Több oka lehet annak, ha egy gyermek nem tud az életkorának megfelelően, játszani. Habár a játék a gyermek alapvető tevékenységi formája, mint minden mást, a játékot is bizonyos fokig tanulás útján sajátítják el a gyermekek.

A gyermeknek az ideális fejlődéshez elsősorban a család szerető gondoskodására és odafigyelésére van szüksége.  A gondoskodás magában foglalja a testi és lelki igények kielégítését. A tápláláson és gondozáson kívül minden életkorban legfontosabb az érzelmi biztonság megteremtése. Az újszülött- és csecsemőkorban ezt általában az anya képes maximálisan kielégíteni. Fontos, hogy értő odafigyeléssel forduljunk babánkhoz, ami nem kell, hogy kényeztetést és túlzott függőséget jelentsen. A szülők hamar megtanulják értelmezni gyermekük jelzéseit, ahogyan ideális esetben a  baba is rövid időn belül megtanul alkalmazkodni a családi élet ritmusához.

A kezdeti időszakban a babák még nem sok időt töltenek játékkal. Annak érdekében, hogy ne függjenek folyamatosan a szüleiktől, és megtanuljanak rövidebb-hosszabb ideig egyedül lenni, fontos, hogy vegyük észre azokat az időszakokat, amikor a kiságyban fekve nyugodt szemlélődéssel, a környezetük aktív felderítésével töltik az időt. Ilyenkor ne zavarjuk meg őket, hagyjunk nekik időt az önálló megfigyelésre, tapasztalatszerzésre.

Az első játékok természetesen a szülő személyéhez kötődnek. A kiságy fölé hajolva beszélünk hozzájuk, éneklünk nekik, karba véve lágyan ringatjuk őket. Ha ebben az időszakban folyamatosan szórakoztatjuk, esetleg kézben hordozzuk őket, nincs lehetőségűk megtanulni, hogyan tudják önmagukat lekötni.

Minden életkorban fontos, hogy olyan tárgyakkal vegyük körül a gyermekeket, melyek aktuálisan a fejlődésüket szolgálják.

Kezdetben a kiságy fölé helyezett forgók, vagy az ágy szélére szerelt színes képek, néhány feltűnő játék is  elegendő, hiszen hely- és helyzetváltoztató mozgások híján gyermekünk még főképpen nézelődik és a környező zajokra figyel.  Két hónapos kortól legyenek olyan kisebb tárgyak a közelében, melyeket képes egyedül megfogni, a szeme elé, esetleg a szájához vinni. Körülbelül 1 éves korig ezeknek a játékoknak a minél változatosabb manipulációt és a felfedező kedv kielégítését kell szolgálniuk. Ha túl sok a gyermek körül a játék, az gyakori tevékenység-váltáshoz, a figyelem elterelődéshez, felületes megfigyeléshez vezet. (Ha sok játékunk van, javaslom, csomagoljuk el egy részüket, és hetente más-más játékokat vegyünk elő a gyermeknek. Így folyamatosan biztosíthatjuk az érdeklődést.)

Nem tartom jónak azokat a játékokat, melyek folyamatosan és hosszasan fény és hang-effektusokkal szórakoztatják a gyermeket.  Bár felkeltik, és hosszasan fenn is tartják a gyermek érdeklődését, nem szolgálják a kísérletező tapasztalatszerzést és tanulást, és hosszú távon, - akár csak a televízió - elkényelmesítik a gyermeket.  

Fejlesztő hatásúak viszont azok a játékok, melyekben különböző manipulációs tevékenység szükséges az egyes funkciók kiváltásához (valami kibújik, kinyílik, rövid hang- vagy fényhatás jelenik meg). Ez által a gyermek ok-okozati összefüggéseket vesz észre, majd képes ezeket szándéka szerint irányítani, ismételten előhívni.

Az új játékokat mindig közösen fedezzük fel gyermekünkkel! Biztassuk a próbálkozásait, és dicsérjük meg, ha sikerrel járt! Élvezzük együtt a játék örömét!  Később fokozatosan egyre tovább hagyjuk egyedül a játékával, azonban időnként jelezzük neki, hogy a közelben vagyunk, és figyelünk rá. Meg fogjuk tapasztalni, hogy egyre hosszabb időt fog önálló, elmélyült játékkal tölteni.

Sokan panaszkodnak, hogy a gyermekük mindig új játék után könyörög, de miután megkapták, azzal is csak rövid ideig játszanak, és már az újabbért nyafognak. Ez tipikus esete annak, amikor nem tanultak meg játszani. Ezt a magatartást inkább gyűjtő-szenvedélynek nevezném, aminek semmi köze a játéktevékenységhez, viszont a játékgyártók reklámtevékenységének következtében egyre több család esik bele ebbe a soha véget nem érő kényszer-vásárlásba.

A már mászó és járó gyermekeknél is ugyanez a szabály: Teremtsünk a lakásban a baba számára biztonságos környezetet és hagyjuk, hogy élje ki szabadon felfedező kedvét. Már egészen kicsi kortól bevonhatjuk a segítésbe, apróbb házi munkákba. Ha a gyermek szabadon választhatja meg, hogy a szülei közelében van-e, vagy a szobájában játszik, nem fogja kirekesztettnek és magányosnak érezni magát, ha a szülei el vannak foglalva. Azzal párhuzamosan, ahogy a gyermek önállósodik, és nyújtja egyre jobban a képzeletbeli köldökzsinórt, a szülőnek is egyre jobban bíznia kell gyermekében. A megfelelő biztonság és kontroll mellett hagyjuk őket kísérletezni, esetleg elkövetett hibáikon keresztül tapasztalatot szerezni. A túlzott aggodalmaskodás a gyermeket félénkké, visszahúzódóvá, önállótlanná teszi, és ezek a viselkedésminták a játékára is kihatnak.

Fontos, hogy a kicsiket akár fél éves koruktól vigyük különböző gyermek-programokra, ahol más gyerekkel találkozva alkalmuk nyílik a kapcsolatteremtés próbálgatására is.

Még néhány szó a háttér-zajokról és a túlzott televíziózás veszélyeiről: A gyermek a játék által szerez tapasztalatokat és tanul. Káros, és gyakran figyelemzavar kiváltója lehet, ha a lakásban folyamatosan szól a rádió, vagy megy a televízió. Zajban a  gyermek a figyelmét kevésbé tudja megosztani, vagy egy dologra koncentrálni. A televízió a készen adott információ-zuhatag által  gátolja a szabad megismerést, és a kreativitás fejlődését is.
TV-nézés közben mellesleg a gyermek nem mozog, nem manipulál, nem beszélget, nem tart fenn szociális kapcsolatot a környezetével. A sokat "tévéző" gyermekek fizikálisan és szellemileg is ellustulhatnak, és ez a kreativitást nélkülöző, monoton, fantáziátlan játékban is  tetten érhető.

A fejlődésükben elmaradt gyermekek természetesen a játéktevékenységükben is elmaradást mutatnak. Vannak érzelmileg súlyosan elhanyagolt, kedélybeteg gyermekek, akik szintén nem, vagy sajátos módon játszanak. Az ilyen esetekben speciális terápiák segítenek a funkciók javulásában.

Az egészségesen fejlődő gyermek azonban szeret játszani, ha ehhez környezetétől megkapja a kellő bizalmat és biztatást. Játsszunk tehát gyermekeinkkel, és segítsük őket  ennek a csodálatos tevékenységnek a minél változatosabb elsajátításában!

A cikk további részei:
Hogyan játsszam a gyermekemmel? Milyen a jó játék? - 1. rész
Hogyan játsszam a gyermekemmel? Milyen a jó játék? - 2. rész