Áttörést hozhat a levegőben terjedő kórokozók és légúti fertőzések kezelésében egy friss kutatás

Az Energiatudományi Kutatóközpont, a Semmelweis Egyetem és a Wigner Fizikai Kutatóközpont munkatársai arra keresték a választ, milyen méretű levegőrészecskéken képes a vírus megtapadni, és milyen külső tényezők (levegőminőség, mozgás stb.) befolyásolják terjedését. A kutatás folytatása az egyetem korábbi tanulmányának, mely azt elemezte, hogyha különböző méretű levegőrészecskék felületén utazna a vírus, hová rakódna le a tüdőben. A vizsgálatokat kórházban, normál kórteremben és nem invazív légzésterápiás osztályon végezték.

"A világon minden eddiginél szélesebb tartományban (70 nanométer – 10 mikrométer) tudtuk kimutatni a vírust a levegőrészecskéken – egészen alacsony méreten is"

– mondja dr. Müller Veronika, a Semmelweis Egyetem Pulmonológia Klinikájának igazgatója.

„A koronavírus örökítőanyaga leginkább a 0,5–4 mikrométer tartományú aerosolban volt jelen, de ultrafinom részecskéken is azonosítottuk.”

Ez azért lényeges, mert minél kisebb a részecske, annál könnyebben jut be a szervezetbe – s így rajta a vírus is. A szállópor (PM 2,5 azaz 2,5 mikrométernél nem nagyobb részecskék) önmagában is veszélyes, mert a tüdő mélyébe is bejut. A 0,3 mikrométernél (300 nanométer) kisebb, néhány száz nanométeres részecskék a felső légutakból a léghólyagokon keresztül közvetlenül a vérbe is be tudnak kerülni. Mivel ez a tartomány megegyezik a vírus RNS-ének méretével, nem kizárt, hogy a vírusok egyedül is képesek a levegőben terjedni anélkül, hogy szállóporhoz vagy kisebb levegőrészecskékhez kapcsolódnának.

A részecskék döntően reszuszpenzióval kerülnek a levegőbe; azaz leülepednek, de hasonlóan a vízhez, mozgás hatására felkavarodnak. Vagyis ha valaki átsétál egy kórtermen, felkavarja a levegőt és belélegzi, bekerülhet a szervezetébe a kórokozó, ahogy a többi, a helyiségben tartózkodó szervezetébe is.

"Tehát a légúti fertőzések szempontjából nemcsak a felületek jelentenek problémát , hanem maga a felkavart levegő is, amit belélegzünk"

– mondja dr. Müller Veronika.

Ez még inkább előtérbe helyezi a takarítás jelentőségét. „Eddig a felületek és a kézfertőtlenítés jelentőségét hangsúlyozták, ami vitathatatlan, ám legalább ennyire fontos az aeroszolokkal való fertőződés lehetősége” – magyarázza dr. Müller Veronika. A betegek elkülönítése – külön fürdőszoba és vécé használata – főleg a székletbaktériumok, mint fertőzésforrás miatt volt fontos. „A kutatás nyomán már azt is tudjuk, hogy a vírusokat vagy egyéb kórokozót hordozó részecskéket nagyon könnyen belélegezhetjük, s bevallom, azóta én is másképp tekintek az izolációra.” A megállapítások a helyes maszkhasználatot illetően is segítséget jelentenek.

A kutatás a kórházi fertőzések szempontjából is rendkívül hasznos. A fertőzés forrásainak pontosabb ismerete ugyanis segíthet visszaszorítani a kórházi megbetegedések, például a kórházban szerzett tüdőgyulladás gyakoriságát.

Bár a koronavírust vizsgálták, az eredmények más levegőben terjedő kórokozókra is vonatkoztathatók. „A kutatás igazi értéke, hogy a SARS-CoV-2-t prototípusként tudtuk használni további vírusok terjedésének leírására. Erre egyébként nem nagyon van lehetőségünk, mivel a különböző légzőszervi megbetegedéses betegek rendszerint nincsenek elkülönítve, a kórokozók és a módszer is eltérő lehet” – mondja dr. Müller Veronika.

Az eredmények alapján valószínűsíthető, hogy az influenza és az RSV (óriássejtes tüdőmegbetegedést okozó vírus) terjedésében ez a tényező is azonos. Ez a jövőben segítheti az ilyen járványok megelőzését, hatékonyabb kezelését kórházakban, idősotthonokban vagy akár otthon.

„Célunk, hogy segítsünk a kórházaknak, orvosoknak abban, hogy még hatékonyabban tudjanak fellépni a levegőben terjedő fertőzésekkel szemben, s hogy rámutassunk, egy intenzív környezetben (intenzív osztályon), ahol a fertőzés kockázata nagyon magas, az eddiginél is több figyelmet igényel az aeroszolok elleni küzdelem.”

Fotó: Semmelweis Egyetem – Kovács Attila, illusztráció: iStock