Gyerekzajtól hangos a szoba, amikor kecskeméti lakásában felveszi a telefont Barbara. A héttérben a 3 éves Ábris és a 6 éves Panna játszik. A 6 hetes Léda pont akkor aludt el. A gyerekek mindenről tudtak, és apukájukkal együtt tartották egymásban a lelket, de mindannyian féltek. Féltek attól, amit egyikük sem mert kimondani: hogy Barbara soha többet nem jön haza hozzájuk. Az anyukát most is felkavarják a történtek.

,,Először csak fáradtnak éreztem magamat, aztán belázasodtam. Egyre magasabb lázam lett, ez 5 napig tartott. Mindig éjszaka voltam a legrosszabbul.”

Az orvosa tanácsára mentőt hívtak, mert akkor már nagyon gyenge volt, és alig kapott levegőt. A kórházban az első Covid tesztje negatív lett, de ő akkor már sejtette, hogy fertőzött. Az apukájáról néhány nappal korábban derült ki, hogy elkapta a koronavírust, ráadásul a családból korábban már többen is kórházba kerültek Covid tünetekkel.

,,A vírus végigment a családon. Volt olyan, amikor hárman voltunk bent egyszerre a kórházban a családból: az apukám, a nagymamám és én. De ők szerencsére nem kerültek intenzív osztályra.”

A család elmondása alapján tud most beszámolni a történtekről, mert a kórházból alig vannak emlékei. Összesen 21 napot feküdt bent. Egy különleges, 4 fős orvoscsoport állt össze azért, hogy megmentsék az ő és babája életét. 

,,Folyamatosan romlott az állapotom, ezért döntöttek az orvosok a császármetszés mellett. Altatásban műtöttek és utána még két napig ébren voltam, de emlékeim nincsenek róla.”

A műtét sikerült, Léda 35 hetesen, 2600 grammal és 43 centivel jött a világra. Barbara ezután lélegeztetőgépre került. A koraszülött kislány tesztje negatív lett, édesanyja az életéért küzdött közben. 8 napig volt lélegeztetőgépen. Miután magához tért, az erős gyógyszerek miatt amnéziája és hallucinációi voltak.

,,Amikor felébredtem, nem tudtam hogy Kecskeméten vagyok, és azt se, hogy hogy kerültem kórházba. Arra emlékeztem, hogy koronavírusos vagyok. Az orvosok elmondták nekem, hogy altatásban voltam, és hogy van egy kislányom.”

Azt nem tudta hogy van a babája, és azt sem, hogy nagymamája, aki szintén bekerült a kórházba, él-e még.

Barbarának nagy szerencséje volt, a Covid-19 ugyanis nagyon veszélyes a kismamákra. Náluk ugyanis gyakoribb a súlyos lefolyás. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy intenzív ellátásra és lélegeztetésre szorulnak, mint a fertőzött, termékeny korban lévő, de nem terhes nők. Erről a Morbidity and Mortality Weekly Report írt.

A beszélgetés közben Barbara egy kis türelmet kér, Léda éppen felkelt a délelőtti alvásból. Nagyon odafigyel rá, még most sem hiszi el, hogy kislánya él és egészséges. Ezután meséli el nekünk, hogy Lédát a kórházban kezdetben csak úgy láthatta, hogy a nővérek lefotózták és megmutatták neki.

,,A kislányom inkubátorba került, szondán etették, egy kicsit be is sárgult. Nagyon kedvesek voltak a nővérek, hogy lefényképezték nekem.”

Később egyszer felvitték neki megmutatni. Azt mondja, az adott Neki erőt.

,,Amikor odaadták a kicsit, akkor nyugodtam meg teljesen. Legközelebb már csak akkor láthattam, amikor kiengedtek az intenzív osztályról.”

Párja és a két nagyobb gyerekük, a 6 éves Panna és a 3 éves Ábris eközben otthon volt karanténban. Párja próbálta tartani a lelket az egész családban, de néha ő is megtört. A gyerekek miatt azonban muszáj volt erősnek maradnia.

Barbara napról napra erősödött, az intenzív osztályon már gyógyszerekre sem volt szüksége. Egy esti fürdetésnél derült ki, hogy van teje. Azt ugyanis az orvosok a császármetszés után végig próbálták apasztani, hogy ne gyulladjon be a melle.

,,A főorvos segített fejni és borogatni is, és ő ajánlotta fel azt is, hogyha szeretnék, akkor kaphatok egy külön szobát, ahol segítenek beindítani a szoptatást.”

Két nagyobb gyerekét két-két évig szoptatta, így számára nem is volt kérdés hogy mindent meg fog tenni azért, hogy szoptathasson. Aggódott azonban, hogy babája elfogadja-e az anyamellet, hiszen akkor már három hete cumisüvegből táplálták. De ezzel szerencsére nem volt probléma. Kislányát azóta is anyatejjel táplálja.

Barbara jól emlékszik arra a pillanatra, amikor 21 nap után végre hazamehetett a családjához. Hatalmas ünneplés fogadta. A gyerekek természetesen a kistestvérükre is nagyon kíváncsiak voltak.

,,Lufikkal, finom ebéddel és ajándékkal vártak. Régóta szerettem volna egy fotelt, amiben kényelmesen tudok szoptatni, ezt kaptam tőlük. De a legnagyobb ajándék persze az volt, hogy újra megölelhettük egymást.”

A család egyébként semmit sem titkolt el a gyerekek elől: tudták, hogy császármetszéssel született meg a testvérük, és azt is, hogy lélegeztetőgépre került az anyukájuk, ezért nem tudnak most telefonon beszélni. Barbara azt mondja, a gyerekeken akkor jött ki igazán a feszültség, amikor ő hazaért.

,,Egyik éjszaka a kislányom elmondta, hogy mennyire félt, amikor kórházban voltam. Egymás karjaiban sírtunk mind a ketten. A kisfiamon pedig azt vettem észre, hogy sokkal bújósabb és minden pillanatban próbál vigyázni rám.”

Léda most 7 hetes. A karácsonyt mindannyian karanténban töltötték. Barbara azt mondja, nemcsak az újrafertőződéstől fél, hanem az influenzától is, mert a szervezete még nem olyan erős, mint volt.

A vírus sok változást hozott az életében, és mint mondja, sok mindenre tanította.

,,Hálás vagyok, hogy meggyógyultam és hogy van egy gyönyörű családom, akikkel mindenben számíthatunk egymásra. Csak ez a fontos az életben. A többi dolog, amikre korábban problémaként tekintettem, tulajdonképpen nem is probléma. Ez a betegség segített abban, hogy erre rájöjjek.”

Barbara azért mesélte el mindezt, hogy más, hasonló helyzetben lévő kismama erőt meríthessen a történetéből.