A CsaládiNet szakértői CsaládiNet Szolgáltatás Közvetítő Kalkulátorok Hírlevél feliratkozás
SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

A függetlenség és önállóság kialakulása a gyermek első 3 életévében

Családinet [cikkei] - 2010-09-28
Születésekor a csecsemő úgy érzi: része anyjának és nincs önálló egyéni akarata. A csöppségek még azt sem tudják, hogy a kis párnás kezecskék, lábacskák a saját testük részét képezik. Idővel azonban, amikor a baba már testi, szellemi és érzelmi képességeinek fejlődésében eljut egy bizonyos szintre, fel fogja ismerni, hogy van saját személyisége, saját testtel, gondolatokkal és érzésekkel. Egyre inkább szeretné a dolgokat saját "elképzelései" szerint alakítani.
A függetlenség és önállóság kialakulása a gyermek első 3 életévében

Mikor fejlődik ki a függetlenség és az önállóság?
Egy gyermeknek évekre van szüksége ahhoz, hogy önálló egyéniséggé fejlődjön. A baba először egységben „szemléli” magát édesanyjával. A hatodik-nyolcadik hónap környékén kezdi felismerni, hogy ő is különálló lény, ekkor már anyja is magára hagyhatja őt. Ezt nevezik szeparációs szorongásnak, mely akár a második életév végéig is eltarthat. Idővel rá fog jönni gyermekünk, hogy nem hagyjuk el őt, hiszen mindig visszajövünk, amikor pl. a nagymama vagy a babysitter gondjaira bízzuk. Kisgyermekkorban az önállóság növekvő igénye nehézségeket okozhat, mert a kicsik mindent maguk és segítség nélkül akarnak csinálni.


Hogyan alakul ki az önállóság?

1-6 hónap A gyermekek az első hat hónapban teljesen azonosulnak azzal a személlyel, aki őket folyamatosan gondozza. Nincsenek saját személyükre vonatkozó gondolataik, legfeljebb azt érzik, éppen mire van szükségük: ételre, szeretetre, odafigyelésre. Az első három hónapban a gyermek azzal van elfoglalva, hogyan szerezze meg a kontrollt mozdulatai és reflexei fölött, „nem ér rá” saját individuumának kialakítására. Úgy a negyedik hónap környékén már megfigyelhetők az önállóság kezdeti jelei. Rájön a baba, hogyha sír, azzal magára tudja vonni környezete figyelmét. Ez annak a felismerésnek az első lépése, miszerint saját akarata van, és viselkedésével hatást tud gyakorolni másokra, különösen anyjára.
7-12 hónap Hét hónapos gyermekünk már felismeri, hogy ő is különálló lény. Ez egy akkora ugrás a fejlődésében, hogy érdemes lenne megünnepelni. A „leválás” felismerése azonban sajnos bizonytalanná fogja tenni az apróságot. Belekapaszkodik anyjába, és azonnal sírva fakad, ha az anyuka akár csak egy percre egyedül hagyja őt. Egyszerűen nem fog eljutni a tudatáig, hogy anyja bármikor visszajöhet. Amikor valamiért elmegyünk otthonról, ne szökjünk meg a babánktól, rendesen köszönjünk el tőle {szóval, puszival, integetéssel}, ne osonjunk ki a szobából, amikor éppen nem néz oda, mert ezzel csak rontunk a helyzeten, és még inkább fokozzuk benne a szorongást.
12-24 hónap A gyermek ekkor már egyre inkább felismeri, hogy elkülönül anyjától és környezetétől. A kétévesek még elszomorodhatnak, amikor a nagymama gondjaira bízzuk őket, de már hamarabb megvigasztalódnak, hiszen jobban biztonságban érzik magukat, ugyanis már megtapasztalták, és emlékeznek rá, hogy amikor szüleik elmennek egy időre, mindig visszajönnek. A kisgyermek világba vetett bizalma folyamatosan erősödik, miután szülei szeretete és törődése állandó.
Milyen jelei figyelhetők meg most az önállósági törekvéseknek?
Előfordulhat, hogy az apróság egy bizonyos ruhadarabot, mondjuk egy kék pulóvert egymás után ötször is szeretne felvenni, vagy csak bizonyos fajta ételeket hajlandó elfogyasztani, esetleg magától mászik be a gyermekülésbe.
25-36 hónap A gyermek harmadik életéve a függetlenségért folytatott küzdelem jegyében telik. Mégjobban „eltávolodik” anyjától, hogy felfedezéseket tegyen, tesztel minket, mit engedünk meg neki, és mit nem, miközben tiltásunk ellenére megtesz valamit. „Egyedül is tudom” és ehhez hasonló refréneket hallhatunk tőle egész nap.

 

Hogyan tovább?
Ahogy idősödik a gyermek, egyre több önállóságra tesz szert, öntudata megerősödik. Minden évben egyre több dolgot szeretne önállóan megtenni. Életkorának előrehaladtával egyre jobban megismeri saját magát és képességeit. A jövőben megtanul barátságokat kialakítani, tudatosul benne, hogy iskolába fog járni.


A szülő feladata
Annak érdekében, hogy a gyermek le tudjon válni anyjáról, és képes legyen felfedezni a világot, biztos anya-gyermek kapcsolatra van szükség. Adjunk neki sok-sok szeretetet, támogatást,   ezt ő bizalommal fogja meghálálni. A bizalmas szülő-gyermek kapcsolat már kora gyermekkorban kialakul. Ennek egyszerű feltételei vannak: azonnal megjelenünk, amikor sírni kezd a baba, megetetjük, amikor éhes, kicseréljük a pelenkát, amikor kell, rámosolygunk, beszélünk hozzá.
 
Az érzelmi biztonság mellett otthonunkban gondoskodjunk a gyermek testi biztonságáról is. Fontos, hogy a babának, kisgyermeknek képességei fejlődésének érdekében legyen lehetősége környezete felfedezésére, határai kipróbálására. Ha állandóan a gyermek sarkában vagyunk, és örökké tiltjuk „ezt nem szabad, azt nem szabad”, többet ártunk, mint használunk. Tegyük el a gyermek közeléből a számára veszélyes tárgyakat, így nem fogjuk frusztrálni őt az állandó tiltásokkal. Kipróbálhatja a számára biztonságos eszközöket, játékokat, de nekünk nem kell a biztonságáért aggódnunk.
Ne feledjük, hogy bár gyermekünk több dologban is önálló lett, továbbra is igényli szeretetünket és gondoskodásunkat. Bátorítsuk őt, ha számára új cselekvést végez, de ne küldjük el, amikor odafut hozzánk, mert megijed, elbizonytalanodik, és mert még sokáig nálunk fogja keresni a biztonságot, a megnyugvást.

 
Mi adhat okot aggodalomra?
Bár a szeparációs szorongás 8-18 hónapos kor között teljesen természetes, ha azonban a gyermek nem képes anyja jelenléte nélkül játszani, vagy nem lehet megvigasztalni, ha hosszabb időre eltávoztunk és rábíztuk a gyermeket egy általa régóta ismert személyre, feltétlenül konzultáljunk a gyermekorvossal. 
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)
A szerkesztő ajánlja