Domján Mónika
Pszichológus, Önismereti tréner
Elérhetőségeim:
Cím: inSpirál Stúdió: Bp. 1094. Páva u. 6. II/2.
Telefon: 06-20/245-53-43
E-mail: domjanmoni@gmail.com
Honlap: http://www.inspiralstudio.hu
http://inspiralstudio.hu/index.php/bemutatkozas/munkatarsaink/53-domjan-moni
www.tavaszpont.com
Pszichológus, Önismereti tréner
Elérhetőségeim:
Cím: inSpirál Stúdió: Bp. 1094. Páva u. 6. II/2.
Telefon: 06-20/245-53-43
E-mail: domjanmoni@gmail.com
Honlap: http://www.inspiralstudio.hu
http://inspiralstudio.hu/index.php/bemutatkozas/munkatarsaink/53-domjan-moni
www.tavaszpont.com
Választott témakör:
asperger szindróma
Témakörök ►
összes téma
agresszió kezelése
agresszív gyerek
alacsony önértékelés
alkoholista hozzátartozó
álmodozás
anya fiú kapcsolat
anya szerep
anyagi jólét
anyai önbecsülés
anyaság
anyaszerep
anyós
anyós-konfliktus
anyós meny konfliktus
apahiány
apakomplexus
asperger szindróma
autizmus
bûnbak
bûnbakképzés
baba születése
bántalmazás
bátorság
beilleszkedés egy új családba
bekakilás
bepisilés
beteljesületlen szerelem
bizalmatlanság
bizalom
bizalomvesztés
bõség
célok
családállítás
családi minta
családi minták
családterápia
dementia
depresszió
dermedtség
diploma
döntés
egyéni tanácsadás
egyéni terápia
egyenlõtlen munkamegosztás
egzisztenciális szorongás
elengedés
elfogadás
elhagyatás
elhidegülés
elkötelezõdés
elkötelezõdési problémák
ellenkezõ nemû barátságok
elõrehozott nyugdíj
elsõ szerelem
elszakadás otthonról
eltérõ igények egyeztetése párkapcsolatban
elutasítás
érdekérvényesítés
érettség
érzelmi zsarolás
félelem
félelem az elkötelezõdéstõl
félelem az intimitástól
felelõsség áthárítás
felnõtt szerep
felnõttség
férfi nõ barátság
férfi nõi szerepek
flört
fogadott gyermek
függõség
fulladás
gyanakvás
gyász
gyerek szerep
gyerekbaleset önvád bûntudat kimerültség
gyerekek féltése
gyermekszületés
gyõr
hûség
hûtlenség
hajhullás lelki okai
halálfélelem
harag kezelése
harmónia
házasság
házassági problémák
házasságon kívüli kapcsolat
hazudozás
hibáztatás
hipochondria
homoszexualitás heteroszexualitás biszexualitás döntés
indulati kontroll zavar
intimitás
intimitás elkerülése
introvertált gyermek
ismerkedés
játszma
kapcsolat idõsebb férfival
kapcsolatok
kapcsolatok hiánya
kapcsolaton kívüli vonzalom
kapcsolatteremtési nehézség
kellemetlen szomszédok
kezdeményezés
kiégés
kilépés bántalmazó kapcsolatból
költözés
kommunikáció
kommunikációs problémák
konfliktuskezelés
konfrontáció
kontrollvesztés
könyvajánló
korai szexualitás
korkülönbség
kóros gyászreakció
kötõdési zavar
közeledés
közelség
különválás
külsõ kapcsolat
lelki okok
lelkileg sérült partner
leválás
lojalitás-konfliktus
magányosság
mániás depresszió
manipuláció
manipuláció kezelése
második gyermek születése
megbocsátás
megcsalás
megcsalás párterápia krízis
megfelelési kényszer
mentális teremtés
munkahelyi konfliktus
munkahelyi szerep
munkakeresés
munkanélküliség
nappali alvás
napszikra terápiás stúdió
nárcisztikus személyiség
negativitás
nyitottság
önállóság
önbizalom-hiány
önbizalomhiány
önelfogadás
önérétkelési zavar
önértékelési zavar
öngyilkosság
önismereti csoport
önismereti tanácsadás
önkifejezés
önszeretet
önzés
öröm
õszintétlenség
óvodaváltás
pánik
pánikbetegség
párkapcsolat
párkapcsolat nagy korkülönbséggel
párkapcsolati problémák
párkeresési nehézségek
párterápia
pesszimizmus
pozitív énkép
pszichodráma
pszicholszomatikus tünetek
pszichoszomatikus betegség
pszichoszomatikus betegségek
pszichoterapeuta
pszichoterápia
realitás
saját igények
segítõ szindróma
segítségnyújtás határai
soha be nem váltott ígéretek
spontaneitás
súlyos önbizalomhiány
szakítás
szenvedély
szerelem
szerelmi háromszög
szeretet
szeretõi viszony
szomatodráma
szorongás
szüléstõl való félelem
szülõ
szülõ gyerek kapcsolat
szülõi támogatás
szülõk közti ellentét
szülõkkel együtt lakás
szülõvé válás
támogatás
támogató közösség
tanár-diák szexuális kapcsolata
tanult tehetetlenség
társfüggõség
terápia
terápia idõtertama
terápiára küldés
testhez való viszony
testi elváltozás kezelése mentálisan
testi tünetek
testkép zavar
testvérféltékenység
tisztázatlanság
trauma
túlreagálás
túlsúly
új partner
újrakezdés
válás
válás hatása a gyerekre
válság
változások
védekezés
viszonzatlan szerelem
vonzás törvénye
zaklatás
zaklatás szakítás után
zárkózottság
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Mónika!
Egyedül nevelem a 4 éves kisfiamat és a szüleimmel élünk. Röviden vázolom a helyzetünket. Nem volt még a fiam 10 hónapos, amikor az apa úgy döntött, hogy túl nagy felelősség ez neki és elhagyott minket. Elváltunk, eleinte jött is a gyermekünkért, de aztán ritkultak a látogatások és most már több mint két éve, hogy nem is érdeklődik felőle. Ősszel kezdtük az óvodát, ami elég nagy törés volt a fiam életében, hiszen 3 évig itthon voltam vele. Elég nehezen szokta meg az ovit, most kb. egy hónapja van az, hogy már nem mondja, hogy nem akar menni, vannak már barátai is.
A problémám az, már ha probléma egyáltalán, hogy a fiam szinte mániákusan ragaszkodik a megszokott dolgokhoz, eseményekhez, időhöz. De már kiskorában is ilyen volt. Igaz mindig is igyekeztem napirendet tartani, már baba kora óta, hogy legyen egy állandóság az életében. Talán túl jól sikerült. Leírnék néhány példát: a múltkor nem akkor vettem fel a pizsamámat, amikor szoktam szóvá is tette pityergés közepette. Általában a nagymama megy érte az oviba, mert ő előbb végez délután, mint én a munkahelyen, de a múltkor sikerült előbb eljönnöm és lelkesen mentem érte, hogy majd mennyire örül, hogy végre én mentem érte, erre elkezdett pityeregni, hogy miért nem a mama ment érte. Ma is ovi szünet miatt a mamával volt itthon, de én is végeztem előbb és hazaértem, mire felébredt a délutáni alvásból, szabályosan sírni kezdett, hogy miért előbb jöttem, menjek vissza dolgozni és akkor jöjjek, amikor szoktam. Ez csak néhány példa volt, mert szinte mindenhez ragaszkodik, ahhoz amit és ahogy megszokott. Nem hiszem hogy ez teljesen természetes lenne. De ha tényleg nem az, akkor hogyan változtathatnék rajta legalább egy kicsit. Vagy elnőheti ezt? Mert ha nem és később sem tud alkalmazkodni az élet változásaihoz, akkor elég nehéz élete lesz, hiszen minden változik folyamatosan.
Van egy párkapcsolatom lassan egy éve, és ahhoz, hogy folytatódhasson, költöznünk kéne. De így nem merek belevágni, hiszen teljesen új otthont, új környezetet, új óvodát, új közösséget és új életet kellene élnie, amit valószínűleg nem igazán élne meg könnyen. Egyébként a párommal jól megértik és szeretik egymást.
Köszönöm előre is a válaszát és tanácsát!
É.
Egyedül nevelem a 4 éves kisfiamat és a szüleimmel élünk. Röviden vázolom a helyzetünket. Nem volt még a fiam 10 hónapos, amikor az apa úgy döntött, hogy túl nagy felelősség ez neki és elhagyott minket. Elváltunk, eleinte jött is a gyermekünkért, de aztán ritkultak a látogatások és most már több mint két éve, hogy nem is érdeklődik felőle. Ősszel kezdtük az óvodát, ami elég nagy törés volt a fiam életében, hiszen 3 évig itthon voltam vele. Elég nehezen szokta meg az ovit, most kb. egy hónapja van az, hogy már nem mondja, hogy nem akar menni, vannak már barátai is.
A problémám az, már ha probléma egyáltalán, hogy a fiam szinte mániákusan ragaszkodik a megszokott dolgokhoz, eseményekhez, időhöz. De már kiskorában is ilyen volt. Igaz mindig is igyekeztem napirendet tartani, már baba kora óta, hogy legyen egy állandóság az életében. Talán túl jól sikerült. Leírnék néhány példát: a múltkor nem akkor vettem fel a pizsamámat, amikor szoktam szóvá is tette pityergés közepette. Általában a nagymama megy érte az oviba, mert ő előbb végez délután, mint én a munkahelyen, de a múltkor sikerült előbb eljönnöm és lelkesen mentem érte, hogy majd mennyire örül, hogy végre én mentem érte, erre elkezdett pityeregni, hogy miért nem a mama ment érte. Ma is ovi szünet miatt a mamával volt itthon, de én is végeztem előbb és hazaértem, mire felébredt a délutáni alvásból, szabályosan sírni kezdett, hogy miért előbb jöttem, menjek vissza dolgozni és akkor jöjjek, amikor szoktam. Ez csak néhány példa volt, mert szinte mindenhez ragaszkodik, ahhoz amit és ahogy megszokott. Nem hiszem hogy ez teljesen természetes lenne. De ha tényleg nem az, akkor hogyan változtathatnék rajta legalább egy kicsit. Vagy elnőheti ezt? Mert ha nem és később sem tud alkalmazkodni az élet változásaihoz, akkor elég nehéz élete lesz, hiszen minden változik folyamatosan.
Van egy párkapcsolatom lassan egy éve, és ahhoz, hogy folytatódhasson, költöznünk kéne. De így nem merek belevágni, hiszen teljesen új otthont, új környezetet, új óvodát, új közösséget és új életet kellene élnie, amit valószínűleg nem igazán élne meg könnyen. Egyébként a párommal jól megértik és szeretik egymást.
Köszönöm előre is a válaszát és tanácsát!
É.
Kedves É.!
A leírt "tünetek" az autizmus enyhe formájára, az Asperger-szindrómára emlékeztetnek. Nem kell tőle megijedni, ezzel az állapottal teljes életet lehet élni, viszont fontos odafigyelni az ezzel járó fokozott érzékenységre. Az ilyen gyerekek (és felnőttek) nehezebben igazodnak el a társas kapcsolatok világában, azért ragaszkodnak annyira az ismerős, megszokott helyzetekhez, mert ez nyújt nekik biztonságot. A változások sokkal jobban megviselik őket, mint a többi embert, de ez nem jelenti azt, hogy teljes mértékben meg kell óvni őket a változásoktól. Azt viszont igen, hogy hosszabb időre, és türelmes, fokozatos felkészítésre van szükség.
Javaslom, hogy keressenek fel a témában járatos szakembert, gyermekpszichológust - a Napszikra Terápiás Stúdióból például Szabó Klárát ajánlom szeretettel: http://www.napszikra.hu/terapeuta/szabo-klara
Egy szakember segítségével biztosan megoldható úgy a váltás, hogy a lehető legkevesebb sérülést okozza gyermekének, sőt megerősödve, a későbbi változásokhoz jobban hozzáedződve kerüljön ki belőle.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel,
Domján Mónika
2012-06-01 11:52:41
A leírt "tünetek" az autizmus enyhe formájára, az Asperger-szindrómára emlékeztetnek. Nem kell tőle megijedni, ezzel az állapottal teljes életet lehet élni, viszont fontos odafigyelni az ezzel járó fokozott érzékenységre. Az ilyen gyerekek (és felnőttek) nehezebben igazodnak el a társas kapcsolatok világában, azért ragaszkodnak annyira az ismerős, megszokott helyzetekhez, mert ez nyújt nekik biztonságot. A változások sokkal jobban megviselik őket, mint a többi embert, de ez nem jelenti azt, hogy teljes mértékben meg kell óvni őket a változásoktól. Azt viszont igen, hogy hosszabb időre, és türelmes, fokozatos felkészítésre van szükség.
Javaslom, hogy keressenek fel a témában járatos szakembert, gyermekpszichológust - a Napszikra Terápiás Stúdióból például Szabó Klárát ajánlom szeretettel: http://www.napszikra.hu/terapeuta/szabo-klara
Egy szakember segítségével biztosan megoldható úgy a váltás, hogy a lehető legkevesebb sérülést okozza gyermekének, sőt megerősödve, a későbbi változásokhoz jobban hozzáedződve kerüljön ki belőle.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel,
Domján Mónika
2012-06-01 11:52:41
Olvasói értékelés: nincs még értékelés