munkanélküliség

Kedves Mónika!
A párom (41) lelki terheket cipel. Hónapok óta nincs munkája, most már jobban akarja, jobban próbálkozik, nehéz.
Aranyos, bohókás, komoly is tudni lenni, mégis nehéz vele. NEm akarja a segítségemet meghallani. Most azért írok, hogy a lelki terheiben hogyan segítsek neki. NEhéz tud vele lenni, ugyanis elég morgós és olykor semmivel nincs kibékülve. NEm szorgalmas és nem törekvő, de megvannak neki is a jó tulajdonságai. OLyan nem akarásnak nyögés a vége tud lenni. Most távkapcsolatban vagyunk, ám olykor így is is nehéz tud lenni a morgóssága, méktatlankodáa miatt. Tudom, hogy részben a lelki terhei miatt ilyen. NEki is elváltak a szülei, ám elmesélése alapján nehéz volt, mert hiába volt utána és van nevelőapjuk, lelkileg nem úgy vállalta őket és a nev.apjának is van egy fura természete. Valamelyest érzelmileg zárkózott lett, amit nem csodálok. Sajnos nem épp optimista. Álmodozó, ábrándozó, valahol egy kamasz gyerek. Jókat tudunk beszélgetni, sajnos nem mindenről. NEm jó útravalót kapott, nem épp jo környezeti hatások alatt nőtt. Sajnos ő is és anyukája is szabad szájú. Anyukája elég rendesen az tud lenni. Modták már azt is, hogy ez komplexusok miatt is lehet. AZ utóbbi egy évben sok pszichológiai cikket olvastam párkapcsolati témában is, hogy megértsek, rálássak dolgokra. JAvamra, hasznomra váltak. Szeretem és tolerálom a dolgait, ezt érzi és tudja is, ám mégis nehéz vele. A tartalákait éli fel. BÁr az én családommal is megvannak a magam gondjai. Ami foszlányokat mesélt a párom a lelki dolgairól, én kiakadtam rajta. ÉS már több évtizede cipeli őket. Mikor megkérdeztem tőle, hogy erről meg erről beszélt-e már anyukájával, azt mondta nem, mert nem akar bajt. Én sem merek dolgokat anyukájának elmesélni amit elmesélnék, mert nem tudom milyen szintű baj lenne belőle. Hogyan tudná letenni a lelki terheit? Tapasztalatból tudom, hogy milyen megkönnyebbülés lenne. Köszönöm segítségét.