körültekintéssel, előrelátóan felneveli gyermekét, aki felnőttként a saját életét élve állandó kapcsolatot tart fent szüleivel. Amikor pedig a szülő idős lesz, gyermekei segíteni fogják őt. (Ez lenne az élet rendje).
Az elköteleződés felelősségével a válások megelőzhetők lennének, akár házasságról, akár élettársi kapcsolatról van szó.  


Mitől került válságba a család?
Elsősorban az életforma megváltozásától: Napjainkban a gyermekek komfortos otthonokba születnek, de a munkavállalás miatt kénytelenek bölcsődébe adni őt a szülők,  érzelmileg eltávolodnak, mert az édesanya csak akkor ér rá vele foglalkozni, amikor nagyon muszáj. Régen tovább maradhatott az anyja mellett a gyermek.
Ma már bele kell tanulni a szülői szerepbe, akár külső segítséggel is, hiszen „az élet nem tanít meg minket erre”. Fontos, hogy aki családot vállal az úgy érezze, hogy szülőnek lenni öröm.   

A régi korok generációról generációra örökítették át az érzelmi nevelést, az erkölcsi értékeket és az életformát. Mára megszűnt ez a folytonosság, akár egy generáción belül  is gyors életmódváltás következhet be. Hiába igyekeznek a szülők anyagi biztonságban, felelősséggel nevelni a gyermekeket, érzelmileg sok esetben nem tudnak melléjük állni - és ezt a tanárok is tapasztalják az iskolákban.

A család nem elavult létforma, nem kell más alternatívákat keresni helyette.
A család hagyományos megélésének lehetősége, és a társadalom családhoz való viszonyulása van válságban. Az a kérdés, hogy tudja-e és akarja-e biztosítani a családi élet bensőségességét.
A jelenlegi lehetőségek között fontos hogy újra megtaláljuk és megteremtsük a család együttélésének elveszett körülményeit.