1. Nyomást gyakorolnak a gyerekre, hogy mielőbb döntsön arról, mi szeretne lenni

Van az a típus, aki már kisiskolás kora óta tudja, hogy ő orvos vagy zenész lesz, az elhatározása mellet pedig egy életre kitart, de a többség nem ilyen elhivatott. Érettségi után sokuknak nincs kiforrott elképzelése a jövőbeli pályájával kapcsolatban, és a helyzetüket azt sem könnyíti meg, hogy a gyerekkorukban népszerű szakmák közül sok már nem is létezik, mire odáig eljutnának, hogy kitanulják.

Másokat az élet kényszerít váltásra vagy érett fejjel jönnek rá, hogy az a hivatás, ami 18 évesen még tetszett nekik, mégsem az ő útjuk. Ez történt Mariannal is, aki 35 évesen döntött úgy, hogy pályát módosít. Jogi egyetemet végzett, szép karrier előtt állt, amit úgy tűnt, csak a gyermekei születése szüneteltet egy darabig. Ám amikor a legidősebb fia elkezdte a kiscsoportot, és Mariann először belépett az óvoda kapuján, azonnal tudta: hazaérkezett. A jogot hátrahagyva elvégezte az óvópedagógiát, és a negyvenhez közel lett újra pályakezdő. Ennek már tíz éve, Mariann elhivatottsága és gyerekek iránti szeretete azóta is töretlen, és egy percig sem bánja, hogy annak idején némileg szokatlan irányba módosított a karrierjén.

2. Nem engedik a gyereket hibázni

Az a gyerek, akinek mindenben tökéletesnek kell lennie, soha nem lesz elég jó önmaga számára sem. Sok szülő hiszi, hogy azzal motiválja a gyereket, ha egy barátjához hasonlítja – „Ha Gergőnek sikerült, neked is kell, hogy menjen” -, pedig ezzel csak azt éri el, hogy a gyerek felnőttkorában is mindig másokhoz fogja magát hasonlítani – amiből természetesen soha nem jöhet ki jól.

A szülő néha azért nem engedi hibázni a gyerekét, hogy ezzel mutatkozzon nélkülözhetetlennek a saját maga szemében. Ez történt Eszterrel is, aki a szüleivel és nyugdíjas nagymamájával nőtt fel. Az energikus idős asszony nagyon szerette a családját, de mindenáron be akarta bizonyítani, hogy rá igenis szükség van – noha ennek ellenkezőjét soha senki nem állította. Mindent ő végzett el a háztartásban, unokájának azt sem engedte, hogy egy teát megfőzzön magának, hiszen „ő jobban tudja, hogyan kell”. Eszternek ma már saját családja van, de még mindig gyakran kételkedik abban, hogy képes-e önállóan bármit elvégezni, hiszen gyerekkorában azt tanulta, hogy jobb a feladatokat azokra bízni, akik rátermettebbek, mint ő.

3. Nem állnak ki a gyerekükért idegenek előtt

Divat a mai szülőket azért hibáztatni, mert nem hagyják, hogy idegenek leszólják a gyereküket, pedig az anyák, apák ilyenkor csak azt teszik, ami a lelkük legmélyéből fakad: megvédik őket bármi áron. Lehet, hogy a gyereknek nem volt igaza, lehet, hogy jogos volt a kritika, de ha azt látja, hogy a szülő kiáll mellette – majd, ha szükséges, négyszemközt elmagyarázza neki, miért volt a viselkedése helytelen –, életre szóló leckét kap szeretetből és összetartozásból.

Mária már nagyon idős, de a mai napig élete legfájdalmasabb emléke, amikor anyját behívatták az iskolába, és az asszony a tanítónő panaszaira úgy reagált, hogy ott helyben megpofozta a lányát. Nem ez volt az első, és nem is az utolsó eset, amikor hirtelen természetű anyja kezet emelt rá, de egyik sem hagyott benne annyira mély nyomot, mint az, amikor mindez azért történt, hogy idegeneknek imponáljon a saját gyermeke ellenében.

4. Híres emberekkel példálóznak

Hallottad már, hogy Einstein megbukott matekból? És hogy Steve Jobs sem végzett egyetemet? Szülők és fiatalok számára jelentenek ők inspirációt, de nem mindig a megfelelő módon – sokan annyit tanulnak az esetükből, hogy nincs szükség a továbbtanulásra, a matekból történő bukás pedig a zsenialitás csalhatatlan bizonyítéka.
Pedig ha ez így lenne, elég volna mindenkinek ezeket a példákat követnie, és a zsebében érezhetné a sikert. Hogy mindez nem egészen így van, csak azt jelzi, hogy az inspiráló emberek története mindenképpen érdekes, de azért másolni nem biztos, hogy kötelező őket.

5. Kihangsúlyozzák az élet nehézségeit

Egy dolog, hogy a gyerek néha látja, hogy a szülei élete sem fenékig tejfel – az pedig egy másik, ha folyamatosan csak a panaszkodást hallja, és az a benyomása alakul ki, hogy a felnőtt élet valójában elviselhetetlen.
Viktor szülei soha nem akarták gyermeküket álomvilágban tartani. Átlagosan nehéz életük volt, mindenhol előforduló anyagi és párkapcsolati nehézségekkel, de mivel ezeket teljes nyíltsággal kezelték otthon, gyermekeikben nagyon hamar az a kép alakult ki, hogy felnőttnek lenni nemkívánatos dolog. Viktor hamar eldöntötte, hogy ő örökre gyerek marad, és ezen elhatározása mellett a mai napig kitart, hiába közelít a negyvenhez. Nem dolgozik, a szülei tartják el, és az időközben született gyermekével sem foglalkozik, mint mondja, azért, mert „apának lenni szívás.”

6. Azt hiszik, hogy csak az iskola dolga a tanítás

A legtöbb gyerek zsigeri ellenérzést táplál az iskolában tanultakkal kapcsolatban, de rögtön megváltozik a véleménye akkor, ha mindezt élményszerű keretek között – a természetben, egy múzeumban vagy a szülővel történő beszélgetés során – sajátítja el.
Ne hidd, hogy egyedül az iskola dolga a tanítás! Az ott elhangzottak nagy részét a gyerek szinte biztos, hogy elfelejti. Amit azonban tőled, a nagyszüleitől vagy a saját tapasztalataiból tanult, azt örök életére elraktározza magában.

7. Elzárkóznak a közösségi oldalaktól

A mai szülői generáció számára az Instagram, a TikTok és egyéb közösségi oldalak igen gyakran a patás ördög szinonimái, és szívük szerint soha nem engednék ezek közelébe a gyerekeiket. Pedig ha tetszik, ha nem, a mai kiskamaszok már ezeken a felületeket élik az életüket, és ha nyitottak vagyunk, hihetetlen lehetőségeket teremthetünk számukra.

Az ötödikes Bence édesanyja nagyon nem volt boldog, amikor azt látta, hogy a fia folyamatosan a telefonján játszik valamit, azt pedig, hogy a TikTokra is felregisztrált, csendes beletörődéssel fogadta. Nemrég azonban kiderült, hogy a fiú az általa játszott játékok feltöltésével annyi követőt szerzett magának, hogy azzal akár már pénzt is kereshet. Anyja továbbra is idegenkedik ettől, de lassan kezdi belátni: Bence már egy más világban nő fel, amit nem elzárni kell előle, hanem hagyni, hogy kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket.

8. Erőltetik a sportot

„A sport erősíti a jellemet”, „Sport nélkül nem érdemes felnőni.” – halljuk lépten-nyomon. És míg a mozgás fontosságával nehéz vitatkozni, és sok gyerek a versenysportot is kimondottan élvezi, ma már egyre többet hallunk az erőltetett edzés által megnyomorított gyerekekről, és a kiszolgáltatottságukkal visszaélő edzőkről.

A mozgás nélkülözhetetlen az egészséges élethez, a versenysport azonban nem. A sérülések, a megaláztatások, a kudarcok nem erősítik a jellemet. Ha a gyerek örömmel megy, ha boldogan versenyez, ne fosszuk meg tőle, de semmiképp ne erőltessük akkor, ha neki mindez csak szenvedést okoz!

Kapcsolódó cikkeink:

• 5 elavult nevelési elv, ami megnehezíti a gyerek későbbi életét
• Az okostelefonok és a tabletek megnehezítik a szülők dolgát
• 8 mondat, amit soha ne mondj a gyerekednek!
• 9 mondat, amelyet gyermeked szeretne hallani tőled

Kép: Motortion Films / shutterstock