anyós-konfliktus

Kedves Domján Mónika!

Férjem és én 26 éve vagyunk együtt, ebből 17 éve házasok.Kapcsolatunkban állandó problémátok okoz az édesanyja. Anyósom 12 évig élt apósommal házasságban, utána elvált. Apósom azóta meghalt.Anyósomnak ezután volt évekig egy olyan kapcsolata, hogy csak néha-néha találkoztak, de azóta az is véget ért. Sajnos mindenkiről csak a rosszat feltételezi, akárkivel kapcsolatba kerül rövid időn belül valami probléma lesz vele.Pár éve Németországba jár dolgozni, de ott is mindenkivel konfliktusba keveredik pedig már sokadik helyen volt. Másról nem is tud beszélni, folyamatosan csak az a téma, hogy ki milyen. Sajnos ezt elég nehezen viselem, mert nem tudom elképzelni, hogy mindig mindenben más a hibás. Főleg úgy, hogy velem 5 évig nem beszélt, mert mindenféle hazugságokat talált ki rólam és egyszer visszaszóltam neki, hogy az nem úgy van. Természetesen a fia ebből semmit nem lát, mindenben én vagyok a hibás. Akkor, amikor összevesztünk az anyjának adott igazat. Ez azóta is nagyon fáj nekem, hiszen látnia kell, hogy milyen az anyja. Azóta a kezdeményezésemre kibékültünk, viszont nagyon nehezen viselem a hangulatingadozásait.
Folyamatosan mindenen megsértődik és puffog. Már egy hónapja nem volt nálunk és a férjem mondta, hogy ki kéne hívni. Természetesen most is van valami problémája, mivel telefonon beszéltünk vele és a telefonba is csak duzzog.Mondtam neki, hogy beszéljen vele,hogy ne duzzogjon és ne csak a mások szidalmazása legyen a téma, mert azt már nem akarom hallani. (Próbáltam neki az utóbbi időben több barátot is szerezni, de sajnos mindenkivel problémája volt...)De a férjem nem hajlandó mondani neki semmit, hiszen az anyja az az anyja, szerinte egy gyerek nem szólhat semmit a szülőnek. Úgy gondolja, hogy ha kijön hozzánk az anyja, ő elmegy valahova, és mivel én vagyok a nő beszélgessek az anyjával. De nekem ehhez már nincs türelmem. Elég stresszes a munkám, hétvégén pihenésre lenne szükségem, nem a mások szidalmazását hallgatni. Azt mondja a férjem, hogy ha majd az én szüleim is egyedül lesznek akkor majd meglátom. De a szüleimmel lehet beszélni bármiről, nem csak a vélt sérelmeiket mondják.
Tőlem bármikor kijöhetne ide anyósom, ha ezen a viselkedésen változtatna. Amúgy anyagilag sokat segít nekünk, viszont idegileg kikészít.
Véleménye szerint tényleg nem szólhat egy gyerek a szülőnek? Nem lehet neki elmondani, hogy mivel állandóan duzzog, ezért akkor nem szívesen beszélünk vele? Hogy nem kell mindig mindenkiben a hibát keresni?
Válaszát előre is köszönöm.