A példa: A nevet megváltoztattam itt is. Anci egy kávéházban találkozik velem, ma már saját cége van. Megtanulta a vállalkozást, de nagy árat fizetett érte. 7 éven át volt az exférje rabszolgája. Nagy szó? Figyeljetek! A közös cégük alkatrészekkel kereskedett. A férj rohangált áruért, rendezte a boltot, és intézte a kiszállítást. Anci lassan beletanult az alkatrészekbe, vezette a raktárkészletet, a könyvelést, a bevételeket és kiadásokat, közben mosott, főzött, gyereket nevelt, takarított, ügyfelekkel tárgyalt, rendelt és számlázott. Minden nap legalább 16-17 órát dolgozott két esztendőn át, mikor kiderült, hogy a raktárkészlet nem egyezik a nyilvántartással. Egy leltárt akart csinálni, de a férje lebeszélte: megoldják. Ekkor már gyanakodni kezdett. Kiderült, hogy bizonyos áruk kikerültek a boltból, hogy a mérleg nem azonos azzal, amit Anci a gépen lát, s hogy a cég bajba került. A férje fűt-fát hazudott, hogy rendbe hozza a dolgokat, de közben – míg Anci egy régi Opelt vezetett – a férje, mondván az alkatrész kereskedésnél ez nagyon fontos presztízskérdés, egy új A kategóriás autót vásárolt részletre. A cégben egyre kevesebb dolog stimmelt, Anci már a negyedik év végén jelezte, hogy ez így biztos bukás, de a férje mindig nyugtatta. Olyankor mindenféle ajándékkal jött és hitegette Ancit, hogy ő csak „könyvelgessen nyugodtan” hogy a „papírok kifelé rendben legyenek” és a férj pedig „csinálja a valódi üzletet”. Anci eközben soha nem kapott fizetést, noha minden hónapban bekönyvelték neki is a minimálbér felét, mint másodállású vállalkozóét – ezzel szemben napi legalább 8 órát dolgozott és tartotta a hátát. A hatodik évben egy nagy ellenőrzés során a cég minden vagyonára inkasszót tettek. Anci megrémült, kijelentkezett a cégből és visszaköltözött a lánylakásába a gyerekkel. A házat amit a férjével építettek, elvitte az adósság, ahogy a férjet is a különböző maffiakapcsolatok. Anci viszont képzett könyvelő lett és autós cégek számára végez könyvelést és bérszámfejtést kolléganőivel. A cége nyereséges, bővül. Már rég nem a kis koszlott autóval jár.
 

Nem minden történet végződik ilyen szépen…

Anci talpraesett és szerencsés is, hiszen idejében fel tudott állni és újra tudott kezdeni. A többség nem ennyire naprakész. Sokan mennek bele a családi vállalkozásba úgy, hogy a családtag (feleség, vagy anyuka) munkáját leértékelik, nem adnak neki fizetést, de a teljesítést elvárják. Sokszor kezesként, vagy felelős társként szerepelnek olyan üzletekben, melyhez valójában semmi közük nincs, bár a „nevükre nyitották”.
 

Az elején más!

Közös vállalkozások esetén, az elején előfordulhat, hogy nehéz helyzetbe kerülünk, hogy nincsen bevétel, de a kiadások sorakoznak, és a tartalékokhoz kell nyúlni, azonban ez nem tarthat éveken át. Akkor, ha a családi vállalkozás egyik tagja kiveszi a részét a cégből, míg a másik tag csak elvárásokkal találkozik, de nem kap juttatást, érdemes elgondolkodni, vajon meddig akarunk rabszolgaként élni?
 

A pénzügyi elnyomás egyik formája

Sajnos gyakori, hogy a „neked nem kell dolgoznod, elég, ha itthon könyvelgetsz, segíts be nekem a cégembe” mentalitás valójában a pénzügyi függésben tartás egy aljas, kedvezőnek tűnő, de nagyon kétélű eszköze. Minél hosszabb időn át használnak ki valakit, annál kisebb az esély, hogy az vissza tud helyezkedni a vállalkozói, vagy a munkaerő piacra.

Lehet, hogy többen ismerünk ilyen helyzeteket? Ha ebben élsz, írj nekem, hogy segíteni tudjak. Coachként és közgazdászként meg tudom könnyíteni a lehetetlennek tűnő helyzet megoldását.